adozona.hu
AVI 2009.7.76
AVI 2009.7.76
Az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A terhére esik, ha a bizonyításra alkalmas okiratot nem őrzi meg. [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperes által képviselt T. Kft.-nél tartott ellenőrzés során megállapította, hogy az ügyvezető felperes 2004. március és 2004. október 20. között 65 170 000 forint tagi kölcsönt nyújtott a társaság részére, amelyből 2004. december 20-án 35 170 000 Ft-ot a társaság visszafizetett.
E megállapítás alapján a felperesnél az adóhatóság vagyongyarapodási vizsgálatot kezdeményezett, amelyet az illetékes elsőfokú adóhatóság folytatott le.
Az elsőfokú adóhatóság vizsgálta a felperes ...
AVI 2009.7.76 Az adózónak kell hitelt érdemlő adatokkal igazolnia a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. A terhére esik, ha a bizonyításra alkalmas okiratot nem őrzi meg. [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]
Az adóhatóság a felperes által képviselt T. Kft.-nél tartott ellenőrzés során megállapította, hogy az ügyvezető felperes 2004. március és 2004. október 20. között 65 170 000 forint tagi kölcsönt nyújtott a társaság részére, amelyből 2004. december 20-án 35 170 000 Ft-ot a társaság visszafizetett.E megállapítás alapján a felperesnél az adóhatóság vagyongyarapodási vizsgálatot kezdeményezett, amelyet az illetékes elsőfokú adóhatóság folytatott le.
Az elsőfokú adóhatóság vizsgálta a felperes 2000-2004. évi adóbevallásait és egyéb iratait, megállapította, hogy a felperes bevallott jövedelme nem nyújthatott fedezetet a tagi kölcsön befizetésére, tehát a 2004. évi bevallásában jövedelmét nem teljes körűen vallotta be.
E megállapítás alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 2004. évre 24 647 200 Ft személyi jövedelemadó- hiányt állapított meg, és kötelezte 12 323 600 Ft adóbírság, és 1 203 767 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperes jogszabálysértő határozatot hozott.
A felperes arra hivatkozott, hogy magánszemélyektől kapott kölcsönből tudta a tagi kölcsönt nyújtani. A magánszemélyek adatait üzleti titoktartásra figyelemmel jogszerűen tagadta meg. E körben nem volt iratmegőrzési kötelezettsége, ezért nem róható fel terhére az a tény, hogy a kölcsönösszegek magánszemély részére történő visszafizetését követően az írásbeli szerződéseket megsemmisítették. Kérte a tanúk meghallgatását állítására vonatkozóan.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (Art.) 109. § (1) bekezdésére figyelemmel megállapította, hogy a becslés jogalapja nem vitásan fennállott. A felperes az adóigazgatási eljárás során állítását nem tudta bizonyítani. A felperest a bíróság az elsőfokú eljárás során részletesen tájékoztatta, hogy milyen bizonyítási indítványokat tehet. A meghatározott határidőn belül a felperes megnevezte azt a magánszemélyt, akitől a kölcsönt kapta. Ez a magánszemély hong-kongi illetékességű, és ezért a felperes hiteles fordításban Hong-Kongban kiállított közjegyzői okiratot csatolt a magánszemély nyilatkozattételéről. E szerint a külföldi személy 2004. március 14-én 21 000 eurót, július 15-én 141 000 eurót és október 16-án 105 000 eurót adott kölcsön a felperesnek.
A bíróság megállapította, hogy ez a közjegyzői okirat kizárólag a nyilatkozat tényét igazolta, de tartalmilag nem volt alkalmas arra, hogy a 2004-ben nyújtott tagi kölcsön fedezetét bizonyítsa. Megjegyezte az elsőfokú bíróság azt is, hogy az adóigazgatási eljárás során a felperes még magánszemélyektől kapott kölcsönökre hivatkozott, a külföldi üzleti partnerére csak a bírói eljárásban hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság mérlegelve a per adatait, arra a megállapításra jutott, hogy jogszerűen járt el az alperes, amikor a tagi kölcsön folyósításának évében megszerzett jövedelemként minősítette a tagi kölcsön fedezetét biztosító összeget.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében fenntartotta azt az álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság és az alperes nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, és a levont következtetése jogszerűtlen volt. A felperes hangsúlyozta, hogy a közjegyzői okirat egyértelműen bizonyítja ellenkező bizonyításig a benne foglaltakat. Ez által sikerült bizonyítania a kölcsön megtörténtét. Sem az adóhatóság, sem a bíróság nem állapított meg tényleges vagyongyarapodást.
A felperes hangsúlyozta, hogy sem lakása, sem gépkocsija nincsen, a családtagjai nevén sincs elrejtett vagyona. Ezeket a körülményeket a bíróság nem is vizsgálta.
A felperes azt is állította, hogy nem voltak ellentétesek a nyilatkozatai, több személytől is kapott kölcsönt, de csak ezt az egy ügyletet vizsgálta az adóhatóság és a bíróság.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a meglévő adatok alapján köteles dönteni. Bizonyítás felvételére, a korábban lefolytatott bizonyítékok felülmérlegelésére lehetőség nincs. A bizonyítékok mérlegelésével meghozott döntés megváltoztatására kizárólag akkor van lehetőség amennyiben a tényállás hiányos, iratellenes, a következtetések nyilvánvalóan és feltűnően okszerűtlenek. Ilyen eseteket a Legfelsőbb Bíróság a perbeli ügyben nem észlelt.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a felperes 2000-2004. évekre bevallott jövedelme nem volt elegendő ahhoz, hogy az általa nagy összegű tagi kölcsönre fedezetet nyújtson.
A felperesnél tartott adóellenőrzésnek nem az volt a célja, hogy a felperes egyéb vagyoni körülményeit felderítse, kizárólag azt kellett igazolni, hogy a felperes által nyújtott 65 170 000 Ft-os tagi kölcsönt a felperes milyen jövedelemből tudta nyújtani.
Az adóhatóság az Art. 109. § (1) bekezdése alapján helytállóan hivatkozott arra, hogy mivel az adózó vagyongyarapodásával nem volt arányban az általa bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, jogosult volt az adóhatóság az adó alapját becsléssel megállapítani. Ebben az esetben az adóhatóságnak azt kellett megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az adóhatóság ezt a becslési eljárást a jogszabályoknak megfelelően végezte el. Az Art. 109. § (3) bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak, jelen esetben a felperesnek kellett volna hitelt érdemlő adatokkal igazolnia. A felperes ezt a bizonyítási kötelezettségét sem az adóigazgatási eljárásban, sem a elsőfokú bírói eljárás során nem teljesítette. A felperes az adóigazgatási eljárás során nem volt hajlandó megnevezni a jövedelem forrását, csupán annyit közölt, hogy az baráti kölcsönből adódott, a bírói eljárásban pedig egy külföldi állampolgár közjegyzői nyilatkozatára hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy a közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozat csak azt tanúsította, hogy egy adott személy a közjegyző előtt megjelent, és az általa mondottakat jegyzőkönyvbe vették.
Önmagában ez a nyilatkozat tartalmi hitelességét nem igazolja. A felperes helyesen hivatkozott arra, hogy nem volt köteles megtartani a kölcsönszerződés egyes okiratait. Ez a tény azonban megfosztotta őt a bizonyítási lehetőségtől.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes a felülvizsgálati eljárás során sem tudta bizonyítani a jogerős ítélet jogszabálysértését, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.387/2006.)