adozona.hu
AVI 2009.7.75
AVI 2009.7.75
Olyan kockázati elemek, amelyekkel mindenkinek számolnia kell, nem tekinthető elháríthatatlan külső oknak (1996. évi LXXXI. tv. 17. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. május 30-án kérte a 2004. évben a vállalkozási tevékenységével kapcsolatos 402 594 000 Ft veszteség elhatárolásának engedélyezését.
A felperes kérelmét azzal indokolta, hogy 105 éve működő érdekvédelmi szervezet, amelynek gazdálkodási tevékenysége nem teljesen tartozik az alaptevékenységéhez, ezért szükségszerűen keletkeznek veszteségei, amelynek pénzügyi fedezete a tagdíjakból általában megtérül, lehetséges azonban tárgyi eszközöket értékesítenie, struktúra-váltással eredmé...
AVI 2009.7.75 Olyan kockázati elemek, amelyekkel mindenkinek számolnia kell, nem tekinthető elháríthatatlan külső oknak (1996. évi LXXXI. tv. 17. §)
A felperes 2005. május 30-án kérte a 2004. évben a vállalkozási tevékenységével kapcsolatos 402 594 000 Ft veszteség elhatárolásának engedélyezését.A felperes kérelmét azzal indokolta, hogy 105 éve működő érdekvédelmi szervezet, amelynek gazdálkodási tevékenysége nem teljesen tartozik az alaptevékenységéhez, ezért szükségszerűen keletkeznek veszteségei, amelynek pénzügyi fedezete a tagdíjakból általában megtérül, lehetséges azonban tárgyi eszközöket értékesítenie, struktúra-váltással eredményesebbé tenni a gazdálkodását.
A felperes a veszteség okaként azt jelölte meg, hogy az elmúlt évben előre nem láthatóan magasabb lett a javítási kötelezettsége, igen nagymértékben megnövekedtek az üzemanyag árak, így a költségei emelkedtek, a Ft-euró árfolyamváltozásból is veszteség érte.
Az adóhatóság a hiánypótlási felhívását és a felperes teljesítését követően elsőfokú határozatával elutasította a felperes kérelmét.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2005. szeptember 14-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 1. § (2) bekezdése és 17. § (1) és (8) bekezdése alapján a felperes által hivatkozott tényezők nem minősültek az adózó tevékenységén kívül eső, okszerűen előre nem látható körülménynek. A felperesnek, bár ezekre a körülményekre valóban nem volt közvetlen ráhatása, azok hatásával a gazdálkodási tevékenység körén belül számítania kellett.
A felperes keresetében elsődlegesen e határozatok hatályon kívül helyezését és a 2004. évi veszteség-elhatárolás engedélyezését kérte; másodlagosan az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését.
A felperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy az általa jelzett körülmények változása rajta kívül álló ok miatt következett be. 2004. évben az inflációs ráta 6,3%, az árfolyam-csökkenés több mint 7%-a volt. Ennek összhatása azt jelentette, hogy eurónként 20-30 Ft-os veszteség érte.
2004. évben igen jelentős mértékben emelkedtek az üzemanyagárak, amelyek éves szinten 17%-ot is elértek.
A gyártók technológiai korszerűsítése és a magasabb minőségi követelmények ellenére 2002-2004. év között 65%-os mértékben emelkedett a műszaki meghibásodások száma.
Mindezek a körülmények olyan külső elháríthatatlan okok miatt álltak fenn, amely esetén a jogszabály előírja az adóhatóság részére a veszteség elhatárolásának engedélyezését.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontot.
A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében idézte a Tao. tv. 17. § (1) és (8) bekezdését, majd ennek alapján megállapította, hogy a törvény valóban nem határozza meg az elháríthatatlan külső ok fogalmát. Ezért a szavak általános értelmezése és azok jogszabályi környezetben való megjelenése alapján kell eljárni. Eszerint a felperes által megjelölt okok ebbe a kategóriába nem tartoznak. A felperes által előadottak ugyanis részben a gazdálkodási tevékenységével együtt járó kockázati tényezők, amelynek következményeit a felperes kénytelen viselni, másrészt nem minősülnek olyan objektív tényezőnek, amely bekövetkezte a felperes számára előre nem volt látható. A veszteség elhatárolása engedélyezésének másik törvényi feltételét is vizsgálta az adóhatóság és a bíróság, amely szerint az adózó a negatív adóalap elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható. A perbeli esetben azt a felperesnek kellett igazolnia, hogy a gazdálkodás során milyen tőle elvárható intézkedéseket tett. A felperes ilyen tételes kimutatást nem csatolt be, bár felsorolt egy-egy intézkedést, amelyet megtett.
Az adóhatóság a kérelemre indult eljárásban megfelelően feltárta a tényállást, és megindokolta a döntését is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes megismételte és hangsúlyozta a keresetében is jelölt körülményeket, amelyek folytán a veszteség elhatárolási kérelmet teljesíteni kellett volna.
Álláspontja továbbra is az volt, hogy az általa felsoroltak nem a gazdálkodáson belüli körülmények, hanem általa befolyásolhatatlan események.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a tényállást teljes körűen feltárta, a perben alkalmazandó jogszabályokat megjelölte, és azok helyes értelmezésével okszerű, és jogszerű ítéletet hozott. Így helytállóan utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a veszteség elhatárolása érdekében indult engedélyezési eljárásban a Tao. tv. 17. § (8) bekezdésében írt feltételeket kellett vizsgálnia az adóhatóságnak a körben, hogy az engedély megadható-e. E rendelkezés szerint az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható, hogy az előbbiek elháríthatatlan külső ok miatt következtek be, vagy ha az adózó a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében és az adóhatóság határozatában foglalt azon megállapítással, mely szerint a felperes által hivatkozott okokat nem lehet elháríthatatlan külső oknak tekinteni.
Az üzemanyagárak évközi emelkedése, az árfolyamváltozások olyan körülmények, amelyek valamennyi gazdálkodót érintenek, és amelyekről, mint kockázati elemekről a gazdálkodási tervezés során mindenkinek számolnia kell.
A gépjárművek nagy számú meghibásodása, és ennek következtében a felperesi szervízelési munka növekedése a felperesnek adott esetben nemcsak a költségeit, hanem a bevételeit is megnövelheti. A felperes nem támasztotta alá konkrét adatokkal, hogy mi az a kötelező klubtagsághoz kötődő javítási munkálat, amelyet a tagdíj ellenében ingyenesen kell végeznie. Ez utóbbi elem is azonban nyilvánvaló, hogy a felperesi gazdálkodási tevékenységével kapcsolatos körülmény volt.
Nem vitás tény, hogy a törvény az elháríthatatlan külső körülmény konkrét fogalmát nem határozta meg, így az valóban csak analógia útján általános jogi fogalomként lehet értelmezni. Az egyes jogágak egységesek abban, hogy a külső elháríthatatlan okként mindig az adott tevékenység, így pld. a fokozott veszéllyel járó tevékenység, vagy akár a gazdálkodási tevékenység körén kívül eső okot kell tekinti.
A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal és az adóhatósággal abban, hogy ilyen gazdálkodási körön kívül eső körülményt a felperes nem igazolt. A Tao. tv. 17. § (8) bekezdésének második vagylagos feltételét, a felperesnek a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében történő eljárását konkrét kimutatásokkal, okszerű levezetésekkel nem igazolta.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a törvényi feltételek meglétének vizsgálatával helyesen állapította meg, hogy az adott esetben a felperes számára a veszteség elhatárolási engedély nem volt megadható.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.287/2006.)