adozona.hu
BH 2010.7.195
BH 2010.7.195
Ha a munkáltató ismeri a munkavállaló rossz egészségi állapotát, az idős édesanyja gondozásával kapcsolatos kötelezettségeit, az ennek figyelmen kívül hagyásával történt külföldi kirendelés rendeltetésellenes [Mt. 4. §, 96. § (1) bekezdés a) pont, 104. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva az alperes 2005. szeptember 26-án kelt rendkívüli felmondását hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2006. január 10-én szűnt meg. Az alperest a jogellenes rendkívüli felmondás jogkövetkezményeként elmaradt munkabér, átalánytérítés, felmentési időre járó munkabér, és végkielégítés megfizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó - további két havi átlagkereset mint kárátal...
BH 2010.7.195 Ha a munkáltató ismeri a munkavállaló rossz egészségi állapotát, az idős édesanyja gondozásával kapcsolatos kötelezettségeit, az ennek figyelmen kívül hagyásával történt külföldi kirendelés rendeltetésellenes [Mt. 4. §, 96. § (1) bekezdés a) pont, 104. § (1) bekezdés].
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adva az alperes 2005. szeptember 26-án kelt rendkívüli felmondását hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2006. január 10-én szűnt meg. Az alperest a jogellenes rendkívüli felmondás jogkövetkezményeként elmaradt munkabér, átalánytérítés, felmentési időre járó munkabér, és végkielégítés megfizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó - további két havi átlagkereset mint kárátalány megfizetésére irányuló - keresetét elutasította.Az ítélet tényállása szerint a felperes előbb kereskedelmi, majd 2005. április 1-jétől ágazatigazgatói munkakörben állt az alperes alkalmazásában b.-i munkavégzési helyen. Az alperes 2005. szeptember 9-én az Mt. 106. §-a alapján 2005. szeptember 15-étől kezdődően előreláthatóan 200 munkanap időtartamra külföldi (U.-ban) történő munkavégzésre rendelte ki. A felperes az utasítást megtagadta az évek óta fennálló különböző betegségeire, édesanyjával való kapcsolattartás szükségességére, korára, és nyelvtudásának hiányára hivatkozással. Az alperes ezt követően 2005. szeptember 26-án a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette azon indokkal, hogy a felperes a kirendelés végrehajtásának megtagadásával megszegte az Mt. 103. § (1) bekezdés és 104. § (1) bekezdés szerinti kötelezettségét, és a munkáltatóját a kirendeléssel összefüggésben "koncepciós eljárással" vádolta.
Az elsőfokú bíróság által levont következtetések szerint - mivel nem volt vita, hogy a kirendelés Mt. 106. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei fennálltak - az Mt. 83/A. § (2) bekezdése alapján megállapítható, hogy a felperes egészségi állapota, idős édesanyja gondozásával kapcsolatos körülmények, és az alperes kirendeléssel összefüggő rendeltetésellenes joggyakorlása megalapozza a kirendelés jogszerű visszautasítását, ezért a kirendelési utasítás megtagadására alapított rendkívüli felmondás jogellenes.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.
A tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes 2005. szeptember 14-étől 2005. december 27-éig keresőképtelen volt, így a kirendelés kezdő időpontjában, 2005. szeptember 15-én nem terhelte munkavégzési kötelezettség. A kirendelést ez okból sem volt köteles teljesíteni.
A másodfokú bíróság legfőképpen a felperes orvosi ellenőrzést igénylő megbetegedéseit tekintette olyan körülménynek, amely alapot adott az igen rövid határidővel történő kirendelés megtagadására. A felperesi megbetegedés súlyosságát - az alperes által az elsőfokú eljárás során indítványozott szakértői bizonyítás nélkül is - alátámasztja az, hogy az OOSZI 2006 januárjában 67%-os munkaképesség-csökkenését véleményezte.
Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek az alperes rendeltetésellenes joggyakorlásával kapcsolatos megállapításával is, annak hangsúlyozásával, hogy bár az alperes stratégiai fontosságú feladat elvégzése érdekében rendelte ki U.-ba a felperest, ennek ellenére e feladat elvégzésére felperes helyett más munkavállalót nem küldött ki azóta sem.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, felperes keresetének elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes a kirendelési utasítást bíróság előtt megtámadhatta volna, azonban annak megtagadására jogszerű lehetősége nem volt. Az alperes intézkedése jogszerűen, a felperes alperes által ismert személyi körülményeinek figyelembevételével született, így az a felperesre nézve nem járt aránytalan sérelemmel. E körben az eljárt bíróságoknak a munkáltatói intézkedés gazdasági indokoltságát és szükségességét is vizsgálniuk kellett volna. Sérelmezte, hogy a másodfokú ítélet értékelte a felperes keresőképtelenségét, és munkaképesség-csökkenésben jelentkező egészségromlását is, holott erre a perben a felperes nem hivatkozott.
Álláspontja szerint az alperes rendeltetésellenes joggyakorlásáról levont jogkövetkeztetés iratellenes.
A másodfokú ítélet azon megállapítása jogsértő, mely szerint a fellebbezés az elsőfokú ítéletet összegszerűségében nem vitatta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 96. § (2) bekezdés alapján irányadó Mt. 89. § (2) bekezdés szerint a perben az alperest terhelte a rendkívüli felmondás jogszerűségének bizonyítása. Ebből következően az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a rendkívüli felmondásban megjelölt kötelezettségszegések - a kirendelési utasítás megtagadása, alperes "koncepciós eljárással" vádolása - megalapozza az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára alapított rendkívüli felmondást.
A bíróságok a felperes kötelezettségszegései súlyának értékelésénél helytállóan vizsgálták, hogy a munkáltatói utasítás teljesítése aránytalan sérelemmel járt-e a felperesre nézve. Helytállóan értékelték a felperes egészségi állapotát, és a beteg édesanyja gondozásában történő közreműködését. A felperes ezen körülményekre hivatkozott a kirendelést megtagadó iratában. Amennyiben az alperes ezek fennálltát vitatta, a tények igazolására a felperest fel kellett volna hívnia az Mt. 3. § (1) bekezdése alapján, de legkésőbb a rendkívüli felmondás alkalmazását megelőzően az Mt. 96. § (2) bekezdése alapján. Ezért nem sérelmezheti, hogy ezek bizonyítására csak a peres eljárásban került sor.
A munkáltatónak a 2005. szeptember 27-én kiállított, és az iratokhoz általa csatolt szeptemberi bérjegyzék alapján már tudomása volt a felperes keresőképtelenségéről, 5 nap betegszabadságot számfejtett részére, továbbá a felperes a betegállományára a 2005. szeptember 9-ei levelében is hivatkozott. A felülvizsgálati kérelemnek a keresőképtelenség tudomásra jutása vizsgálatát érintő hivatkozása ezért alaptalan.
Tévesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy az arányosság körében a munkáltatói gazdasági érdeket a jogerős ítélet nem vizsgálta. Az ítélet helyesen értékelte a tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltakat, továbbá az alperes másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozatát.
A bizonyítékok helyes értékelésével, a mérlegelésről számot adva helyesen állapították meg az eljáró bíróságok, hogy az alperes a jogát a kirendelési utasítás kiadásakor rendeltetésellenesen gyakorolta. A bizonyítékok értékelésére nézve alaptalanul panaszol jogszabálysértést a felülvizsgálati kérelem [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés].
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítéletet a döntés jogalapját illetően támadta, nem tett nyilatkozatot arra nézve, hogy az intézkedés esetleges jogellenessége megállapításakor a jogkövetkezményként megítélt juttatások összegszerűségét vitatja-e. Így a másodfokú bíróság a jogkövetkezményekre mint fellebbezéssel nem támadott elsőfokú ítéleti rendelkezésekre nézve helyesen hagyta helyben az elsőfokú ítéletet. Ezt tehát a felülvizsgálati kérelem alaptalanul sérelmezte.
A fentiek alapján a munkáltató az utasítási jogát rendeltetésellenesen gyakorolva, a munkavállalónak aránytalan sérelmet okozva adott kirendelési utasítást, és a felperes ezt tagadta meg, az Mt. 104. § (1) bekezdésébe ütköző kötelezettségszegése nem minősül olyan súlyú kötelezettségszegésnek, amely az alperes részéről az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára alapított rendkívüli felmondást megalapozná. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.431/2008.)