adozona.hu
ÍH 2010.138
ÍH 2010.138
FELSZÁMOLÁS ELRENDELÉSÉVEL KAPCSOLATOS BÍRÓSÁGI ÜGYINTÉZÉSI HATÁRIDŐ JOGI JELLEGE - ELJÁRÁS ELHÚZÓDÁSA MIATTI KIFOGÁS - A CSTV. 27. § (1) BEKEZDÉSE SZERINTI HATÁRIDŐ A FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁRA A felszámolás elrendelésére megszabott 60 napos határidő úgynevezett ösztönző határidő, amelynek elmulasztásához nem kapcsolódik szankció [Cstv. 27. § (1) bek.; 721/B/2005. AB határozat; Pp. 114/A. § (2) bek. a) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező 2010. május 3-án nyújtotta be az eljárás elhúzódása miatti kifogását, melyben azt sérelmezte, hogy az F.-i Bíróság a 2010. január 22. napján benyújtott kérelmét - melyben az adós felszámolásának elrendelését a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján kérte - a Cstv. 27. § (1) bekezdésében meghatározott, a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül nem bírálta el.
Arra is hivatkozott, hogy a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 95. § (5) bekezdése alapján, ha a f...
ÍH 2010.138 FELSZÁMOLÁS ELRENDELÉSÉVEL KAPCSOLATOS BÍRÓSÁGI ÜGYINTÉZÉSI HATÁRIDŐ JOGI JELLEGE - ELJÁRÁS ELHÚZÓDÁSA MIATTI KIFOGÁS - A CSTV. 27. § (1) BEKEZDÉSE SZERINTI HATÁRIDŐ A FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁRA
A felszámolás elrendelésére megszabott 60 napos határidő úgynevezett ösztönző határidő, amelynek elmulasztásához nem kapcsolódik szankció [Cstv. 27. § (1) bek.; 721/B/2005. AB határozat; Pp. 114/A. § (2) bek. a) pontja].
A hitelező 2010. május 3-án nyújtotta be az eljárás elhúzódása miatti kifogását, melyben azt sérelmezte, hogy az F.-i Bíróság a 2010. január 22. napján benyújtott kérelmét - melyben az adós felszámolásának elrendelését a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján kérte - a Cstv. 27. § (1) bekezdésében meghatározott, a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül nem bírálta el.
Arra is hivatkozott, hogy a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 95. § (5) bekezdése alapján, ha a fél a beadvány hiányát a kitűzött határidő alatt pótolja, a beadványt úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg is helyesen adta volna be. Miután az eljáró bírósághoz 2010. február 17. napján érkezett beadványában a hiánypótlási felhívásnak eleget tett, az F.-i Bíróságnak a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül érdemi határozatot kellett volna hoznia, erre azonban nem került sor. Azt állította, az F.-i Bíróság még az adós érdemi nyilatkozatát sem kézbesítette részére. Kifogását a Pp. 114/A. § (1) bekezdésére és a (2) bekezdés a) pontjára alapítva azt kérte, hogy az ítélőtábla utasítsa határozathozatalra az F.-i Bíróságot.
Az eljáró bíróság megküldte a hitelező eljárás elhúzódása miatti kifogását az adósnak. Az adós észrevételében arra hivatkozott, hogy a kifogás megalapozatlan, mivel az elsőfokú bíróságnak hiánypótlásra kellett felhívnia a hitelezőt. Úgy vélte, a hitelezőnek tájékozódnia kellett volna ügyében a bíróságnál, illetve a kezelőirodán, s hogy kifogása csak hátráltatja az érdemi döntés meghozatalát.
Az F.-i Bíróság az iratok felterjesztésével együtt számot adott az ügyben hozott intézkedéseiről: ismertette az eljárás eseményeit, arra hivatkozott, hogy még elrendelt soronkívüliség esetén sem tud ilyen gyors intézkedéssorozatot produkálni. Véleménye szerint a Cstv. 27. § (1) bekezdésében meghatározott törvényi határidő nincs összhangban a kontradiktórius felszámolási eljárásban alkalmazandó Pp.</a> szabályokkal [3. § (6) bekezdés], melyek mellőzése lényeges eljárási szabálysértésnek minősül; közölte továbbá az F.-i Bíróság Felszámolási Csoportjánál a titkárok és a bírák által intézett ügyek hozzávetőleges számát.
Az ügy iratai alapján az ítélőtábla megállapította, hogy a hitelező 2010. január 22-én nyújtotta be az adós felszámolásának elrendelésére irányuló kérelmét, melynek hiányát a Fővárosi Bíróság a 2010. február 1. napján kelt, 3. sorszámú felhívását követően, a 2010. február 17-én benyújtott 4. sorszámú beadványában pótolta; a bíróság a 2010. február 24-én kelt, 5. sorszámú végzésével - a kérelmet megküldve - értesítette az adóst, s nyilatkozattételre hívta fel [Cstv. 24. § (2), (3) bekezdés]. Az adós 6. sorszámú, 2010. március 17. napján érkezett beadványában adta elő ellenkérelmét, beszámítási kifogást terjesztett elő, perfüggőségre hivatkozott. A bíróság az adós érdemi védekezését tartalmazó beadványt a 2010. április 19. napján kelt, 7. sorszámú végzésével küldte meg észrevételezésre a hitelezőnek; a hitelező az ezt követően, 2010. május 3-án benyújtott, 8. sorszámú beadványában terjesztett elő kifogást az eljárás elhúzódása miatt [Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) pont].
A kifogás az alábbiak szerint nem alapos.
Az eljárást megindító kérelem 2010. január 22. napján történt benyújtására tekintettel az adott eljárásra irányadó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 6. §-ának (3) bekezdése szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a Cstv. külön nem szabályoz, a Pp.</a> rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadók.
Az eljárás elhúzódása miatt előterjesztett kifogásra vonatkozó szabályokat a Pp. 114/A-114/B. §-ai tartalmazzák. E rendelkezések alapján a jogintézmény célja az, hogy eszközt adjon az érintettek kezébe a bíróság előtt folyamatban lévő eljárás előbbreviteléhez. Az ügyben eljáró bíróságnak a Pp. 114/A. § (2) bekezdésében meghatározott mulasztása vagy késedelme esetén az eljáró bíróságtól a sérelmes helyzet megszüntetése érdekében szükséges intézkedés megtételét, illetőleg elrendelését kérhetik [Pp. 114/B. § (1) bekezdés], ha pedig ez elmarad, úgy a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság hívja fel a mulasztó bíróságot az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére, illetve az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására [Pp. 114/B. § (4) bekezdés]. Ennek megfelelően az eljárásnak nem célja annak vizsgálata, és arra vonatkozó megállapító határozat hozatala, hogy a bíróság a korábbi intézkedéseivel összefüggésben mulasztott-e vagy sem. Az eljárás elhúzódása miatti kifogás csak akkor lehet alapos, ha az adott ügyben eljáró bíróság mulasztása vagy késedelme a kifogás elbírálásakor még fennáll, és ennek folytán a Pp. 114/B. §-ának (4) bekezdésében meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása szükséges.
A Pp. 114/A. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében kifogás akkor terjeszthető elő, ha a törvény a bíróság részére az eljárás lefolytatására, eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt; a Pp. 114/A. § (2) bekezdés c) pontja alapján pedig akkor, ha a bíróság elmulasztotta a perek ésszerű időn belül történő befejezésére vonatkozó kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az ésszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a bíróság az eljárási cselekményt elvégezze, vagy annak elvégzéséről rendelkezzen, azonban ezt nem tette meg.
Mivel a hitelező a kifogását a Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) pontjára alapította, az ítélőtáblának - a vonatkozó szabályok dogmatikai, elsősorban nyelvtani és logikai értelmezésével - abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Cstv. 27. § (1) bekezdésében meghatározott 60 napos határidő elmulasztása esetén van-e helye a Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) pontjára alapított kifogásnak vagy sem.
A Csődtörvény egyértelmű rendelkezése értelmében a 27. § (1) bekezdésében meghatározott 60 napos határidő nem vonatkozik a fizetésképtelenség tárgyában hozható mindkét - az adós felszámolását elrendelő, illetve az eljárást soron kívül megszüntető - érdemi döntésre.
A Cstv. 27. § (1) bekezdése szerint a bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. E törvényi határidő a Cstv. kifejezett rendelkezése folytán a kérelem benyújtását követő napon kezdődik [Pp. 103-104. §], azonban a Cstv. 27. § (1) bekezdésének első mondatára, vagyis e szabály elhelyezésére figyelemmel az is egyértelmű, hogy az az adós felszámolásának a megállapított fizetésképtelenség következményeként történő elrendelésére vonatkozik.
Ezzel szemben, ha a bíróság - ugyancsak a fizetésképtelenség érdemi vizsgálatának eredményeként - azt állapítja meg, hogy az adós nem fizetésképtelen, azaz a kérelemben megjelölt törvényi tényállás [Cstv. 27. § (2) bekezdés a)-f) pont] nem valósult meg, a Cstv. 27. § (6) bekezdése értelmében az eljárást soron kívül megszünteti. Az eljárás soron kívüli megszüntetésének kötelezettsége a bíróságot attól az időponttól terheli, amikor - a releváns tényállás megállapításával - arra a következtetésre jutott, hogy a kérelemben megjelölt fizetésképtelenségi tényállás fennállását [Cstv. 27. § (2) bekezdés a)-f) pont] a hitelező nem bizonyította, illetve - általában az adós sikeres védekezése folytán - az nyert bizonyítást, hogy a fizetésképtelenség kérelemben megjelölt tényállása nem valósult meg.
A Csődtörvény tehát, az adós felszámolásának a fizetésképtelenség vizsgálata alapján történő elrendelésére a kérelem beérkezésétől számított 60 napos határidőt állapít meg [Cstv. 27. § (1) bekezdés], míg az ezzel ellentétes érdemi határozatra - az eljárás Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján történő megszüntetésére - soron kívüli döntési kötelezettséget ír elő.
A Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) pontjának alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a törvény a bíróság részére - egyéb feltételek mellett - határidőt állapít meg. A Csődtörvény azonban csak a felszámolást elrendelő végzés meghozatalára ír elő határidőt [Pp. 103. § (1) bekezdés]. Ezért az eljárás soron kívüli megszüntetésének elmaradása esetén - ha a döntés meghozatalának nincs egyéb akadálya -, a törvényi határidőnek, mint a 114/A. § (2) bekezdés a) pontjában megfogalmazott tényállás egyik elemének hiányában, az erre alapított kifogás eleve nem lehet alapos, csak a Pp. 114/A. § (2) bekezdés c) bekezdésének alkalmazása merülhet fel.
A Cstv. 27. § (1) bekezdésében meghatározott 60 napos határidő eredménytelen eltelte miatt a Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) pontjára alapított kifogás alaposságának eldöntése elvi akadályba ütközik, mert a kifogás alapján folyó eljárás rendeltetésével összeegyeztethetetlen kérdés, az ügyben hozandó érdemi határozat tartalmi eldöntését előfeltételezi. Az érdemi döntés tartalmában való állásfoglalás nélkül fogalmilag kizárt annak megállapítása, hogy a mulasztó bíróság elmulasztotta-e a 60 napos törvényi határidőt, mivel az csak a felszámolás elrendelése esetén irányadó. A Pp. 114/A-B. §-ai alapján viszont nem tartozik az eljárás elhúzódása miatt előterjesztett kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság kompetenciájába a fizetésképtelenség tárgyában hozandó érdemi döntés tartalmi meghatározása, azaz a kifogás elbírálására kijelölt bíróság nem dönthet az ügy érdemében a mulasztó bíróság helyett, elvonva annak hatáskörét. Ellenben, a Pp. 114/A. § (2) bekezdés c) pontjára alapított kifogás esetén, ha az annak elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság a kifogásnak helyt ad, és az eljárás előbbre viteléhez ez szükséges, felhívja a mulasztó bíróságot arra, hogy döntsön a fizetésképtelenség tárgyában [Pp. 114. § (4) bekezdés], ám azt nem írhatja elő, hogy a mulasztó bíróság az ügy érdemében milyen döntést hozzon. A Pp. 114/B. § (4) bekezdésének második mondata szerint a felhívásban - a Pp. 114/A. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt esetet kivéve - a kifogást elbíráló bíróság az eljáró bíróságot meghatározott eljárási cselekmény lefolytatására nem utasíthatja.
A fentiekre tekintettel, alappal vonható le az a következtetés, hogy a Cstv. 27. § (1) bekezdésében a felszámolás elrendelésére megszabott 60 napos határidő úgynevezett ösztönző határidő, amelynek elmulasztásához nem kapcsolódik szankció (721/B/2005. AB határozat) és azzal összefüggésben nem alkalmazható a Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) pontja sem, mivel annak elmulasztása csak a mulasztó bíróság (felszámolást elrendelő tartalmú) döntése után volna megállapítható, ekkor azonban a kifogás azért volna eleve alaptalan, mert a mulasztás puszta megállapításának a Pp. 114/B. § (4) bekezdése alapján nincs helye.
A 60 napos határidő ösztönző jellegét támasztja alá, hogy a fizetésképtelenség vizsgálata során a bíróság az adós kérelmére, a teljesítésre 30 napos határidőt engedélyezhet, illetve az adós és az eljárást kezdeményező hitelező együttes kérelmére, a felszámolást elrendelő végzés meghozataláig szünetelésre is sor kerülhet [Cstv. 26. § (3), (4) bekezdés], melynek időtartama 6 hónapig terjedhet [Pp. 137. § (3) bekezdés].
Az adós felszámolásának elrendelése - kivéve a Cstv. 22. § (1) bekezdés a), c)</a> és d) pontjában, 24/A. § (8) bekezdésében meghatározott tényállásokat - a fizetésképtelenség vizsgálata alapján történik [Cstv. 22. § (1) bekezdés b) pont, 26. § (1) bekezdés]. A fizetésképtelenség vizsgálata azt jelenti, hogy a bíróság a hitelező kérelme és az adós érdemi ellenkérelme (védekezése) alapján, értékeli a Cstv. 24. § (1) bekezdése alapján a hitelező által kötelezően, illetve az adós által védekezése alátámasztására csatolt okirati, továbbá a felek indítványára lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként rendelkezésére álló egyéb bizonyítékokat, s ezek alapján foglal állást abban a kérdésben, hogy a kérelemben megjelölt tényállás [Cstv. 27. § (2) bekezdés a)-f) pont] megvalósult-e vagy sem, majd dönt az adós felszámolásának elrendeléséről vagy az eljárás soron kívüli megszüntetéséről.
A hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárásban a fizetésképtelenség vizsgálata - ahogyan erre az eljáró bíróság helytállóan hivatkozott - az adós és a hitelező között zajló kontradiktórius eljárásban történik, amely a Cstv. és a Pp.</a> megfelelően alkalmazandó szabályai szerint zajlik [például: Cstv. 24. § (2), (3) bekezdés, Pp. 3. § (3)-(6) bekezdés, Pp. 139. §]. A hatályos Csődtörvény tiltó vagy korlátozó rendelkezése hiányában - ha a Ptk. 297. §-a alapján helye van - az adós a hitelező követelésével szemben beszámítási kifogást terjeszthet elő. Ha a beszámítást tartalmazó írásbeli jognyilatkozatát az adós a vitatásra nyitva álló határidőn [Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pont, 27. § (3) bekezdés] belül közli a hitelezővel, az vitatásnak minősül, ha azonban az adós a fizetésképtelenség vizsgálatára irányuló eljárás során terjeszt elő beszámítási kifogást, azt ekként kell elbírálni.
Az adott ügyben az adós, az eljárás megindulását követően, jogalapjában és összegszerűségében megjelölt, a hitelező követelését meghaladó beszámítási kifogást terjesztett elő, melynek alapossága esetén a hitelező követelése a Ptk. 296. § (2) bekezdése alapján megszűnik, az adós nem fizetésképtelen, az eljárást pedig soron kívül meg kell szüntetni.
Ezért az F.-i Bíróság - az előterjesztett beszámítási kifogás tisztázása nélkül - nem volt abban a helyzetben, hogy a fizetésképtelenség tárgyában megalapozott döntést hozzon, így ennek elmaradása nem minősül mulasztásnak a Pp. 114/A. § (2) bekezdés c) pontja alapján sem.
A kifejtett indokokra tekintettel a hitelezőnek a felszámolás 60 napon belüli elrendelésének elmaradását sérelmező kifogása alaptalan, így azt az ítélőtábla a Pp. 114/B. § (4) bekezdése alapján elutasította.
E végzés elleni fellebbezési jogot a Pp. 114/B. § (4) bekezdése zárja ki.
(Fővárosi Ítélőtábla 15. Gkif. 44.116/2010/3.)