adozona.hu
BH+ 2010.8.369
BH+ 2010.8.369
Az átszervezés folytán a honvédség irányítása alól kikerült munkáltatónál (gazdasági társaságnál) fennállt munkaviszony nem jogosít a Magyar Honvédség polgári alkalmazottait megillető korkedvezményre [168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 2006. december 31-éig hatályos 1. számú melléklete 14. pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperes korkedvezményre jogosító szolgálati idejét 29 év és 170 napban állapította meg, amely 5 év korkedvezményre jogosít. A felperesnek 2005. 12. 11-től a M.-L. Zrt.-nél fennállt munkaviszonyát korkedvezményes szolgálati időként nem ismerte el. Ez utóbbi miatt a felperes fellebbezéssel élt. Az alperes igazgatója határozatával a fellebbezést elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a másodfokú társadalombiztosítási határozat megváltoztatását,...
BH+ 2010.8.369 Az átszervezés folytán a honvédség irányítása alól kikerült munkáltatónál (gazdasági társaságnál) fennállt munkaviszony nem jogosít a Magyar Honvédség polgári alkalmazottait megillető korkedvezményre [168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 2006. december 31-éig hatályos 1. számú melléklete 14. pontja].
Az alperes a felperes korkedvezményre jogosító szolgálati idejét 29 év és 170 napban állapította meg, amely 5 év korkedvezményre jogosít. A felperesnek 2005. 12. 11-től a M.-L. Zrt.-nél fennállt munkaviszonyát korkedvezményes szolgálati időként nem ismerte el. Ez utóbbi miatt a felperes fellebbezéssel élt. Az alperes igazgatója határozatával a fellebbezést elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében a másodfokú társadalombiztosítási határozat megváltoztatását, a 2005. 12. 11-től 2007. 11. 30-ig terjedő 719 nap szolgálati ideje korkedvezményre jogosító szolgálati időként való elismerését kérte. Arra hivatkozott, hogy 1976. 07. 01-jétől folyamatosan ugyanazon a munkahelyen dolgozott, azonos körülmények között, csupán a munkáltató elnevezése és szakmai irányítása változott. Az 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 8. § (1) bekezdésének megsértését panaszolta, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 2001. október 10-én kelt átiratában foglaltakkal érvelt, amely szerint a korkedvezményre jogosultságot a ténylegesen végzett munka határozza meg, nem érheti hátrány azért, mert a munkáltatójának neve megváltozott.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 1976. július 1-jétől a Magyar Honvédség polgári alkalmazottjaként dolgozott műszerész munkakörben föld alatti munkahelyen. Legutóbb 1999. december 31-től 2005. május 4-éig a HM R. Kht. foglalkoztatónál technikus munkakörben végzett munkát, 2005. május 5-étől 2005. december 10-éig felmentési idejét töltötte. 2005. december 11-étől - változatlan munkakörben, munkavégzési helyen - a M.-L. Zrt. alkalmazásában állt, amely részvénytársaság a Magyar Honvédségtől független gazdálkodó szervezet.
E tényállás jogi értékelése alapján a bíróság megállapította, hogy a M.-L. Zrt. alkalmazásában eltöltött idő a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 14. pontja értelmében nem vehető figyelembe korkedvezményre jogosító szolgálati időként, mert felperes nem meghatározott katonai szervezetnél végzett munkát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte a Tny. 8. § (1) bekezdésébe ütköző törvénysértést panaszolt. Arra hivatkozott, hogy 1976-tól folyamatosan ugyanazon a munkavégzési helyen, technikus munkakörben föld alatt végezte a munkáját a katonai objektum üzemeltetésén 1999-ig közalkalmazotti jogviszonyban, ezt követően 2005 májusáig a közhasznú társaságnál munkaviszonyban dolgozott, ezt követően a honvédség átszervezése során az üzemeltetés a személyzettel együtt átkerült a M.-L. Zrt.-hez, a munkavégzés körülményei azonban változatlanok maradtak. A törvény végrehajtási rendeletében szereplő jogi szabályozás nem követte "az ilyen jellegű társadalmi és gazdasági változásokat". Az egészségre különösen ártalmas körülmények között végzett munkát a Tny. 8. §-a és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 2001. október 10-én kelt állásfoglalása alapján azonban korkedvezményre jogosító időként kell elismerni.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a jogszabálysértés hiányát kifejtő indokolással.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a keresetében nem vitatta, sőt maga is állította, hogy a perben vitatott időszakban a munkáltatója, a M.-L. Zrt. nem tartozott a honvédelmi miniszter irányítása alá, a Magyar Honvédség keretébe.
A Tny. 2007. január 1-jétől hatályos Tny. 8. § (1) bekezdése szerint aki a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végez, korkedvezményben részesül, a (2)-(3) bekezdésben meghatározott időtartamban a korkedvezményre jogosító munkakörben elöltött idő függvényében. A 8/B. § (1) bekezdése alapján korkedvezményre - 2010. december 31-éig - a 2006. december 31-én hatályos rendelkezések szerinti munkakörök (munkahelyek) jogosítanak.
A törvény előbbi szabályaiból az következik, hogy a felperes korkedvezményre való jogosultságát a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 2006. december 31-éig hatályos 1. számú mellékletében szereplő korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke figyelembevételével kellett elbírálni. E melléklet 14. pontja a Magyar Honvédség polgári alkalmazottainak korkedvezményre jogosító munkaköreit rögzíti külön meghatározott katonai szervezetekre kiterjedő hatállyal. Minthogy a felperes 2005. december 11-étől nem a Magyar Honvédség katonai szervezeténél állt alkalmazásban, hanem a honvédség irányítása alól kikerült gazdasági társaságnál állt munkaviszonyban, a hivatkozott 14. pont alapján korkedvezményre nem lehetett jogosult. A munkakörülmény, a föld alatt végzett munka a melléklet 1. pontjában meghatározott munkakörökben és ágazatban (bányászat) jogosít korkedvezményre, felperes munkaköre és munkáltatója azonban nem szerepel e pontban, tehát korkedvezményre való jogosultsága e pont alapján sem állapítható meg.
A felülvizsgálati kérelem mindezekre tekintettel a Tny. 8. § (1) bekezdésébe ütköző törvénysértést alaptalanul panaszolt.
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 2001. október 10-én kelt iratára hivatkozó felülvizsgálati okfejtés sem fogadható el. Az említett, peres iratokhoz becsatolt intézkedésével ugyanis a Főigazgatóság a korkedvezmény hatályának a honvédséghez tartozó közhasznú társaságra való kiterjesztéséhez járult hozzá a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet akkor hatályos 7. § (1) bekezdése alapján a melléklet 14. pontja keretén belül. Ez az adott esetre nyilvánvalóan nem vonatkoztatható, és az eltérő körülményekre tekintettel a jogi érvelés alátámasztására sem alkalmas.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet -jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.III.10.827/2008.)