adozona.hu
AVI 2009.7.79
AVI 2009.7.79
Az adóhatározat hatályon kívül helyezését eredményezi, ha az adózó a másodfokú eljárásban felmerült új tényre már nem tud reagálni [Pp. 275. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adóbevallás utólagos vizsgálatát végezte kiutalás előtt 2002. január hónapra vonatkozóan.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes ebben az időszakban befogadta az U. Rt. által, mint megrendelő részére 2000. április 4-én kibocsátott 60. sz. számlát, amely tervezési szolgáltatásról szólt. A számlában felszámított 149 400 000 Ft összeget a felperes előzetesen felszámított általános forgalmi adóként levonásba helyezte a 2002. január havi beval...
AVI 2009.7.79 Az adóhatározat hatályon kívül helyezését eredményezi, ha az adózó a másodfokú eljárásban felmerült új tényre már nem tud reagálni [Pp. 275. § (3) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adóbevallás utólagos vizsgálatát végezte kiutalás előtt 2002. január hónapra vonatkozóan.Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes ebben az időszakban befogadta az U. Rt. által, mint megrendelő részére 2000. április 4-én kibocsátott 60. sz. számlát, amely tervezési szolgáltatásról szólt. A számlában felszámított 149 400 000 Ft összeget a felperes előzetesen felszámított általános forgalmi adóként levonásba helyezte a 2002. január havi bevallásában.
Az ellenőrzés megállapította, hogy ez a számla nem a felperes nevére szólt, ezért erre alapítottan levonási joggal élni nem lehet.
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 149 400 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 5 707 000 Ft minősült jogosulatlan visszaigénylésnek. Kötelezte továbbá a 38 193 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a felperes vállalta kijavító számla beszerzését. Tekintettel arra, hogy ez végül is elmaradt, ezért hozta meg a határozatát.
A fellebbezés folytán eljáró alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes által általános forgalmi adó visszaigénylésre benyújtott számla tartalmilag sem tekinthető hitelesnek.
Az eredeti megállapítás szerint ugyanis, ha az U. Rt. M5-ös autópálya tervezési munkálatokra kibocsátott
747 000 000 Ft összegű számlája pénzügyi teljesítésének átmeneti rendezéseként az Ú. Koordinációs Igazgatóság (UKIG) vállalta a - gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztési program számlájának megnyitása hiányában -, hogy ezt az összeget meghitelezi a KÖVIM Útfenntartási és Fejlesztési Cél előirányzatának számlájáról.
Az alperesi határozat szerint ebből a megállapodásból egyértelműen az volt megállapítható, hogy a felperes nem a számla kiegyenlítését, rendezését vállalta, hanem arra vállalt garanciát, hogy a célirányzatból meghitelezett összeg a célirányzat számlájára - a gyorsforgalmi úthálózat-fejlesztési program megnyitásakor, legkésőbb 2000. november 30-ig - visszautalásra kerül.
A megállapodás tanúsága szerint a felperes a gazdasági eseménnyel összefüggésben csupán a szerződés szerinti munka elvégzését, műszaki és pénzügyi adatainak ellenőrzését végezte, annak elvégzését igazolta.
Az alperes megállapította azt is, hogy utóbb a felperes által csatolt kijavító számla nem felelt meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. év LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 45. §-ában foglalt rendelkezéseknek, tekintettel arra, hogy a perbeli számlát nem helyesbíteni kellett volna, hanem stornó számlát kellett volna kiállítani.
A felperes keresetében kérte e határozat hatályon kívül helyezését azzal, hogy állapítsák meg az adólevonási jogának megalapozottságát.
A felperes arra hivatkozott, hogy a számlában szereplő elírást korrigálta és azt becsatolta. Az általa benyújtott számla valójában stornó számla volt. Hivatkozott az Áfa tv. 45/A. § (1) bekezdésére. Ugyanakkor elfogadhatatlannak találta, hogy az alperes a másodfokú határozatában már tartalmilag is kifogásolta a számlát. Kétségtelen tény, hogy az U. Rt.-nek a számla összegét az UKIG fizette meg, mivel a felperes az ehhez szükséges költségvetési forrást csak később kapta meg. Végül is azonban a felperes és az UKIG között hitelezői jogviszony jött létre, az összeget később az UKIG részére átutalta.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét alaposnak találta, az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes nem a nevére szóló számla alapján kívánta gyakorolni általános forgalmi adólevonási jogát. Ezzel mindenképpen megsértette az Áfa tv. 35. § (1) bekezdésében foglaltakat. Ugyanakkor az elsőfokú adóhatóság elfogadva a számlában foglalt gazdasági esemény megvalósulását, a számla kijavítására a felperest azért nem hívta fel, mert az vállalta a perrel érintett számla harminc napon belül történő kijavítását. A felperes végül is a kijavító számlát az elsőfokú határozat meghozataláig nem terjesztette elő, csak a fellebbezési eljárás keretében nyújtott be helyesbítő számlát. Ezt viszont az alperes már tartalmi okokból sem fogadta el, kifogásolta a számla tartalmi megvalósulását, azaz azt állapította meg, hogy gazdasági esemény nem a felperes és a megbízott között ment végbe.
Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének. Tény, hogy a tervezési szerződés preambulumában az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóságot (UKIG) jelölték meg megrendelőnek, akinek nevében a felperes, mint lebonyolító volt jogosult eljárni. Azonban végül is a szerződést, mint megrendelő, a felperes írta alá. A becsatolt főkönyvi egyenlegből is az volt megállapítható, hogy a felperes befejezetlen beruházásai között tartotta nyilván a perrel érintett számlában foglalt értéket. Így végül is nem lehetett megállapítani, hogy valójában kik között jött létre a gazdasági esemény. Ennek vizsgálatára és bizonyítására az alperes rendelkezik jogosítványokkal, ezért az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy miután az alperes ellentétes okból minősítette hiteltelennek a perbeli számlát, mint az elsőfokú adóhatóság, mindenképpen szükséges a tényállást teljes tisztázásával megvizsgálni, hogy a perrel érintett számla tartalmilag hiteles-e, amennyiben igen, akkor meg kell jelölni a számla korrigálásának megfelelő módját.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását. Az alperesnek továbbra is az volt az álláspontja, hogy a felperes alakilag, és tartalmilag is hiteltelen számla alapján kívánt általános forgalmi adólevonási jogával élni. A helyesbítő számlát pedig az Áfa tv. 45. § (1) bekezdése alapján azért nem fogadta el, mivel a felperes nem az adó összegét, vagy az annak meghatározásához szükséges tételeket módosította, hanem a számlabefogadó nevét és címét.
Az alperes szerint az Áfa tv. 45/A. §-a egyértelműen meghatározza az ilyen esetben követendő eljárást, amely szerint új számla kiállítása és az előző számla stornírozására lett volna szükség.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése is.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az adott esetben általános forgalmi adólevonási jog gyakorlására benyújtott számlában feltüntetett gazdasági esemény megvalósult. Nem volt vitás, hogy az M5-ös autópálya tervezésére megkötött szolgáltatást a számlakibocsátó elvégezte, a terveket elkészítette, a vételár kifizetése megtörtént, amelyet a számlakibocsátó elismert. A perbeli esetben az elsőfokú adóhatóság alaki okokból kifogásolta a benyújtott számlát, melynek javítása a másodfokú eljárásra megtörtént. A másodfokú adóhatóság tartalmi hiányosságokra hivatkozva utasította el a levonási jog gyakorlását.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az adott esetben nem volt tisztázott a tényállás. Az alperes az újonnan kibocsátott számlát tartalmi okokból kifogásolta, és nem vizsgálta meg, hogy a felperes eleget tett-e az elsőfokú adóhatóság felhívásának. Ugyanakkor a tartalmi okokból történő kifogásolás a felperes számára a másodfokú eljárásban olyan új ténynek bizonyult, amelyre az adóigazgatási eljárásban a felperes már nem tudott reagálni. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével abban, hogy a keresettel támadott határozatok hatályon kívül helyezésével az új eljárás során lehetőség van arra, hogy tisztázásra kerüljön a perbeli számla tartalmilag hitelesnek minősül-e, az újonnan kibocsátott számla a felhívásnak megfelelt-e, illetőleg ellenkező esetben a tartalmi hiányosságok miatt az általános forgalmi adólevonási joggal a felperes nem élhetne.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.384/2006.)