adozona.hu
AVI 2009.12.126
AVI 2009.12.126
Az áfa-visszaigénylés jogszerűségének vizsgálata során értékelni kell, ha beszámításra került sor (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést végzett a felperesnél 2005. január-március hónapokra. Ennek eredményeként határozatával 30 000 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. Megállapította, hogy a felperes két ingatlan tárgyában vételi jog érvényesítését végezte, azonban az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § ...
AVI 2009.12.126 Az áfa-visszaigénylés jogszerűségének vizsgálata során értékelni kell, ha beszámításra került sor (1992. évi LXXIV. tv. 48. §)
Az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést végzett a felperesnél 2005. január-március hónapokra. Ennek eredményeként határozatával 30 000 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. Megállapította, hogy a felperes két ingatlan tárgyában vételi jog érvényesítését végezte, azonban az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 48. § (7) bekezdésére figyelemmel a vételár összege teljes egészében nem került kiegyenlítésre, így az adóhatóság elutasította a 30 millió Ft összegű áfa kiutalását.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy az alperes tévesen értelmezte az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdésében foglaltakat, mert a felperes az ingatlanok vételárát teljes egészében, beszámítással teljesítette.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy amennyiben a bevallás benyújtásának esedékességéig a számla szerinti összeg adóval növelt értéke nem kerül megfizetésre, úgy az általános forgalmi adó összege nem helyezhető levonásba.
A jogügyletet vizsgálva az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az áfa-levonásra azért nem volt jogosult, mert a bevallás benyújtásának esedékességéig nem került kiegyenlítésre teljes mértékben a vitatott számla, adóval növelt ellenértéke. A kamatkövetelés ugyanis nem képezte a vételi jog folytán beszámítással érvényesített ellenérték összegét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és keresetének történő helyt adást azzal, hogy az tévesen értelmezte az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdését. A felperes beszámítással az ingatlanok teljes vételárát teljesítette, a jogerős ítélet összemosta a felperes és az Rt., illetve a felperes és a Kft. közötti jogügyletet. A kamatkövetelést a Ptk. 296. § (1) bekezdés alapján lehetett és kellett beszámítani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 5. számú ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, de a gazdasági eseményeket nem megfelelően értékelte. Tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a felperes vételi joga érvényesítésekor a két ingatlan adásvételére kiállított számla vételárát nem teljesítette teljes egészében, így az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdésére figyelemmel nem volt jogszerű áfa-visszaigénylése.
A Legfelsőbb Bíróság az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdésével kapcsolatban rámutat arra, hogy ennek alapján az adó összegét nemcsak fizetéssel lehet teljesíteni, hanem követelés mérséklése útján is, a perbeli esetben ez történt.
Az elsőfokú bíróság a felperes és az Rt. közötti kölcsönszerződést és az ehhez kapcsolódó, de attól önállósult (a felperes és a Kft. közötti) jogviszonyt együtt értékelte, noha annak elkülönítése kihatással van az Áfa. tv. 48. § (7) bekezdés megfelelő értelmezésére.
A közigazgatási iratok alapján megállapítható volt, hogy a felperes és az Rt. közötti kölcsönügylet alapján az Rt., mint kölcsönbe vevő a határidő leteltéig nem teljesítette fizetési kötelezettségét. Ezzel megnyílt a felperes számára a kölcsön összegének visszakövetelése. Mivel a Kft. készfizető kezességet vállalt, a felperes jogosult volt tőle követelni a kölcsön összegét. A Kft. vételi jogot alapított a felperes részére két ingatlan vonatkozásában, összesen 120 millió Ft + 30 millió Ft áfa meghatározásával. A felperes a készfizető kezestől nem pénzösszeg megfizetését követelte, hanem vételi jogával élt.
Ebben a jogügyletben egyrészt a Kft.-nek lett volna fizetési kötelezettsége, mint készfizető kezesnek, másrészt a felperesnek, mint vevőnek a vételár megfizetésére. A Ptk. 296. § (1) bekezdése alapján a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A felperes is ezt alkalmazta, vagyis az ingatlanok vételárának megfizetését beszámítással kívánta teljesíteni.
A Kft., mint készfizető kezes tartozása a 150 millió Ft tőke és ennek kamataiból tevődött össze. A Ptk. 293. § alapján, ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elég, azt elsősorban a költség, azután a kamatra és végül a főtartozásra kell elszámolni. A kötelezett eltérő rendelkezése hatálytalan. A felperes ezen kógens Ptk. jogszabály alapján állapította meg, hogy a vételár beszámításánál milyen módon csökkent az Rt. kölcsöntartozása, így a készfizető kezes kölcsöntartozása is.
Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a vételár beszámítását csak a kölcsöntartozás tőkeösszegére számíthatta volna be, hiszen ez ellentétes a Ptk. 293. § kógens rendelkezésével.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes a vételi jog gyakorlásakor az ingatlanok vételárát beszámítással teljes egészében teljesítette, figyelemmel a Ptk. 293. §-ára és a 296. § (1) bekezdésére. A felperesnek a vételárral kapcsolatban nem maradt fizetési kötelezettsége. A vétel kiegyenlítésétől elkülönülő kérdés, hogy az Rt.-nek, illetve a Kft.-nek miként alakult a felperessel szemben fennálló, a kölcsönügyletből származó fizetési kötelezettsége. Nem a felperesnek áll fenn további fizetési kötelezettsége a két gazdálkodó szervezettel szemben, hanem a két gazdálkodó szervezetnek maradt fenn fizetési kötelezettsége a felperes felé.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes - a Ptk. 293. §, 296. § (1) bekezdés figyelembevételével - a perben vitatott számlán szereplő vételárat beszámítással teljesítette, így jogszerűen élt áfa-visszaigénylési jogával.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdésére figyelemmel - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Ennek alapján a felperest bevallása alapján megilleti az áfa-visszaigénylési jogosultság. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.507/2006.)