adozona.hu
AVI 2009.7.80
AVI 2009.7.80
A jogszabály tartalmának vizsgálata során a jogalkotó szándékát egzakt módon kell felderíteni [Áe. 39. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint külföldön nyilvántartásba vett adóalany 2004. évre általános forgalmi adó visszatérítésének engedélyezését kérte, melyet 2005. június 30. napján adott postára, az elsőfokú adóhatósághoz 2005. július 4-én érkezett. Az elsőfokú adóhatóság a felperes kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta hivatkozva a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalm...
AVI 2009.7.80 A jogszabály tartalmának vizsgálata során a jogalkotó szándékát egzakt módon kell felderíteni [Áe. 39. § (3) bek.]
A felperes, mint külföldön nyilvántartásba vett adóalany 2004. évre általános forgalmi adó visszatérítésének engedélyezését kérte, melyet 2005. június 30. napján adott postára, az elsőfokú adóhatósághoz 2005. július 4-én érkezett. Az elsőfokú adóhatóság a felperes kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította.A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta hivatkozva a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó visszatérítéséről szóló 2/1993. (I. 13.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. r.) 4. § (1)-(3) bekezdéseire azzal, hogy a kérelem benyújtására nyitva álló határidő anyagi jogi jellegű. A felperes kérelme - igazolási kérelem nélkül - a törvényi határidőn túl került benyújtásra, a postára adás napja nem releváns.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra való kötelezését kérte azzal, hogy az alperes jogszabálysértő módon alkalmazta a Korm. r. 4. § (2) bekezdését, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 5. § (1) bekezdését. Alkalmazni kell az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit, így a postára adás napját kell figyelembe venni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Korm. r. 4. § (1) és (2) bekezdései alapján kifejtette, hogy az anyagi jogi határidő, mert a jogosult ezzel indítja be a jogérvényesítés folyamatát. Ez azt jelenti, hogy a kérelmező ügyfél kérelmét a határidő utolsó napjáig be kell, hogy nyújtsa az adóhatósághoz, a határidő utolsó napján meg is kell érkeznie. A perbeli esetben azonban nem így történt, így nem volt jogszabálysértő az alperes határozata.
Az elsőfokú bíróság leszögezte, hogy a perben a felperes által előterjesztett jogszabálysértésről kellett döntenie, így nem vizsgálta a 7/2004. (ÁEÉ. 10.) APEH utasítás helytállóságát. A 4/2003. PJE számú jogegységi határozatot is csak annyiban értékelte, amennyiben az általános érvényű jogelméleti tételeket tartalmaz. Hivatkozott arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság már több ügyben hozott hasonló tartalmú ítéletet a perben felmerült jogértelmezéssel kapcsolatban.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a Korm. r. 6. § (3) bekezdése, az Art. 5. § (1) bekezdésére figyelemmel az Áe.</a> szabályait kell alkalmazni, annak 39. § (3) bekezdését és a postára adás időpontja alapján kérelme nem elkésett. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon nyilvántartotta a kérelem benyújtására nyitva álló határidőt anyagi jogi határidőnek. Az anyagi jogi határidő fogalmát egyetlen jogszabály sem határozza meg, és a 4/2003. PJE számú jogegységi határozat jelen ügyben nem alkalmazható.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta, egyetértve annak indokolásával.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Korm. r. 4. § (2) bekezdése szerinti határidő anyagi, vagy eljárásjogi jellegű-e, illetve, hogy az Áe. 39. § (3) bekezdése szerinti határidő számításra vonatkozó rendelkezés alkalmazható-e vagy sem a külföldön nyilvántartásba vett adóalany áfa-visszatérítés iránti igénye, kérelme kapcsán. A felek között ugyanis nem volt vita a tekintetben, hogy a felperes adó-visszaigénylési kérelmét mikor adta postára, az az adóhatósághoz mikor érkezett be, illetve abban a kérdésben sem, hogy az anyagi jogi határidők érvényesülésének feltétele a kérelem határidőn belüli megérkezése.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében már kifejtette, hogy a jogszabály értelmezése körében a jogszabály tartalmából kell kiindulni. Ez pedig elsődlegesen nyelvtani értelmezést jelent. Ha azonban a jogszabály nyelvtani értelmezése nem vezet eredményre, akkor valóban szükség szerint vizsgálni kell az adott rendelkezésnek a jogszabály egészében elfoglalt helyét, a jogszabály szerkezetét, szükség szerint jogtörténeti, jogelmélet, jogirodalmi munkákat, és értelmezéseket is fel lehet használni. Mindezek vezethetnek arra, hogy a jogszabály tartalmának megismerése során a jogalkotó szándéka egzakt módon felderíthető legyen.
Határidőket anyagi és eljárási jogszabályok egyaránt tartalmaznak. A felperesnek abban igaza van, hogy a tételes jog nem használja az anyagi, illetve eljárásjogi határidő elnevezést, e körben pontos fogalom-meghatározást sem ad. Az, hogy egy határidő anyagi vagy eljárásjogi jellegű, elsősorban nem attól függ, hogy azt anyagi vagy más jellegű jogszabály állapítja-e meg, hanem attól, hogy a határidő milyen jogi természetű, mihez kapcsolódik, hogyan helyezkedik el az igényérvényesítés folyamatában. Az olyan határidőt, amely egy anyagi jogviszony keretén belül alanyi (anyagi) jogosultsághoz kapcsolódik, anyagi jogi határidőnek kell tekinteni. Ha egy igényérvényesítés első lépése a kérelem benyújtása, akkor az erre biztosított határidő anyagi jogi jellegű. Amennyiben egy már létrejött, folyamatban lévő jogérvényesítésről van szó, és ezen eljáráson belül kapcsolódik a határidő valamilyen jogosultság érvényesítéséhez, akkor a határidő eljárási jellegű (pl. jogorvoslathoz való jog, észrevételezési jog).
A Korm. r. 4. § (1) bekezdése szerint a külföldön nyilvántartásba vett adóalany adó-visszaigénylési joga a számla, illetve a határozat kiállításának időpontjában keletkezik. Ez a szöveg tehát meghatározza, hogy az adóalany adó-visszaigénylési joga, mint alanyi jogosultság, mikor keletkezik. Ettől elkülönül ennek az alanyi (anyagi) jogosultságnak az érvényesíthetősége.
A Korm. r. 4. § (2) bekezdése értelmében, a tárgyévben keletkezett adó-visszaigénylési jogát a külföldön nyilvántartásba vett adóalany - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a tárgyévet követő naptári év január hónap 1. napjától kezdődően, legfeljebb azonban ugyanezen év június hónap 30. napjáig érvényesítheti. E rendelkezés tehát egyértelműen az alanyi jog érvényesítéséről szól, melyben nincs eljárásjogi mozzanat még akkor sem, ha ennek a jognak az érvényesítését határidőhöz is köti a jogalkotó. E jogosultságnak az érvényesítése még nem eljárásjogi cselekmény. Az adó-visszaigénylési kérelem benyújtása az anyagi jogi természetű jogosultság érvényesítésének első lépése, így az ezzel kapcsolatos határidő ezen oknál fogva is anyagi jogi jellegű. Ezért az erre vonatkozó kérelemnek a jogszabály által meghatározott határidőn belül be kell érkeznie az adóhatósághoz.
A Korm. r. 3. § (1) bekezdés alapján az adó-visszaigénylés az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatóságához írásban benyújtott kérelemre történik. Az anyagi jogosultság érvényesítésének ez az eljárási rendelkezése, amely meghatározza, hogy az anyagi jogosultság milyen módon, milyen eljárással érvényesíthető.
A Korm. r. 6. § (2) bekezdése szerint az adó-visszatérítéssel kapcsolatos egyéb eljárási kérdések tekintetében az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Art. rendelkezése tehát nem az alanyi (anyagi) jogosultság érvényesítésére vonatkozik, hanem az annak alapján megindult eljárás (egyéb eljárási kérdések) körére.
A Legfelsőbb Bíróság tehát megállapíthatónak tartotta, hogy a jog érvényesítése, a perbeli alanyi jog érvényesítése, illetve az ahhoz kapcsolt határidő anyagi jogi jellegű határidő, amely alapján ennek a kérelemnek a megállapított határidőn belül meg kell érkeznie az adóhatósághoz.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra is, hogy a 81/2004. (IV. 19.) Kormányrendelet 3. §-a módosította a Korm. r. 4. § (2) bekezdését azzal, hogy a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem benyújtásának nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság e jogszabályváltozást figyelmen kívül hagyta részben azért, mert nincs visszaható hatálya a perbeli időszakra, másrészt ez csak az igazolási kérelem kizárásáról rendelkezik, a kérelem beérkezésének határidejét nem szabályozza.
Összefoglalva, a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Korm. r. 4. § (2) bekezdésében meghatározott határidő, mint az alanyi jog érvényesítésének határideje anyagi jogi jellegű, ezért a kérelemnek az adóhatósághoz június 30-ig be kellett volna érkeznie, e körben a postára adás időpontja, az Áe. 39. § (3) bekezdése nem alkalmazható.
A Legfelsőbb Bíróság egyben utal arra is, hogy a jelen perben eldöntendő jogkérdésben meghozott eseti döntés megjelent a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2005/2. számában 1377. sorszám alatt, melynek lényege, hogy a külföldön nyilvántartásba vett adóalany forgalmi adó visszatérítési kérelmének a jogszabályban előírt határidő előtt kell beérkeznie az adóhatsághoz. Jelen tanács nem kívánt eltérni ezen döntéstől, így jogegységi eljárás kezdeményezése sem volt indokolt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet nem találta megalapozottnak, így a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.379/2006.)