adozona.hu
ÍH 2010.143
ÍH 2010.143
CSŐDEGYEZSÉG BÍRÓSÁGI VIZSGÁLATÁNAK TERJEDELME Nem vizsgálhatja a bíróság, hogy a csődegyezség megfelel-e az egyezségkötésben részt nem vevő, az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezők méltányos érdekeinek [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 20. § és 21. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével az adós ellen indított csődeljárást megszüntette, a vagyonfelügyelő díját 5 420 950 Ft-ban megállapította, és rendelkezett arról, hogy a megállapított díjat az adós köteles a vagyonfelügyelőnek 15 nap alatt megfizetni. Végzése indokolásában tényként rögzítette, hogy az adós és 48 hitelező, azaz a hitelezők 65,75%-a között az eljárás során létrejött a csődegyezség, az egyezséghez hozzájáruló hitelezők követelésének aránya 70,65%, ezért a c...
ÍH 2010.143 CSŐDEGYEZSÉG BÍRÓSÁGI VIZSGÁLATÁNAK TERJEDELME
Nem vizsgálhatja a bíróság, hogy a csődegyezség megfelel-e az egyezségkötésben részt nem vevő, az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezők méltányos érdekeinek [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 20. § és 21. §].
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével az adós ellen indított csődeljárást megszüntette, a vagyonfelügyelő díját 5 420 950 Ft-ban megállapította, és rendelkezett arról, hogy a megállapított díjat az adós köteles a vagyonfelügyelőnek 15 nap alatt megfizetni. Végzése indokolásában tényként rögzítette, hogy az adós és 48 hitelező, azaz a hitelezők 65,75%-a között az eljárás során létrejött a csődegyezség, az egyezséghez hozzájáruló hitelezők követelésének aránya 70,65%, ezért a csődegyezség a Cstv. 19. § (4) bekezdése értelmében az írásbeli megállapodás alapján megkötöttnek tekintendő, a csődegyezséget a vagyonfelügyelő írásbeli nyilatkozatával jóváhagyta. E tények ellenére a csődeljárás befejezetté nyilvánítása helyett az eljárást a Cstv. 21. § (2) bekezdése alapján megszüntette, mert azt állapította meg, hogy a megkötött csődegyezség - annak vagyonfelügyelői jóváhagyása ellenére - nem felel meg a törvényben foglaltaknak. Álláspontja szerint a csődegyezség egyrészt joggal való visszaélést valósít meg azon hitelezői kör részéről, akik az adóssal azonos érdekcsoportba tartoznak, és akik az egyezséghez hozzájáruló hitelezők követelésének túlnyomó részével rendelkeznek, nevezetesen az M. G. Kft, az M. Nyílászáró Kft, és az L. 2006. Kft., részéről, másrészt a csődegyezség azért nem felel meg a törvényben foglaltaknak, mert az egyezséghez hozzájáruló hitelezők közül az Sz. 94 Kft. felszámolását - bár a végzés meghozatalakor még nem jogerősen - elrendelték, így a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került gazdálkodó szervezet tekintetében életszerűtlen és egyben az ésszerű gazdálkodás követelményeivel is ellentétes az a hitelezői pozícióban tanúsított magatartás, amellyel az Sz. 94 Kft. elfogadta a jelen csődeljárás adósának azt az egyezségi ajánlatát, hogy a 196 745 390 Ft tőketartozás 5%-át 60 hónap alatt öt egyenlő részletben fizesse meg.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós jelentett be fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a végzés meghozatalakor nem vizsgálhatta volna azt, hogy a kellő számú hitelezők között létrejött egyezség mennyiben felel meg az egyezségkötésben résztvevők és részt nem vevők érdekeinek, és azt sem, hogy milyen indok alapján kötötték meg a hitelezők az adóssal az egyezséget. Az egyezséget formai és tartalmi szempontból a vagyonfelügyelőnek kell vizsgálnia, nem a bíróságnak, hivatkozott e körben a Legfelsőbb Bíróság EBH 2000/336. szám alatt közzétett döntésében kifejtett elvekre.
A vagyonfelügyelő és az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezők az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérték, az egyezséghez hozzájáruló hitelezők a fellebbezésben írtakkal egyetértettek.
A fellebbezés alapos.
A jelen ügyben az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2009. január 8. napjától 2009. szeptember 1. napjáig hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni, az ebben az időszakban hatályos Cstv. 21. § (3) bekezdése szerint, ha a csődegyezség megfelel a törvényben foglaltaknak, a bíróság végzéssel a csődeljárást befejezettnek nyilvánítja. E jogszabályhely értelmezése körében a Legfelsőbb Bíróság az EBH 336/2000. számú határozatban adott iránymutatást. Kifejtette, hogy a csődegyezség tartalmát illetően a bíróság vizsgálódási lehetősége kötött, az csupán a Cstv. 20. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt törvényi minimumra terjed ki. A tartalmi kellékek valódiságának, helytállóságának vizsgálata meghaladja a csődeljárásban eljáró bíróság hatáskörét. Az egyezség jóváhagyása a vagyonfelügyelő hatáskörébe tartozik, a fizetőképesség helyreállítását, illetve megőrzését szolgáló program tartalmát a hitelezők fogadják el, így annak vizsgálata nem tartozik a bíróság hatáskörébe. Utalt a BH 453/1997. számú eseti döntésre, és arra, hogy a csődegyezség megkötésére nem a bíróság előtt kerül sor, azt nem a bíróság hagyja jóvá, ezért azt bírósági eljáráson kívül kötött polgári jogi egyezségnek kell tekinteni. Az egyezség tartalmát - a Csődtörvényben megjelölt kötelező tartalmi elemek mellett - a felek szabadon állapítják meg, amennyiben a kényszeregyezség résztvevőjévé váló hitelező a megkötött egyezséget érvénytelennek, semmisnek tartja, úgy ennek megállapítása iránt az erre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt keresetet indíthat. Ez a jogi álláspont tükröződik a BH 211/1994. számú eseti döntésben is.
Az elsőfokú bíróság végzésében a Legfelsőbb Bíróság fenti elvi határozatában kifejtett iránymutatást nem követte, a megkötött csődegyezséget tartalmilag olyan szempontok szerint vizsgálta, amely szempontok szerinti vizsgálódásra a Cstv. lehetőséget nem ad. A másodfokú bíróság az eljárás adatai alapján megállapította, hogy a megkötött csődegyezség megfelel a törvényben foglaltaknak, azaz a Cstv. 20. § (1) bekezdés a), b) pontjában írt feltételeknek, az egyezséget írásba foglalták, tartalmazza a hitelezők által elfogadott programot, a végrehajtás és ellenőrzés módját, a teljesítési határidőket, a hitelezők követeléseinek részbeni elengedését, az egyezséget a felek illetőleg képviselőik aláírták, és azt a vagyonfelügyelő jóváhagyta. Az egyezség megfelel a törvényben foglaltaknak, ezért a Cstv. 21. § (3) bekezdése alapján a csődeljárást befejezetté kellett nyilvánítani. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára tekintettel, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - fellebbezett részében - helybenhagyta. A másodfokú bíróság döntése a vagyonfelügyelő díjának megállapítását, és az adós fizetésre kötelezését nem érinti.
A hitelezői észrevételekkel összefüggésben is az EBH 336/2000. számú határozatra utal a másodfokú bíróság. Ebben a határozatban a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, a programot, a végrehajtás és ellenőrzés módját is a hitelezők fogadják el, annak megfelelőségét, tartalmát a bíróság nem vizsgálhatja, és nem vizsgálhatja azt sem, hogy az egyezség megfelel-e az egyezségkötésben részt nem vevő, az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezők méltányos érdekeinek. A csődegyezség megkötése során a Cstv. által előírt eljárási szabályokat az adós betartotta, a 2009. március 27-i csődtárgyaláson létrejött, vagyonfelügyelő által jóvá nem hagyott egyezség jogi következményeiről pedig másodfokú bíróság a Cspk. IV. 30.183/2009/2. számú végzésében kifejtette álláspontját, melyet a jelen ügyben is fenntart.
(Pécsi Ítélőtábla Cspkf. IV. 30.338/2009/2.)