adozona.hu
AVI 2009.12.124
AVI 2009.12.124
Amennyiben az ellenőrzési időszak megelőzte az EU csatlakozás időpontját, a közösségi jogszabályok nem vehetők figyelembe (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2003. évi bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére társasági adó, általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjbiztosítási járulék és munkaadói járulék adónemekben összesen 109 000 422 Ft adóhiányt állapított meg, mely után 29 820 000 Ft adóbírságot és 13 411 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot részben megvál...
AVI 2009.12.124 Amennyiben az ellenőrzési időszak megelőzte az EU csatlakozás időpontját, a közösségi jogszabályok nem vehetők figyelembe (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Az elsőfokú adóhatóság 2003. évi bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére társasági adó, általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjbiztosítási járulék és munkaadói járulék adónemekben összesen 109 000 422 Ft adóhiányt állapított meg, mely után 29 820 000 Ft adóbírságot és 13 411 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, és a késedelmi pótlék összegét 12 944 000 Ft-ban állapította meg, egyebekben a határozat rendelkezéseit hatályában fenntartotta.Az adóhatóság megállapításai szerint a felperes 2003. évben üzemi konyhát, szaunát és orvosi rendelőt üzemeltetett, melyek működtetéséhez különböző berendezéseket, eszközöket szerzett be. Az ezekhez kapcsolódó energiaköltségeket, bérleti díjat, a telepőrzés költségét, a konyhák fertőtlenítési költségeit, a kommunális hulladékszállítás költségeit is lekönyvelte, a költségeket nem arányosította és az áfát visszaigényelte. Az adóhatóság szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 5. § (1) bekezdése értelmében az üzemi konyha működtetéséből, a szauna és grillező üzemeltetéséből a felperesnek adóköteles bevétele nem származott. A 33. § (1) bekezdés a) pontja, (5) bekezdése értelmében az ezekkel kapcsolatban felmerült tárgyi eszközök, beszerzések, illetőleg költségek és igénybevett szolgáltatások nem a felperes bevételszerző tevékenységéhez kapcsolódnak, így az áfa értéke nem vonható le. Ugyanez a tilalom vonatkozik az energiaköltségek, a bérleti díj, a telephelyőrzés költsége, a kommunális hulladékszállítás költségeinek áfa-levonására is.
A felperes 2003. december havi bevallásában szerepeltette az I. Rt. által kibocsátott felújítási és átalakítási munkára vonatkozó számlát, amely pénzügyileg is rendezésre került. Az adóhatóság szerint a beruházás egészét érintően a megkötött szerződés nem tartalmaz részteljesítési időpontokat, a felek nem állapodtak meg részszámlázás lehetőségében.
A felperes keresetében az alperesnek az üzemi étkezés, orvosi ellátás, szauna és grillező, valamint az I. Rt. számláival kapcsolatban kifejtett jogi álláspontját vitatta. Arra hivatkozott, hogy az üzemi étkezés, a szauna és a grillező üzemeltetése a vállalkozás bevételszerző tevékenységéhez kapcsolódó beszerzések, szolgáltatások. Ezek a termelőtevékenységekhez kapcsolódó ún. kiszolgáló tevékenységek. Az ezekhez kapcsolódó általános költségek (közüzemi díj, telepőrzés, rovarirtás, bérleti díj, hulladékszállítás) sem kifogásolhatók. Az I. Rt. számlával kapcsolatban a felek szabad megállapodásának tárgya volt a részteljesítés és a részszámlázás.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát a keresettel támadott részben hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Kifejtette, hogy az Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése értelmezésével nem hagyható figyelmen kívül a közösségi jog és az Európai Bíróság e tárgykörben született határozatai. A releváns magyar adóhatósági gyakorlat eltérést mutat az Európai Bíróság által a Tanács 77/388. EGK irányelv (Hatodik Irányelv) 4. Cikke kapcsán adott és az adólevonási jog gyakorlásával kapcsolatos értelmezéssel.
Az elsőfokú bíróság egyetértett a felperes azon álláspontjával, hogy az üzemi konyha, a szauna és orvosi rendelő üzemeltetése a felperes adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó tevékenységek. Egy eredményes bevételszerző gazdasági tevékenységhez szükséges, hogy a munkáltató munkavállalóinak fizikai, lelki jólétét szolgálja akként, hogy üzemi étkezést biztosít részükre, illetve orvosi ellátást biztosít. A szauna és az ehhez kapcsolódó tárgyalótermi használat vonatkozásában kifejtette, hogy eredményes gazdasági kapcsolat létrehozásához szükséges a tárgyalópartnerek kulturált környezetben történő fogadása és kiszolgálása. Így e körben az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tilalmat alkalmazni nem lehet. Ugyanez vonatkozik az ehhez kapcsolódó különböző közüzemi költségek (telephelyőrzés, bérleti díj stb.) számlákban foglalt áfa levonásával kapcsolatban is.
Az elsőfokú bíróság az I. Rt. számlájával kapcsolatos alperesi jogi álláspontot sem osztotta. E körben hivatkozott az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdésére, a Ptk. 200. §-ára, melynek értelmében a szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felek között létrejött szerződés szerint a vállalkozói díj a szerződésben meghatározott munkák költségeihez és/vagy ütemtervhez kötött. Az alperes maga sem vitatta, hogy a számla alapját képező különböző alvállalkozói teljesítések megvalósultak, a számlázás ütemezése pedig a felek szabad megállapodásának tárgya. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés tartalmából megállapítható, hogy a felek részteljesítésben állapodtak meg. A részteljesítéskor az I. Rt. számlát állított ki, melyet a felperes elfogadott, így megvalósult a másik adóalany részéről történő adóáthárítás.
Az alperest terheli az Art. 1. §-ában meghatározott alapelvek betartásának kötelezettsége is, nem értékelheti minden évben másként a felperes gazdasági magatartását. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát a keresettel támadott részében hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban az alperes feladata a keresettel támadott adóhiányok, ehhez kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlék törlése.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem a hatályos magyar jogszabályok, hanem az európai közösségi jog alapján hozta meg ítéletét, amelyet a perbeli időszakra (csatlakozást megelőző időszak) nem alkalmazhatott volna. Fenntartotta jogi álláspontját, hogy a vitatott tevékenységek nem a felperes bevételszerző tevékenységéhez kapcsolódtak. Az I. Rt. által kibocsátott számlák kapcsán kifejtette, hogy a felek nem állapodtak meg részteljesítésben, így nem is fogadhatott volna be erről szóló számlát. Az ítéletben szerepeltektől eltérően a korábbi revíziók is kifogásolták a felperes gyakorlatát. Az elsőfokú ítélet nem terjed ki minden, az alperesi határozatban szereplő jogkérdésre.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a bevételszerző gazdasági tevékenységek körébe tartoztak ezek a költségek, a korábbi revíziók ezt nem kifogásolták.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. sorszámú ítéletét - az indokolás módosításával - hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a közösségi jog és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának alkalmazhatóságával kapcsolatban nem ért egyet az alábbiak szerint:
Egyértelmű volt, hogy a perben vitatott adóidőszak Magyarország csatlakozása előtti időre vonatkozott. A magyar bíróságok által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban fejtette ki az Európai Bíróság a C-261/05. és a C-302/04. számú ítéleteiben, hogy nem rendelkezik hatáskörrel olyan kérdés megválaszolására, amelynek tényállása valamely államnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása előtti. Ebből következően az Áfa. tv. közösségi jognak való megfelelőségét a csatlakozás előtti időszakra nem lehet vizsgálni, így az azzal való összeütközését, meg nem felelőségét sem lehet megállapítani. Ezt a kérdést fejtette ki részletesen a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. II. 39.264/2005/5. számú ítéletében is (BH 2006/7/235.). Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Kfv. I. 35.019/2005/5. számú ítélet is megállapította, hogy mivel az ellenőrzési időszak megelőzte a csatlakozás időpontját, így a közösségi jogszabályok a perben nem vehetők figyelembe.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a perbeli jogvita eldöntésénél a közösségi jog, illetve az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata nem alkalmazható.
Az ügy érdemét tekintve azonban a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmét nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság nemcsak a közösségi jog, az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata függvényében vizsgálta az alperesi határozat jogszerűségét, hanem a hatályos magyar jogszabályok alapján sem tartotta jogszerűnek és ezzel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett.
Az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjával kapcsolatban helytállóan fejtette ki, hogy az alperes által vitatott tevékenységek (üzemi konyha, szauna és orvosi rendelők üzemeltetése) a felperes adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik. E körben helytállóan mutatott rá arra, hogy ezek részben a munkavállalók fizikai és lelki megfelelőségét szolgálják. Az iratok alapján is megállapítható, hogy a szauna egy komplex egység tárgyalóval stb., amelyben biztosított, hogy a felperes megfelelő színvonalon folytathassa le gazdasági tárgyalásait, mely a felperes gazdasági érdekeit szolgálja. Helyesen fejtette ki álláspontját az elsőfokú bíróság a különböző közüzemi költségekkel (telephelyőrzés, rovatirtás, kommunális hulladék elszállítása) kapcsolatban, melyek hozzátartoznak egy gazdálkodó szervezet mindennapi működéséhez.
Az I. Rt. számlájával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is rámutat arra, hogy a gazdálkodó szervezetek a Ptk. alapján jogosultak szerződésük módosítására. Ebből következően - bár a felek eredetileg részteljesítésben nem állapodtak meg - ez nem jelenti azt, hogy a gazdasági események során ettől ne térhetnének el. A perbeli esetben is ez történt, a felek közös akarattal végül a részteljesítésben állapodtak meg, ennek megfelelően történt az elkészült munkák leszámlázása.
A perben eldöntendő kérdés az alperes határozatának jogszerűsége volt, így az esetleges korábbi, keresettel nem érintett revíziós megállapítások nem képezték a per tárgyát, azt a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 213. § (1) bekezdése alapján helytállóan észlelte, hogy a felperes keresete nem érintette az alperesi határozat valamennyi pontját, így csak a keresettel támadott részének jogszerűségét vizsgálhatta a közigazgatási perben. Ennek megfelelően ítéletének rendelkező részében is csak a keresettel támadott részében helyezhette, helyezte hatályon kívül az alperes határozatát. Kereseti kérelem hiányában az alperesnek felülvizsgálati kérelmében hivatkozott adóhatósági megállapításokat nem vizsgálhatta, arra ítélete sem terjedhetett ki.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás módosításával - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.486/2006.)