adozona.hu
AVI 2009.8.90
AVI 2009.8.90
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel érintett határozatot érdemben csak abban a kérdésben vizsgálhatja, amelyre vonatkozóan a fél konkrét jogszabályhellyel megjelölt jogsértést jelent [Pp. 272. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a 2002. február 15. napján kelt adásvételi szerződéssel az E. Kft. kizárólagos tulajdonát képező 37662/A/1. hrsz. alatt nyilvántartott, a szerződés megkötése időpontjában építés alatt álló, természetben a B., V. u. 4. szám alatti ház pincéjében található, teremgarázs megnevezésű társasházi ingatlan 1/14-ed tulajdoni illetőségét, az alapító okirat szerint hozzá tartozó helyiségekkel és eszmei tulajdoni hányaddal együtt 2 380 000 Ft vételárért megvásárolták. A szerződő felek megáll...
AVI 2009.8.90 A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel érintett határozatot érdemben csak abban a kérdésben vizsgálhatja, amelyre vonatkozóan a fél konkrét jogszabályhellyel megjelölt jogsértést jelent [Pp. 272. § (2) bek.]
A felperesek a 2002. február 15. napján kelt adásvételi szerződéssel az E. Kft. kizárólagos tulajdonát képező 37662/A/1. hrsz. alatt nyilvántartott, a szerződés megkötése időpontjában építés alatt álló, természetben a B., V. u. 4. szám alatti ház pincéjében található, teremgarázs megnevezésű társasházi ingatlan 1/14-ed tulajdoni illetőségét, az alapító okirat szerint hozzá tartozó helyiségekkel és eszmei tulajdoni hányaddal együtt 2 380 000 Ft vételárért megvásárolták. A szerződő felek megállapodtak abban, hogy a felpereseket a C. jelölésű felfestett beálló kizárólagos használati joga illeti meg.A felperesek és az E. Kft. további adásvételi szerződést is kötöttek egymással, amelyben felperesek az eladó kizárólagos tulajdonát képező 37662 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanon épülő, természetben a B., V. u. 4. szám alatt található lakás megnevezésű társasházi ingatlant vásárolták meg. A felperesek által vásárolt lakás és garázs egy társasházépületben található.
A Fővárosi Illetékhivatala (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2003. március 27. napján kelt határozatával a garázsingatlan vétele után 10%-os illetékkulcs alkalmazásával a felpereseket 240 000 Ft visszterhes vagyonszerzési illeték megfizetésére kötelezte.
A felperesek a kiszabott illeték törlése, illetve a fizetési meghagyás visszavonása iránt az elsőfokú hatósághoz kérelmet terjesztettek elő. Kifejtették, hogy vállalkozási szerződéssel vegyes adásvételi szerződést kötöttek, amely az illetékfizetési kötelezettség szempontjából elsődlegesen vállalkozási szerződés. Ügyletük úgy minősült, mintha építési telket vásároltak volna, amelyre az eladó a szerződés mellékleteiben meghatározottak szerint, a meghatározott tulajdoni hányadnak megfelelő ingatlant építi fel. Az adásvételük tárgyának nem minősül sem a megvásárolt lakás, sem pedig a garázs, nem alkalmazhatók vagyonszerzésükre az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek (a továbbiakban: Itv.) a lakás, illetve a hozzá kapcsolódó egyéb helyiségek vásárlásával kapcsolatos rendelkezései, hanem arra a lakóház építésére alkalmas telektulajdon vételére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az elsőfokú hatóság a 2004. január 13. napján kelt határozatában a kérelmet elutasította. Indokolásában idézte az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontját, 77/A. §-ának (1) bekezdését, és megállapította, hogy felperesek a teremgarázsban gépkocsi beálló helyének tulajdonjogát vásárolták meg, az Itv. pedig illetékmentességet egyéb feltételek teljesültsége esetén csak lakás felépítéséhez kapcsolódóan biztosít. Az a körülmény pedig irreleváns, hogy vétel időpontjában az építmény a szerkezetkész állapotot elérte-e vagy sem.
A felperesek fellebbezésükben kifejtették, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdésében foglaltakat az elsőfokú hatóságnak alkalmaznia kellett volna, és a szerződést valódi tartalmának megfelelően kellett volna értékelnie. Építési telek tulajdoni hányadát szerezték meg, az épület megépítésére pedig az építő vállalkozó és közöttük vállalkozási jogviszony jött létre. Az építési telekre való építést garázs esetében sem terheli illetékfizetési kötelezettség, ezért annak kiszabása terhükre jogsértő.
Az alperes a 2004. június 14. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Idézte az Itv.-nek a lakóház építésére alkalmas telektulajdon megszerzésének illetékmentességére vonatkozó 26. §-ának (1) bekezdés a) pontját, a 102. § (1) bekezdésének a lakástulajdon, illetve a lakóház építésére alkalmas telektulajdon fogalmát meghatározó f) és l) pontjait, és megállapította, hogy e jogszabályhelyek a garázstulajdont lakástulajdonnak nem minősítik.
A felperesek keresetükben a határozatok hatályon kívül helyezését kérték. Sérelmesnek tartották, hogy az építési telekre vonatkozó, továbbá a szerződés minősítésével kapcsolatos jogi érveléseiket a hatóságok figyelmen kívül hagyták. Kijelentették, hogy akaratuk a szerződés megkötésekor nem vonatkozhatott másra, mint építési telek megszerzésére, továbbá lakás és hozzá tartozó helyiségek felépítésére, felépíttetésére, ugyanis az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a telken nem is állt épület. Az általuk két szerződéssel vásárolt építési telekhányadok összeadódnak, és mivel álláspontjuk szerint az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontja nem fosztja meg a mentességtől azokat, akik az illetékkedvezmény alapját képező építési telken a lakáson kívül garázst is építenek, ezért a garázs adásvételi szerződésében szereplő telek tulajdoni-hányad tartalmát is a lakásvásárlásnál alkalmazott kedvezmény körébe kell vonni. A beépítési kötelezettségüknek (lakással és garázzsal) eleget tettek, ezért az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján illetékfizetésre nem kötelezhetők.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Hivatkozott az Art. 1. §-ának (7) bekezdésére, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 42. §-ának (1) bekezdésére, az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontjára, 102. §-ának (1) bekezdés f) és l) pontjaira, és kifejtette, hogy az önálló adásvételi szerződés alapján megszerzett lakóingatlan esetében a felperesek a vagyonszerzési illeték megfizetésének kötelezettsége alól mentesültek, bár a szerződés megkötésének időpontjában a lakóingatlan még nem volt készen, nem létezett. E logika alapján egyértelmű, hogy a lakófunkció nélküli garázsingatlan, mint jövőben megépítendő ingatlan nem eredményezheti a hozzá tartozó telekingatlan megszerzésének illetékfizetési kötelezettsége alóli mentesülését. Álláspontja szerint az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontja garázsingatlanra nem alkalmazható. Az alperes tehát helyesen járt el akkor, amikor a lakóingatlan vonatkozásában a felperesek részére illetékmentességet biztosított, a garázsingatlan megépítésével kapcsolatosan pedig illetékfizetési kötelezettséget írt elő.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmük teljesítését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérték. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (2) bekezdésében és a Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, mert a lakásra vonatkozó adásvételi szerződéseket és egyéb okiratokat tőlük jogellenesen szerezte be, és azokat ítéleti döntése alátámasztásaként, mint legfőbb bizonyítékokat használt fel. Ha tudták volna, hogy milyen célból szerzi be az elsőfokú bíróság ezeket az okiratokat, úgy jogi álláspontjaikat, amely ellentétes az elsőfokú bíróságéval, kifejthették volna. Az elsőfokú bíróság továbbá a lakásvásárlásuk illetékvonzatára megállapításokat a Pp. 215. §-ának megsértésével tett.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat eljárás lefolytatását végzésével elrendelte, és a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel érintett határozatot érdemben csak abban a kérdésben vizsgálhatja, amelyre vonatkozóan a felülvizsgálati kérelemmel élő fél konkrét, jogszabályhellyel megjelölt jogsértést határoz meg.
A felperesek szerint a jogerős ítélet a Pp. 3. §-ának (3) bekezdését, 164. §-ának (2) bekezdését és a 215. §-ában foglaltakat sérti. A Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. A Pp. 164. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi. A Pp. 215. §-a szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy arra figyelemmel, miszerint a felperesek a lakás és garázsvásárlásukat mind a közigazgatási eljárás során, mind keresetükben és a perben folyamatosan együttesen értékelték, és a lakásingatlanuk illetékmentességének sorsát - álláspontjuk szerint - osztja a garázsingatlanuk szerzése, továbbá, hogy a 2005. március 10-ei tárgyaláson az I. r. felperes a lakás adásvételi szerződésének benyújtását fel is ajánlotta, az elsőfokú bíróság helyesen döntött akkor, amikor a kereset helytálló értékelése végett a 6. sorszámú végzésével felpereseket a "lakástulajdon megszerzésével kapcsolatos illetékkötelezettséggel összefüggő irataik" becsatolására hívta fel, amely okiratokat felpereseknek ténylegesen már a keresetlevelük mellékleteként kellett volna benyújtaniuk.
A per tárgya a felperesek által vásárolt garázs visszterhes adásvétele utáni illetékkiszabás során meghozott közigazgatási határozatok felülvizsgálata, ezért a felperesek felülvizsgálati kérelmükben helytállóan hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság azon megállapításával (elsőfokú ítélet 4. oldal harmadik bekezdés), miszerint "az alperes helyesen járt el akkor, amikor a lakóingatlan vonatkozásában a felperesek részére illetékmentességet biztosított" a Pp. 215. §-ában foglaltakkal szemben a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, azonban az elsőfokú bíróság e megállapítása a per érdemi elbírálására kihatással nem volt.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította továbbá, hogy miután a közigazgatási és a periratok között telektulajdon adásvételi szerződése, építési telekingatlan ingatlan-nyilvántartási iratai nem voltak, az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során helytállóan a garázsingatlan adásvételi szerződését és a garázsingatlan ingatlan-nyilvántartási iratait értékelte, így a felperesek által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat a bizonyítási eljárás körében nem sértette meg.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. II. 39.348/2005.)