adozona.hu
AVI 2009.7.78
AVI 2009.7.78
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor a bizonyítékok ismételt egybevetésére [Pp. 275. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal az egyéni vállalkozó felperes által J., K. u. 71. számú alatt üzemeltetett üzemanyagtöltő állomáson 2005. augusztus 31-én tételes elszámolás előkészítése érdekében üzemanyagkészlet mennyiség felvételét végezte el. Az ellenőrzésről jegyzőkönyv készült, a készletvétellel egyidejűleg a gázolajból a vámhivatal munkatársai mintát vettek.
Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatban a vámhivatal a felperest kötelezte 100 000 Ft mulasztási bírság, 512 295 Ft jövedéki adó, 5...
AVI 2009.7.78 A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor a bizonyítékok ismételt egybevetésére [Pp. 275. § (1) bek.]
A vámhivatal az egyéni vállalkozó felperes által J., K. u. 71. számú alatt üzemeltetett üzemanyagtöltő állomáson 2005. augusztus 31-én tételes elszámolás előkészítése érdekében üzemanyagkészlet mennyiség felvételét végezte el. Az ellenőrzésről jegyzőkönyv készült, a készletvétellel egyidejűleg a gázolajból a vámhivatal munkatársai mintát vettek.Az ellenőrzés eredményeként hozott elsőfokú határozatban a vámhivatal a felperest kötelezte 100 000 Ft mulasztási bírság, 512 295 Ft jövedéki adó, 5 122 950 Ft jövedéki bírság megfizetésére. Döntését a mulasztási bírság tekintetében a 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 110. § (14) bekezdésében, 113. § (2) bekezdésében, a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) 3. §-ában; a jövedéki adó kapcsán a Jöt. 5. § (2) bekezdés d) pontjában, 17. § (1) és (2) bekezdésében, 51. § (1) bekezdésében, 52. § (1) bekezdés d) pontjában, a 43/1997. (XII. 30.) PM rendelet 8. § (1) bekezdésében; a jövedéki bírság kapcsán a Jöt. 114. § (2) bekezdés b) és k) pontjaiban, 110. § (5) bekezdés a) pontjában, 114. § (4) bekezdésében foglaltakra alapította. Elrendelte az üzemanyagtöltő állomás 10 napra történő lezárását is. Határozatát az elsőfokú vámhivatal a következőkkel indokolta:
A felperes az üzemanyagtöltő állomáson használt pénztárgép forgalmazója által kiállított igazolást nem tudta bemutatni. A felperes által bemutatott számlákon szereplő gázolaj mennyisége nem egyezik meg a jövedéki nyilvántartásban szerepeltetett mennyiséggel. A jövedéki nyilvántartás szabálytalan javításokat, valótlan bejegyzéseket tartalmaz. A felperes által bemutatott fénymásolt számlák a beszerzések tekintetében az eredeti számlákhoz képest eltéréseket mutatnak. Az üzemanyagtöltő állomás 12 hónapos forgalmának vizsgálatát követően 6027 liter gázolaj többlet állapítható meg, amelynek származását a felperes hitelt érdemlő módon igazolni nem tudta, így az adózás alól elvont terméknek tekintendő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Rögzítette, hogy a mérés a töltőállomáson található hitelesített mérőeszközzel, az Országos Mérésügyi Hivatal (továbbiakban: OMH) által kiadott útmutató szerint került elvégzésére. A felperes a méréskor készült jegyzőkönyvet aláírta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes eljárása és határozata nem felelt meg az 1991. évi XLV. törvény (továbbiakban: Mtv.) 6. § (1) bekezdésében, 7. §-ában, a 127/1991. (X. 9.) Kormányrendelet 4. § (4) bekezdésében foglaltaknak. Az ellenőrzéskor nem hiteles mérőeszköz alkalmazásával került sor a készletfelvételre, kontrollmérés elvégzésére irányuló kérelmét a vámhatóságok figyelmen kívül hagyták.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A perben lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a jövedéki ellenőrzésről készült jegyzőkönyv tartalma megegyezik a bírósági eljárás során meghallgatott tanúk vallomásával. A jegyzőkönyvet a felperes aláírta, a mérés módszerét illetően ellenvetést nem tett. A készletfelvételre feszítősúlyos mérőeszköz használatával, azaz mérőszalaggal került sor. A mérést a felperes végezte, a mérés módszerét illetően kifogást nem terjesztett elő. A hitelesített mérőeszközt az adott ellenőrzés során a felperesnek, mint az üzemanyagtöltő állomás üzemeltetőjének kellett rendelkezésre bocsátania. Az alperes tehát az eljárási szabályokat betartotta, a tényállást kellő mértékben tisztázta, érdemi döntése a felperes által vitatott körben nem megalapozatlan, nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 201. § (1) bekezdésében foglaltaknak, az alperes eljárási szabályt sértve járt el, határozatai megalapozatlanok a megállapított többlet tekintetében. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem szerezte be az általa indítványozott jegyzőkönyvet, és mellőzte a szakértő kirendelését.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye a bizonyítás felvételének, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése]. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem kerülhet sor a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésre.
Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, hiányos, a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes téves, okszerűtlen ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a felek valamelyikének jogi álláspontja egy bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul [Pp. 275. § (1) bekezdése, BH 1994/639., BH 2002/29.].
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy a vámhivatal készletfelvételt végzett a felperes által üzemeltetett üzemanyagtöltő állomáson. A készletfelvétel során a felperes jelenlétében állapították meg az aktuális készletet, a pultoszlopok órakijelzéseit, ezeket jegyzőkönyvben rögzítették. A mérést a töltőállomáson található, felperes által rendelkezésre bocsátott hitelesített mérőeszközzel, az OMH által kiadott útmutató szerint végezték. A felperes a készletfelvételkor a jegyzőkönyvet aláírta, észrevételt nem tett.
Az elsőfokú bíróság a felperes indítványának megfelelően a tanúbizonyítást foganatosította, és a perben feltárt adatokat - a Pp. 206. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése alapján eljárva - egybevetve mérlegelte, megállapításainak indokát is adta. A jogerős ítélet e körben (3. oldal utolsó bekezdés, 4. oldal 1-3. bekezdései) iratellenes megállapításokat nem rögzít. Helytállóan utal alkalmazandó szabályként az Mtv. 7. § (3) bekezdés c) pontjában foglaltakra is, mely szerint a mérőeszközről a felperesnek kellett gondoskodnia. Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes is indokát adta annak, hogy a felperes ismételt és újabb mérésre vonatkozó indítványának mely okoknál fogva nem ad helyt. Egy ismételt mérés ugyanis nem vezethet ugyanazon eredményre, mint a 2005. augusztus 31-i ellenőrzésé.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelés kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztésekor úgy nyilatkozott, hogy további bizonyítási indítványa nincs. Ezért az elsőfokú bíróságnak a bizonyítási indítványok kapcsán indokolási kötelezettsége nem volt. A felperes kizárólag a mérés eredményét vitatta azon okból, hogy "nem függőónos eszközzel történt a mérés, hibás a számítás". E körben az elsőfokú bíróság eleget tett a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének.
Tekintettel arra, hogy a határozatok tényállása kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg, az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem pótolható eljárási jogszabálysértést az alperes nem valósított meg, az elsőfokú bíróság eljárása teljes körűen megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.429/2006.)