adozona.hu
ÍH 2010.139
ÍH 2010.139
VITATÁS FORMÁJA ÉS HATÁRIDEJE FELSZÁMOLÁSNÁL - FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA A Cstv. 27. § (3) bekezdése értelmében a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételéig van lehetősége az adósnak vitatni a hitelezői követelést. A fenti törvényhely a vitatásra kötelezően írásbeli formát rendel, annak megküldési módját azonban nem szabályozza. Az tehát megtörténhet személyes átadással, futárral vagy más úton. Jogi relevanciája a fizetési felszólítás esetén a közlésnek, vitatás esetén a megküldésnek van, mely tén
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 13. sorszámú érdemi határozatában az adós ellen indult felszámolási eljárást soron kívül megszüntette. Határozatának indokolásában részletesen rögzítette az ügyben előadott kérelmek és ellenkérelmek tartalmát, majd döntésének indokaként rámutatott arra, hogy a 2007. július 7-én hatályba lépett csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pontjának rendelkezése értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja...
ÍH 2010.139 VITATÁS FORMÁJA ÉS HATÁRIDEJE FELSZÁMOLÁSNÁL - FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA
A Cstv. 27. § (3) bekezdése értelmében a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételéig van lehetősége az adósnak vitatni a hitelezői követelést. A fenti törvényhely a vitatásra kötelezően írásbeli formát rendel, annak megküldési módját azonban nem szabályozza. Az tehát megtörténhet személyes átadással, futárral vagy más úton. Jogi relevanciája a fizetési felszólítás esetén a közlésnek, vitatás esetén a megküldésnek van, mely tények és időpontok igazolása a bizonyításban érdekelt felet terhelik [Cstv. 24. § (1) bek.; 27. § (2) bek. a) pontja és (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság 13. sorszámú érdemi határozatában az adós ellen indult felszámolási eljárást soron kívül megszüntette. Határozatának indokolásában részletesen rögzítette az ügyben előadott kérelmek és ellenkérelmek tartalmát, majd döntésének indokaként rámutatott arra, hogy a 2007. július 7-én hatályba lépett csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pontjának rendelkezése értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. Rögzítette a Cstv. 27. § (3) bekezdésének rendelkezését is, mely szerint a fenti törvényhely (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. Értékelte a hitelező által csatolt fizetési felszólításokat és azok kézbesítését igazoló dokumentumokat, melyek alapján megállapítható volt, hogy a hitelező az adóst a 08/000020 sorszámú számlában megjelölt 29 933 280 Ft összegű követelésének megfizetésére a 2008. október 13-án kelt, az adós részére 2008. október 16-án kézbesített levelében, majd a 2008. október 20-án kelt, adós részére 2008. október 22-én kézbesített levelében is felszólította. Az adós védekezése körében pedig figyelembe vette a közölt vitatásokat. E körben megállapította, hogy az adós a fenti számlában megjelölt fizetési kötelezettségét a 2008. október 13-án kelt és 2008. október 14-én faxon megküldött, valamint postára is adott (hitelezőnek 2008. október 17-én kézbesített) levelében már vitatta. Kifejtette, hogy a faxon megküldött vitatás joghatályos, mert az is írásbeli vitatásnak minősül. Emellett az is igazolást nyert, hogy a hitelező azt megkapta, mert a faxértesítő alapján megállapítható, hogy a vitatásnak minősülő elfaxolt adósi levél 2008. október 14-én 8 óra 1 perckor a hitelező faxszámára eredményesen megküldésre került. Mivel az adós a hitelező első fizetési felszólításának kézhezvételét (2008. október 16-át) megelőzően, 2008. október 14-én írásban vitatta a hitelező 08/000020 sorszám alatti számlájában rögzített, 29 933 280 Ft összegű követelését, levonta azt a következtetést, hogy a hitelező követelése vitatottnak minősül, ezért ezen követelés alapján az adós fizetésképtelensége megállapításának nincs helye. Rámutatott arra, hogy a 08/000020 sorszámú számlában érvényesített 27 940 680 Ft és járulékai tekintetében a jogvita elbírálása peres eljárásra tartozik és annak keretében dönthető majd el, hogy az adós érdemi védekezése helytálló-e.
Határozatában az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy a hitelező az eljárást megindító kérelmében eredetileg két számlakövetelést jelölt meg. A 08/000019 sorszám alatti számlában érvényesített 1 992 600 Ft tőkeösszeget és annak késedelmi kamatait azonban az adós 2009. január 28-án, illetőleg 2009. március 2-án maradéktalanul kiegyenlítette, ezt okiratokkal bizonyította. Álláspontja szerint azonban figyelembe kellett venni, hogy ezen követelés kiegyenlítésére csupán az eljárás megindítását - 2008. november 13-át - követően került sor, tehát az adós a felszámolási eljárás megindítására okot adott. Ezért az adóst kötelezte a hitelező által lerótt 50 000 Ft eljárási illetékből, valamint a hitelező jogi képviselőjének ügyvédi munkadíjából eredő elsőfokú eljárási költség megfizetésére. A hitelezői jogi képviselőjének munkadíját - az általa kifejtett tevékenység figyelembevételével - mérlegeléssel határozta meg a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § és 4/A. §-aira alapján.
E végzés ellen az eljárást kezdeményező hitelezők nyújtottak be közös fellebbezést. Jogorvoslati kérelmükben kérték a végzés megváltoztatását, az adós fizetésképtelenségének megállapítását és a felszámolása elrendelését. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezéseket tévesen értelmezte és emiatt nem vette figyelembe, hogy az adós vitatása elkésett, elkésett vitatással pedig az adós eredményesen nem védekezhet. Megítélésük szerint a 08/000020 sorszámmal leszámlázott követelés vonatkozásában jelentősége van annak, hogy e számla fizetési határideje 2008. szeptember 27-én lejárt, ebből következően azt az adósnak csak a 2008. szeptember 27-től számított 15 napon belül, azaz 2008. október 12-ig lett volna lehetősége vitatni. Rámutattak arra is, hogy a hitelező 2008. október 13-án írt felszólításának postára adására 2008. október 14-én sor került és azt az adós 2008. október 16-án átvette. Ebből következően - érvelésük szerint - az adós 2008. október 14-én postán feladott de csak 17-én kézbesített vitató levele nem szolgálhat alapul a felszámolás elrendelésének mellőzésére, mert az később érkezett meg a hitelezőhöz, mint a hitelező fizetési felszólító levele az adóshoz (2008. október 16.). Sérelmezték, hogy a bíróság a faxon elküldött adósi nyilatkozatot is írásbeli vitatásnak minősítette. Álláspontjuk szerint a Cstv. 27. §-ához fűzött kommentár szövegének értelmezése szerint az írásbeli vitatás és a fizetési felszólítás is csak postai úton, tértivevényes küldeményként vagy ajánlottan küldhető meg. A faxon elküldött levelet azért sem lehet írásbeli vitatásnak minősíteni, mert annak a címzetthez történő megérkezését, átvételét nem lehet igazolni. Hivatkoztak arra is, hogy az adós a levelében a fizetés megtagadását indokoló érdemi álláspontját nem közölte, a levelében rögzített s a számla visszautasítására vonatkozó okfejtése ugyanis érdemi vitatásnak nem minősíthető, mivel az részletes jogi érvelést nem tartalmaz, az abban foglaltak pedig egyébként sem helytállóak.
Az adós fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta. Hangsúlyozta, hogy a faxon elküldött és a hitelezőhöz igazoltan megérkezett levele is - a védekezését megalapozó - vitatásnak minősül. Emellett pedig az elsőfokú bíróság által rögzített tények alapján az is megállapítható, hogy a 2008. október 14-én postai úton is feladott és a hitelező által igazoltan átvett levele is határidőben érkezett meg a hitelezőhöz, mert a vitatásra nyitvaálló határidő - véleménye szerint - a 2008. október 22-én kézhez vett fizetési felszólítást megelőző napig tartott. Álláspontja értelmében a vitató levele alkalmas volt arra, hogy a felszámolás elrendelését elkerülje, annak bővebb érdemi kifejtésére, illetőleg igazolására perben lehet mód.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényeket összefoglalt tényállásban nem rögzítette, ezért ezt a másodfokú bíróság - a felek előadásai és az általuk becsatolt okirati bizonyítékok alapján - az alábbiakkal pótolja:
A felek 2006. július 3-án és október 11-én megbízási szerződéseket kötöttek. A hitelezők, mint megbízottak, a fenti (később több ízben módosított) megállapodások alapján tartottak igényt a megbízási díjra. A megbízási díj címén felmerülő követeléseket az I. rendű hitelező leszámlázta, azokat az adós részére megküldte. Az I. rendű hitelező 2008. augusztus 28-án, 2008. szeptember 27-ei határidővel 08/000019 sorszám alatt 1 992 600 Ft összegre, a 08/000020 sorszám alatt 27 940 680 Ft összegre állított ki számlát. A hivatkozott számlák kiegyenlítésére az eljárás megindítását megelőzően nem került sor. Az adós a 08/000019 sorszám alatti számla tőkeösszegét - az eljárás megindítását követően - 2009. január 28-án, annak késedelmi kamatait pedig 2009. március 2-án fizette meg jogfenntartással.
A 27 940 680 Ft összegű 08/000020 sorszámú számlában megjelölt 2008. szeptember 27-ei teljesítési határidő eredménytelenül telt el, majd az azt követő 15 nap is lejárt. Az adós azonban a 2008. október 13-án kelt levelében közölte a hitelezővel, hogy álláspontja szerint a felek között létrejött szerződés 6. pontjában feljogosított képviselő a megbízási feladatok ellátása tárgyában nem igazolta le a teljesítést, emiatt a teljesítés felülvizsgálatra került, annak eredménye alapján pedig a szerződésszerű teljesítést nem ismeri el.
Az adós ezen álláspontjáról a hitelezőt 2008. október 14-én 8 órakor fax útján értesítette, ugyanilyen tartalmú levelét a hitelező részére postán is feladta, mely 2008. október 17-én került a hitelező részére kézbesítésre. A hitelező a fent megjelölt két számlában foglalt fizetési kötelezettség teljesítésére az adóst a 2008. október 13-án kelt, postára 2008. október 14-én feladott, s az adós részére 2008. október 16-án kézbesített levelében hívta fel először, majd újabb fizetési felszólítást küldött 2008. október 20-án kelt és a kötelezettnek 2008. október 27-én kézbesített levelével.
A fent megállapított releváns tényállás alapján az elsőfokú bíróság döntése helytálló, annak jogi indokaival a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett, ezért döntését a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta.
A hitelezők fellebbezése kapcsán a másodfokú bíróság az alábbiakra mutat rá:
Az adósnak a vele szemben támasztott hitelezői követelés vitatására a Cstv. 27. § (3) bekezdése értelmében a hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig volt lehetősége. Téves tehát a hitelező azon jogszabály-értelmezése, hogy az adós vitatással csak a számlában megjelölt fizetési határidőn belül, vagy azt követő 15 napig élhetett volna. A fenti törvényhely a vitatásra kötelezően írásbeli formát (alakiságot) rendel, annak megküldése módját nem szabályozza, és nem rendelkezik arról sem, hogy a megküldés egyetlen elfogadható módon csak a postai szolgáltató által történhet. A postai kézbesítéssel kapcsolatos szabályok rögzítése nem zárja ki, hogy az írott vitatást az adós más módon juttassa el az ellenérdekű félhez. Az tehát megtörténhet személyes átadással, futárral, vagy más úton. Jogi relevanciája a fizetési felszólítás esetén a közlésnek, vitatás esetén a megküldésnek van, mely tények és időpontok igazolása a bizonyításban érdekelt felet terhelik. Az adós tehát a vitatását írásban volt köteles közölni, azt azonban megküldhette fax útján is. A kialakult bírósági gyakorlat alapján a fizetési felszólítás vagy vitatás fax útján történő megküldése is elfogadható lehet, amennyiben a bizonyításra köteles fél igazolja, hogy annak kézbesítése is megtörtént, illetőleg bizonyítja annak időpontját is. Jelen esetben a vitatást tartalmazó fax eredményes elküldése és időpontja az adós által csatolt bizonyíték alapján kétségtelenül megállapítható volt. A vitatás "kötelező minimális tartalma" körében az az elvárható, hogy az adós egyértelműen közölje, valamely oknál fogva a leszámlázott követelés megfizetését megtagadja. Részletesebb jogi okfejtésre és annak bizonyítására egy esetleges peres eljárásban kerülhet sor.
Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla a következőkre is:
A Cstv. 27. § (3) bekezdésének és a Cstv. 27. § (2) bekezdés az adott ügyben hatályos a) pontjának helyes értelmezése szerint az adós vitatásával szemben a csődtörvény további olyan követelményt nem támaszt, hogy annak a fizetési felszólítás átvételét megelőző időpontig, napig a hitelezőhöz meg is kell érkeznie. A 2007. évi LXXVIII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pontjában, valamint (3) bekezdésében rögzített, továbbá a 24. § (1) bekezdésében kifejtett szabály megváltoztatása annak érdekében született, hogy a törvény kizárja a behajtási célú felszámolási kérelmek előterjesztését. Ezért írta elő, hogy a hitelező köteles írásban felszólítani az adóst a teljesítésre. A követelés lejártát követően pedig minél gyorsabban köteles az igényét érvényesíteni, a fizetési felszólítást az adósnak megküldeni, amennyiben a teljesítési határidő lejártát követő 15 nap eltelte után a hitelező késedelmeskedik a fizetési felszólítás elküldésével, annál több ideje lesz az adósak arra, hogy a hitelező követelését vitássá tegye és így a felszámolási eljárást elkerülhesse. A Cstv. 27. § (3) bekezdésének első mondata a postai úton megküldött fizetési felszólítás és vitatás átvételének az időpontját szabályozza, arra nézve nem ad eligazítást, hogy azok hatályossága a feladáshoz vagy a kézbesítés időpontjához kötődik-e. Azt azonban rögzíti, hogy a fizetési felszólítás kézbesítésének napján az adós végérvényesen elesik attól a jogától, hogy a hitelező követelését a felszámolás elkerülése érdekében vitathassa. Ebből következően az adós a fizetési felszólítás átvételét megelőző napig vitathatja joghatályosan a hitelező kötelezését, de az adósi vitatással szemben a csődtörvény további olyan követelményt nem támaszt, hogy annak a fenti időpontig a hitelezőhöz meg is kell érkeznie. Vitatottnak kell tekinteni tehát a hitelező követelését akkor is, hogyha az adós a fizetési felszólítás átvételét megelőző napon a követelést vitató levelét igazoltan megküldte a hitelező részére, azaz kinyilvánította azt a szándékát, hogy a hitelező követelését nem kívánja kiegyenlíteni, ebben az esetben pedig az adós felszámolása nem rendelhető el. Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság Gfv. XI. 30.021/2009/4. számú határozatában kifejtett álláspontja is, mely szerint "a hitelezői felszólítás kézhezvételének időpontjában jogvesztő módon elesik az adós a felszámolási eljárás vonatkozásában a vitatás jogától. A vitatást az ellenérdekű félnek szóló, csődtörvény által megkívánt tájékoztatásnak kell tekinteni, ezért elegendő az adós részéről annak igazolása, hogy a követelés vitatását tartalmazó iratot a hitelezőnek megküldte."
A fentiek alapján megállapítható, hogy a hitelező követelése vitatottnak minősül, arra a felszámolás elrendelése nem alapítható, ezért az elsőfokú bíróság helytállóan szüntette meg az eljárást soron kívül a Cstv. 27. § (6) bekezdése alkalmazásával.
(Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 44.306/2009/3.)