adozona.hu
AVI 2009.8.84
AVI 2009.8.84
Eltérő a jogi szabályozás a részszámla és az előlegszámla esetére az áfa levonási jog gyakorlása kapcsán (1992. évi LXXIV. tv. 16., 17., 18. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2001. és 2002. adóévek vonatkozásában költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte a felperesnél, melynek eredményeként 306 813 000 forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 159 111 000 Ft adóhiánynak is minősült. Az adóhiány után 91 000 353 Ft késedelmi pótlék, valamint 63 644 000 forint adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és az adóbírságot 15 911 000 Ft-ra mérsékelte. Az ellenőrzési jegyz...
AVI 2009.8.84 Eltérő a jogi szabályozás a részszámla és az előlegszámla esetére az áfa levonási jog gyakorlása kapcsán (1992. évi LXXIV. tv. 16., 17., 18. §)
Az adóhatóság 2001. és 2002. adóévek vonatkozásában költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte a felperesnél, melynek eredményeként 306 813 000 forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 159 111 000 Ft adóhiánynak is minősült. Az adóhiány után 91 000 353 Ft késedelmi pótlék, valamint 63 644 000 forint adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és az adóbírságot 15 911 000 Ft-ra mérsékelte. Az ellenőrzési jegyzőkönyv 20 pontban tett megállapítást a felperes terhére, melyek közül az 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 16. pontok felülvizsgálatát kérte a közigazgatási perben.
A jegyzőkönyv 5., 8. pontjával kapcsolatban az adóhatóság megállapította, hogy a felperes a tulajdonában lévő mélygarázs üzemeltetését az M. Garázsfenntartó Kft.-vel kívánta végezni - melynek többségi tulajdonosa - azzal, hogy a mélygarázs ingatlant ebbe apportálja. Az ingatlan adásvételi szerződéssel együtt megkötött üzletrész adásvétel tartalmazza, hogy melyik mélygarázs beálló használatához kapcsolódik. Az adóhatóság szerint a szerződés valós tartalma a mélygarázs beállóhelyért, használatáért kapott ellenérték, mely részben áfa-köteles, továbbá megnövelte a felperes adózás előtti eredményét.
A jegyzőkönyv 6. pontja megállapította, hogy a lakások, üzletek és tárolók értékesítése során a földterület adásvételére is sor került, ezért a felperes adózás előtti eredményét megnövelte.
A jegyzőkönyv 7. pontja szerint a felperes 1999. augusztus 27-én földhasználati szerződést kötött a P. Házépítő Kft.-vel, amely hozzájárult, hogy a tulajdonát képező ingatlanon a felperes lakóingatlant, üzletet és mélygarázst építsen. Az adóhatóság szerint a felperes tévesen a földhasználati díjat az immateriális jószágok között tartotta nyilván és utána értékcsökkenést sem számolhatott volna el.
A jegyzőkönyv 9. pontja szerint a felperes 1999. szeptember 6-án fővállalkozói szerződést kötött a B. Beruházó Bt.-vel, mely szerint a vállalkozót az összes költség és a rá számított 13%-os mértékű fővállalkozói díj illeti meg. A felperes 3 db rész-zárószámlát fogadott be a perbeli időszakban tartalma szerint beruházási költségek és fővállalkozói díj elnevezéssel. A felperes azonban nem tudott olyan dokumentumot benyújtani, amelyből megállapítható lett volna, hogy a szerződésben rögzített feladatok közül melyek teljesültek egészben, vagy az elvállalt feladat osztható részeként. Az iratokból megállapíthatatlan volt továbbá, hogy melyek voltak a korábbi, befejezetlen beruházásaként már megvalósul beruházások. Ezért az áfa levonást jogszerűtlennek ítélte meg.
A jegyzőkönyv 10. pontja szerint a felperesi adózó nem végezte el megfelelően a tárgyi adómentes bevételként bevallott arányosítást (üzletrész eladás, illetve földterület ellenértéke) ezért a jegyzőkönyv 5. és 6. pontjában tett megállapításokkal összefüggésben az adózás előtti eredményét megemelte.
A jegyzőkönyv 11. pontja a jegyzőkönyv 8. és 10. pontjához kapcsoló általános forgalmi adókülönbözetet állapította meg, míg a 16. pont a társasági adókülönbözetet vezette le.
A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte; mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében vitatta a megállapításokat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a jegyzőkönyv 5., 6., 8., 9., 10., 11. és 16. pontjához kapcsolódóan hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában a jegyzőkönyv 5., 8. és részben a 10. pontjával kapcsolatban kifejtette, hogy az M. Garázsfenntartó Kft. üzletrészeinek jövőbeni megvásárlására jött létre a megállapodás, az ügylet nem minősül fiktív ügyletnek, az üzletrész értékesítés pedig az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) szerint tárgyánál fogva mentes az áfa-fizetés alól. Így az átminősítéssel megállapított jegyzőkönyv 5. pontja szerinti adózás előtti eredményt növelő megállapítást az adóhatóság az új eljárás keretében mellőzni köteles annak a társasági adóban jelentkező következményével együtt. Szintén köteles mellőzni a jegyzőkönyv 8. pontjában az általános forgalmi adóban tett megállapításokat is az alperes.
Ugyanakkor az elsőfokú bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a felperes a magánszemély vásárlók számára átmenetileg átengedte a garázshelyeket. Ez áfa-fizetési kötelezettséget von maga után az Áfa tv. 9. § (2) bekezdés a) pontja és a 25. § (3) bekezdés értelmében. Erre figyelemmel az adóalap-korrekciót kizárólag általános forgalmi adó tekintetében teheti meg az adóhatóság, társasági adóban nem. A 10. pontban tett arányosítást is mellőzni köteles.
A jegyzőkönyv 6. pontjához kapcsolódóan megállapította, hogy az adásvételi szerződések szerint a felperes a földterület használati jogával rendelkezett, a szerződésben kikötésre került, hogy a felperes a földrészlet tulajdonjogának megszerzésére nem vállal kötelezettséget. Így a felperes részéről használati jog került értékesítésre, amely nem jogosítja fel az azt megszerzőt a földterülettel tulajdonosként való rendelkezésre. Ezért az adóhatóság az új eljárás keretében mellőzni köteles a 6. pontban tett megállapításokat, és a 10. pontban tett arányosítást is köteles mellőzni. A felperes nem sértette meg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 72. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetve az Áfa tv. 3. sz. mellékletének 2/c. pontjában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság az 5., 8., 10. pontokhoz kapcsolódóan a felperes kereseti kérelmének további előadásának értékelését a hatályon kívül helyezésre tekintettel mellőzte.
Az elsőfokú bíróság a jegyzőkönyv 7. pontjával kapcsolatban a felperes keresetét elutasította megállapítva, hogy a felperes megsértette az Sztv. 47. és 52. § (7) bekezdését, mert a földhasználatért egy összegben megállapított ellenértéket elkülönítetten, használati jogként tartotta nyilván és értékcsökkenési leírást sem számolhatott volna el.
Az elsőfokú bíróság a jegyzőkönyv 9. pontjával kapcsolatban vizsgálta és értelmezte a felperes és a B. Beruházó Bt. által kötött fővállalkozási szerződést. Ennek alapján megállapította, hogy a felperes által átadott dokumentáció a rész-átadás terjedelmének igazolására nem volt alkalmas. A számlában foglalt ellenérték nemcsak a rendeltetésszerűen használható részteljesítéseket foglalta magába, hanem az el nem készült, át sem adott építmények értékeit, így a rész-zárószámlák nem feleltek meg a szerződés 8. § (2) bekezdésében foglaltaknak
Ugyanakkor osztotta a felperes előadását abban a tekintetben, hogy a befizetett összegek az Áfa tv. 17. §-ában foglalt előleg törvényi kritériumának megfelelnek. A megrendelő áfa-levonási joga az előleg jogcímén is megnyílik, a számlák bizonyíthatóan kiegyenlítésre kerültek, így a záró részszámlákban érvényesített áfa összege levonásba helyezhető. Az adóhatóságnak az új eljárás keretében ennek figyelembevételével kell eljárni. Ezen hatályon kívül helyezési ok folytán a bíróság a kereseti kérelem e körben előadott további előadásának értékelését is mellőzte.
A jegyzőkönyv 11. pontjával kapcsolatban megállapította, hogy a jegyzőkönyv 8. és 10. pontjához kapcsolódóan adókülönbözetet nem állapíthat meg.
A jegyzőkönyv 16. pontjában szereplő társasági adókülönbözetet az alperes szintén köteles korrigálni a jegyzőkönyv 5., 6. és 10. pontjában kifejtett ítéleti rendelkezés alapján.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor nem osztotta a felperes adóbírság körében előadott kereseti érvelését.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. A jegyzőkönyv 5., 8., 10. pontjával kapcsolatban kifejtette, hogy az utóbb bekövetkezett tények az érdemi döntés jogszerűségére nem lehetnek kihatással. A szerződéskötési szándék szerint a vevők garázsbeálló-helyet kívántak szerezni, a bíróságnak a szerződés színlelt jellegét kellett volna megállapítania. A jegyzőkönyv 6. pontjával kapcsolatban kifejtette, hogy a bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy az építményhez tartozó földrészlet felett az építmény tulajdonosa az Áfa tv. előírásai szerint tulajdonosként rendelkezhet-e vagy sem, ha annak határozatlan idejű használatáért egy meghatározott összeget fizet. A 9. ponttal kapcsolatban kifejtette, hogy a részszámlák átminősítése előleggé jogszabályellenes, egy számlát nem lehet egy másik gazdasági eseményre átjavítani. A perköltséget indokolatlanul magasnak találta.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, az álláspontja szerint ténybelileg megalapozott, és mindenben megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek.
A felperesi beavatkozó csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jegyzőkönyv 9. pontjával kapcsolatos ítéleti megállapításokat vitatta azzal, hogy e körben az adóhatározat hatályon kívül helyezése új eljárás elrendelése nélkül valósuljon meg. A felek közötti szerződés kifejezetten lehetővé tette a részszámla benyújtását. Az egyéb jegyzőkönyvi pontok (mélygarázs, földhasználati jog) tekintetében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 27. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét részben, a jegyzőkönyv 9. pontja tekintetében hatályon kívül helyezte, e körben a felperes keresetét elutasította. Egyebekben a per fő tárgya tekintetében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (2) bekezdésére figyelemmel az alperesi felülvizsgálati kérelem és a felperesi beavatkozó csatlakozó felülvizsgálati kérelmének keretei között vizsgálhatta felül. Így nem képezte vizsgálat tárgyát a jegyzőkönyv 7. pontjával kapcsolat elsőfokú bírósági megállapítások, mert a felek ezzel kapcsolatban felülvizsgálati kérelmet, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtottak be.
A jegyzőkönyv 5. és a hozzá kapcsoló 8. és 10. ponttal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az M. Lakópark létesítése igen összetett beruházás volt, melynek alapján lakások, üzlethelyiségek, teremgarázsok, egyéb funkciójú épületek létesültek. A felperes a létesítményeket az adott gazdasági körülmények között a leghatékonyabb módon kívánta megvalósítani. Ennek során olyan új szerződéses konstrukciókat alkalmaztak a többszereplős gazdasági esemény során, amelyeket a Legfelsőbb Bíróságnak vizsgálni és értékelni kellett. Ezeket az új gazdasági megoldásokat nem lehet csak azon az alapon minősíteni, hogy az állami költségvetésbe ebből milyen jogcímen és mennyi összeg folyt be, ha egyébként a folytatott gazdasági tevékenység, a megkötött szerződések a jogszabályoknak megfelelnek.
Az 1/1998. KJE számú jogegységi határozat is kifejti, hogy önmagában a vagyoni előny megszerzésére törekvés nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe. A 2/1998. KJE számú jogegységi határozat megállapítja, hogy nem ütközik jogszabályi előírásba, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként adójogilag kedvezőbb helyzetbe kerül feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi. A lakás tulajdonjogát megvásárlóknak feltehetően az volt a szándékuk, hogy garázshoz vagy gépkocsibeálló-helyhez jussanak. Ennek egyik lehetséges megvalósítási módja lehetett volna, hogy a felperes nemcsak a megépített lakások, hanem az épületben lévő nem lakás céljára szolgáló helyiség (teremgarázs) tulajdonjogát is elidegenítse. Jogilag azonban nem zárható ki és nem sért jogszabályt az a megoldás, amelyet végül a felek alkalmaztak. Ennek alapján a lakások tulajdonosai nem szereztek tulajdonjogot a teremgarázsra, mert annak tulajdonjogát apportálás útján a MOM Garázsfenntartó Kft. szerezte meg. Ebben a kft.-ben szereztek üzletrész tulajdonjogot a lakások tulajdonjogát megszerzők. Sem a Ptk., de különösen a Gt.</a> nem tiltja, hogy a kft. a tulajdonában álló ingatlan hasznosítására a taggal vagy a tagokkal kössön polgári jogi szerződést. Sem az apportálás, sem az üzletrész megvásárlásával, illetve az apportált ingatlan hasznosításával kapcsolatos szerződések körében semmisség megállapítására, vagy színleltségre okot adó indokot a Legfelsőbb Bíróság sem tárt fel, állapított meg. Ennek értelmében az elsőfokú bíróság a jegyzőkönyv 5. pontja vonatkozásában helytállóan állapította meg az alperesi határozattal szemben, hogy az ügylet nem minősül fiktív ügyletnek, az üzletrész értékesítése az Áfa tv. szerint tárgyánál fogva mentes az általános forgalmi adófizetési kötelezettség alól.
Az elsőfokú bíróság a jegyzőkönyv 5. pontjához kapcsolódóan olyan megállapítást tett, hogy a felperes a magánszemély vásárlók számára átmenetileg átengedte a garázshelyeket, amely áfa-fizetési kötelezettséget von maga után. Mivel a felperes e megállapítás kapcsán felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatta felül az elsőfokú bíróság ezen megállapításait és az ezzel kapcsolatos új eljárásra adott utasításait sem.
A jegyzőkönyv 6. pontjával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen arra hivatkozik, hogy e körben más jogi indokolást tartalmaz az alperes határozata, és mást felülvizsgálati kérelme. Az alperes határozatában arra hivatkozott, semmi okát nem látta annak, hogy a szerződés ne a felek elsődleges akarata, a földtulajdon megszerzése szerint menjen teljesedésbe. Az elsőfokú bíróság ezzel szemben megállapította, hogy a felperes részéről földtulajdonjog nem, csak használati jog került értékesítésre, amely nem jogosítja fel az azt megszerzőt, hogy a földterülettel tulajdonosként rendelkezzen.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében már arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a lakáshoz tartozó földrészletre a vevőknek a törvény erejénél fogva használati joguk van. Az építményhez tartozó földrészlet felett az Áfa tv. előírásai szerint tulajdonosként rendelkezhetnek. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az alperes felülvizsgálati kérelmében eltért a határozatában kifejtett jogi indokolástól és már nem a tulajdonjog megszerzéséhez, hanem a földhasználat megszerzéséhez kívánta kötni az áfa-fizetési kötelezettség keletkezését. A közigazgatási perben a bíróság az alperes határozatát az abban foglalt tényállás és jogi okfejtés alapján vizsgálja felül vizsgálva annak jogszerűségét. Az alperes a közigazgatási per során már nem térhet át a határozatában nem szereplő olyan eltérő jogi alapú indokolásra, amelyet határozata nem tartalmazott.
Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság az alperesi határozatban szereplő jogi indokolást vizsgálta felül és e körben jogszerűen állapította meg, hogy a felperes a lakáshoz tartozó földrészletnek tulajdonosa nem volt, így annak tulajdonjogát sem tudta átruházni a lakások vevőire. Ebből következően a tulajdon átruházásán alapuló áfa-fizetési kötelezettséget megállapító alperesi határozatrész jogszabálysértő. A földhasználati díj fizetésének Áfa tv.-beli vizsgálata - az alperes felülvizsgálati kérelme ellenére - sem képezte jelen közigazgatási per tárgyát, mert ilyen megállapításokat az alperes jogerős határozata sem tartalmazott. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmének a jegyzőkönyv 6. pontjával kapcsolatos hivatkozásait alaptalannak ítélte.
A jegyzőkönyv 9. pontja a három rész-zárószámla áfa-tartalma visszaigénylésének jogszerűségével foglalkozott. Az Áfa tv. 32. § (1) bekezdése alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány. A közigazgatási bíróságok egységes ítélkezési gyakorlata alapján csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható az áfa-levonási jogosultság.
Az Áfa tv. 16. § (1) bekezdése alapján az adófizetési kötelezettség termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál - a 17. és 18. §-ban meghatározott eltérésekkel - a teljesítés, illetve részteljesítés időpontjában keletkezik.
A gazdasági életben, különösen a komplex jellegű szolgáltatásoknál nem kizárt, hogy a felek részteljesítésekben, illetve részszámla kibocsátásban és befogadásban állapodnak meg. Ezekre a részszámlákra is vonatkozik az Sztv. 15. § (2) és (3) bekezdése, 165. § (1) bekezdése, vagyis, hogy a részteljesítéseknél is a számla tartalmának beazonosíthatónak kell lennie, hogy a számla mögött milyen szolgáltatás valósult meg, a kívülállók számára is megállapíthatóvá kell válnia.
Az elsőfokú bíróság a fővállalkozói szerződés vizsgálata alapján azt állapította meg, hogy a perbeli esetben nem volt lehetőség rész-zárószámla kibocsátására. Mivel a felperes felülvizsgálati kérelmet e pont tekintetében sem nyújtott be, nem vitatta az elsőfokú bíróságnak ezen megállapítását, így a Legfelsőbb Bíróság sem vizsgálhatta, hogy a felek jogosultak voltak-e részszámla kiállítására, illetve befogadására. Erre figyelemmel azt sem vizsgálhatta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a befogadott részszámlák alapján jogosult volt-e általános forgalmi adó visszaigénylésére vagy sem.
Az elsőfokú bíróság megállapításai, illetve az alperes felülvizsgálati kérelme alapján azt vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság, hogy ezek a számlák tekinthetők-e előlegszámlának és ennek alapján megnyílt-e a felperes áfa-levonási joga vagy sem.
E körben a Legfelsőbb Bíróság osztotta az alperesi felülvizsgálati kérelemben foglaltakat, az elsőfokú bíróság jogszerűtlenül járt el, amikor a részszámlákat átminősítette előlegszámláknak. Mind a Ptk., mind az Áfa tv. megkülönbözteti a részteljesítést, illetve az előleget. Az Áfa tv. 16. § (1) bekezdése alapján az adófizetési kötelezett termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál - a 17. és 18. §-ban meghatározott eltérésekkel - a teljesítés, illetve a részteljesítés időpontjában keletkezik. A (2) bekezdés szerint, ha e törvény rendelkezéseiből más nem következik, a teljesítés időpontjának megállapítására a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ettől elkülönül az Áfa tv. 17. § (1) bekezdése, melynek értelmében, ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően az ellenértékbe beszámítható pénzösszeget fizetnek (továbbiakban: előleg), a pénzösszeg átvételének (jóváírásának) napja teljesítési időpontnak tekintendő. A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdés szerint átvett (jóváírt) pénzösszeget úgy kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza.
A fentiekből megállapítható, hogy a részszámla kibocsátása esetén részteljesítés következett be, ezen alapul a részszámla kibocsátása. Az előleg esetén még sem a termékértékesítés, sem a szolgáltatásnyújtás teljesítésére nem kerül sor, csak pénzösszeget fizetnek, amelyet majd az ellenértékbe be lehet számítani. A perbeli esetben azonban nem előlegről volt szó, hiszen nem a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően kifizetett pénzösszeget tartalmazta a részszámla. A fővállalkozói szerződés alapján a részszámlát kibocsátó éppen a már teljesített szolgáltatásnyújtásra figyelemmel kívánta a részszámlát kiállítani, ennek alapján részteljesítést igényelni.
Az általános forgalmi adó-visszaigénylés jogszerűségét a részszámlára, részteljesítésre vonatkozó jogi szabályozás alapján kellett megítélni, és az elsőfokú bíróság nem térhetett volna át egy más jogi alapra, másik jogi szabályozást tartalmazó előlegfizetésre. Ugyanakkor a részszámlához kapcsolódó általános forgalmi adó visszaigénylési jog gyakorlásának jogszerűségét a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta, mivel - ahogy arra már korábban hivatkozott - a felperesnek erre irányuló felülvizsgálati kérelme nem volt.
A jegyzőkönyv 8., 11. és 16. pontjai a jegyzőkönyv 5. és 6. pontjával voltak összefüggésben, így az ezekkel kapcsolatos elsőfokú bírósági okfejtések is jogszerűek voltak.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmét a jegyzőkönyv 9. pontja tekintetében tartotta megalapozottnak, egyebekben nem, míg a felperesi beavatkozó csatlakozó felülvizsgálati kérelmét - amely a jegyzőkönyv 9. pontjához kapcsolódott - megalapozatlannak ítélte.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette (jegyzőkönyv 7. pontja), a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jegyzőkönyv 9. pontja tekintetében részben hatályon kívül helyezte, és e körben a felperes keresetét elutasította. Egyebek (a jegyzőkönyv 5., 6., 8., 10., 11. és 16. pontjai) tekintetében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.318/2006.)