adozona.hu
AVI 2009.12.130
AVI 2009.12.130
Vizsgálni kell, hogy a Vht. rendelkezéseihez képest az Art. tartalmaz-e speciális szabályt (2003. évi XCII. tv. 152. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú hatóság mint adóhatóság, a felperest határozatával 9 286 407 Ft áthárított adótartozás megfizetésére kötelezte. A határozat szerint a felperes elmulasztotta teljesíteni a 2005. augusztus 10-én és 2005. november 3. napján benyújtott azonnali beszedési megbízásokat az M. Kft. bankszámlája ellen, ugyanakkor 2005. augusztus 11. és augusztus 16. napja között a bankszámláról más jogosultak részére 8 016 113 Ft összegben átutalásokat teljesített.
A felperes fellebbezése folytán eljáró a...
AVI 2009.12.130 Vizsgálni kell, hogy a Vht. rendelkezéseihez képest az Art. tartalmaz-e speciális szabályt (2003. évi XCII. tv. 152. §)
Az elsőfokú hatóság mint adóhatóság, a felperest határozatával 9 286 407 Ft áthárított adótartozás megfizetésére kötelezte. A határozat szerint a felperes elmulasztotta teljesíteni a 2005. augusztus 10-én és 2005. november 3. napján benyújtott azonnali beszedési megbízásokat az M. Kft. bankszámlája ellen, ugyanakkor 2005. augusztus 11. és augusztus 16. napja között a bankszámláról más jogosultak részére 8 016 113 Ft összegben átutalásokat teljesített.A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperest 1 270 294 Ft áthárított adótartozás megfizetésére kötelezte. A kötelezés jogalapja az volt, hogy a 2005. november 3-ai inkasszót téves jogszabályi hivatkozás miatt nem teljesítette a pénzintézet, holott az adóhatóság megfelelő jogszabályhelyre hivatkozott.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja az volt, hogy kellő alappal utasította vissza az inkasszó kibocsátását, az adóhatóság ugyanis az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 152. §-ára hivatkozott kérelme benyújtásakor. E jogszabályi rendelkezés viszont csak arra tartalmaz utalást, hogy az adóhatóság a fizetésre kötelező végrehajtható határozat csatolása nélkül is benyújthatja az azonnali beszedési megbízást. Arra nézve pedig, hogy az adóhatóság a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor alkalmazhassa a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vhr.) rendelkezéseit, az Art. 144. §-a ad felhatalmazást. Az azonnali beszedési megbízás benyújtására tehát nem az Art. 152. §-át, hanem csak az Art. 144. §-át lehetett volna megjelölni. Ezt a szabályozást tartalmazza az O. Bank Rt. pénzforgalomról szóló ügyviteli utasítása is.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes jogszerűen nem tagadhatta volna meg az elsőfokú adóhatóság azonnali beszedési megbízás teljesítésére irányuló kérelmét, arra figyelemmel, hogy az inkasszóban az Art. 152. §-ára hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, mely szerint az Art. 152. §-a tartalmazza a speciális szabályt, míg a 144. § az általános szabályt. Ugyanakkor helyes volt az az alperesi hivatkozás is, amely a pénz és elszámolás forgalom, valamint a pénzfeldolgozás szabályairól szóló 9/2001. (MK 147.) MNB rendelkezés 19. § (6) bekezdésére utalt, mely szerint az azonnali beszedési megbízáson a jogosultnak csak a jogszabály számát kell feltüntetnie. Így a felperes még akkor sem tagadhatta volna meg az azonnali beszedési megbízás teljesítését, ha az alperes csak az Art.-ra utalt volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes fenntartotta a jogi álláspontját és hangsúlyozta, hogy a Vht. az általános szabály, ehhez képest az Art. a speciális, amelynek 144. §-a jogosítja fel az adóhatóságot az azonnali beszedési megbízásra, ez lehet az alapja a szabályosan benyújtott inkasszónak, amelyet a hitelintézet elfogad, az Art. 152. §-ában foglaltak csak technikai jellegű szabálynak minősül.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, ismertette a perben alkalmazandó jogszabályokat, és ezek helytálló értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmére tekintettel hangsúlyozza az alábbiakat.
A Vht. 82/A. §-a rendelkezik a "végrehajtó intézkedése a pénzügyi intézménynél kezelt összeg végrehajtás alá vonása iránt" részletes szabályairól. Az Art. 144. §-a értelmében az adóhatóság alkalmazottja a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a Vht. rendelkezéseit alkalmazza, ha e törvény másként nem rendelkezik. Az adóvégrehajtót az eredményes végrehajtás érdekében mindazok a jogok megilletik, amit a Vht. a bírósági végrehajtónak biztosít. A végrehajtás lefolytatásához szükséges adatok beszerzéséről és kezeléséről a Vht. 47. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni, ezen általános szabályhoz képest tartalmaz az Art. 152. § (1) bekezdése speciális szabályt.
Ennek értelmében a bankszámlát vezető hitelintézet az adóhatóság azonnali beszedési megbízását a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni. A felperes hivatkozásával szemben ez nemcsak egy technikai jellegű szabályozás. Az általános szabály értelmében ugyanis az azonnali beszedési megbízás csak azt igazoló végrehajtható okirat csatolásával együtt teljesíthető, amelyből a bankszámlát vezető hitelintézet meggyőződhet a kérelem helytállóságáról. Ehhez képest az Art. 152. §-a kivételt tartalmaz, mivel az adóhatóságnak az azonnali beszedési megbízás benyújtásakor nem kell a végrehajtható okiratot csatolnia, maga az azonnali beszedési megbízás szövegezése (adós, követelt összeg stb.) tartalmazza a szükséges adatokat. A pénzintézetnek ebben a körben nincs jogosultsága vizsgálni és felülmérlegelni az adóhatóság azonnali beszedési megbízását. Amennyiben az adóhatóság az azonnali beszedési megbízást valós tartalmú végrehajtható okirat hiányában nyújtotta be, ennek szankcióját az Art. 152. § (2) bekezdése tartalmazza, vagyis a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamattal kell fizetni. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az azonnali beszedési megbízáson az elsőfokú adóhatóság helytállóan jelölte meg jogszabályként az Art. 152. § (2) bekezdését.
Mivel a felperes az adóhatóság felhívása ellenére a levonást elmulasztotta, az Art. 153. §-a értelmében kellett kötelezni a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.491/2006.)