adozona.hu
AVI 2009.11.117
AVI 2009.11.117
Adóperben is csak akkor kerülhet sor hivatalbóli bizonyításra, ha annak törvényi feltételei fennállnak (Pp. 336/A. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes nyilvántartásának adatai szerint adó és egészségügyi hozzájárulás alól mentes ajándékot juttatott különböző magánszemélyeknek, amit az 554210 "ajándék 5 ezer forint alatt" elnevezésű főkönyvi számlán (továbbiakban: főkönyvi számla) könyvelt.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban - 2005. május hónapra - kötelezte a felperest személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) és egészségügyi hozzájárulás (hozzájárulás) adónemben...
AVI 2009.11.117 Adóperben is csak akkor kerülhet sor hivatalbóli bizonyításra, ha annak törvényi feltételei fennállnak (Pp. 336/A. §).
A felperes nyilvántartásának adatai szerint adó és egészségügyi hozzájárulás alól mentes ajándékot juttatott különböző magánszemélyeknek, amit az 554210 "ajándék 5 ezer forint alatt" elnevezésű főkönyvi számlán (továbbiakban: főkönyvi számla) könyvelt.Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban - 2005. május hónapra - kötelezte a felperest személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) és egészségügyi hozzájárulás (hozzájárulás) adónemben összesen 22 155 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 4 326 000 Ft adóbírság, 694 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az adóhatóság a főkönyvi számlára könyvelt üzleti ajándék adókötelezettség alá eső összegét 40 271 000 forintban határozta meg, és ez után írta elő az szja és hozzájárulás különbözetet.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes érdemi döntését az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 69. § (6) és (8) bekezdéseiben, (10) bekezdés e) pontjában, 1. sz. melléklet 8.19. pontjában és az 1998. évi LXVI. törvény 2. §-ában, 3. § (1) bekezdés bb) pontjában, 4. § (1) bekezdésében, 11. § (6) bekezdésében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását, az adókülönbözet, adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére vonatkozó rendelkezését mellőzését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy mellőzte a felperes adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlékfizetésre kötelezését.
Az elsőfokú bíróság osztotta a felperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy az Szja. tv. 1. sz. melléklet 8.19. pontja - amely adómentesnek tekinti a kis értékű ajándékot - alkalmazható abban az esetben is, ha az ajándék egyébként üzleti ajándéknak is tekinthető. Az elsőfokú bíróság kifejtette azt is, hogy mivel az alperes kizárólag a juttatás üzleti ajándékként történő értékelésére és ebből következően az Szja. tv. 1. sz. melléklet 8.19. pontja szerinti adómentesség alkalmazhatóságának kizártságára alapította az érdemi döntését utóbb (ellenkérelmében) már nem hivatkozhat a felperesi nyilvántartás hiányosságaira. A felperes egyébként - a rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan - a nyilvántartási kötelezettségének eleget tett, ezért az adóhatósági határozatok jogszabálysértőek.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Az alperes azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 163. § (1) bekezdésében, 339. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mivel az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes nyilvántartása alkalmatlan az ajándék adómentességének megállapítására, és a nyilvántartással kapcsolatban bizonyítást sem rendelt el.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a rendkívüli jogorvoslati eljárásban kizárólag a felülvizsgálati kérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) és (2) bekezdése].
A közigazgatási perekben eljáró bíróság a közigazgatási, adóhatósági határozatokat csak jogszabálysértés esetén helyezheti hatályon kívül, vagy változtathatja meg, és a bírósági felülvizsgálatot kizárólag a kereset által vitatott körben végezheti el [Pp. 212. § (1) bekezdése, 215. §-a, 339. §, Art. 146. § (1) bekezdése].
A bíróság a határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül (Pp. 339/A. §). A Pp. 163. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett kell bizonyítást elrendelnie. A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi [Pp. 164. § (1)-(2) bekezdései].
Közigazgatási perekben akkor kerülhet sor a hivatalbóli bizonyításra, ha annak a Pp. 336/A. §-ában meghatározott feltételei fennállnak (semmisségi ok, kiskorú érdekeinek sérelme, törvény kifejezett rendelkezése).
Jelen eljárásban a hivatalból történő bizonyítás elrendelésére - az elsőfokú eljárásban - törvényi feltételek hiányában nem kerülhetett sor.
A Legfelsőbb Bíróság - az elsőfokú bírósággal azonosan - az iratok alapján megállapította, hogy az első- és másodfokú adóhatósági határozat nem tartalmaz olyan megállapítást, amely arra vonatkozna, hogy a felperes nyilvántartása nem alkalmas az adómentesség feltételeinek megvizsgálására, vagy e körben megállapítások megtételére. A felek között a hivatalból indult közigazgatási eljárásban és a perben nem a tényállás, hanem kizárólag jogkérdés tekintetében volt vita. Az alperes a nyilvántartás nem megfelelő voltára csak az ellenkérelmében hivatkozott, ellenkérelemben pedig nem lehet a határozatot kiegészíteni, módosítani, vagy az érdemi döntést a határozatban foglaltaktól eltérő alapokra helyezni. A bíróságnak továbbá a keresettel támadott határozat jogszerűségét az annak alapjául szolgáló tényállás szerint kell megítélnie (Pp. 339/A. §).
Ezért az elsőfokú bíróságot - a tényállásból és az ismertetett rendelkezésekből következően - nem terhelte az alperes által megjelölt körben bizonyítás-felvételi kötelezettség, és nem szegte meg, illetve nem is szeghette meg a Pp. 163. § (1) bekezdése szerinti rendelkezést.
Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemnek megfelelően - túlterjeszkedés nélkül - a felperes által vitatott jogkérdés tekintetében folytatta le a bírósági felülvizsgálatot, és döntött a per érdemében is.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy ha és amennyiben a felperes nyilvántartása alkalmatlan lett volna az alperes által megkívánt cél igazolására, akkor e körben a bizonyítás az alperest terhelte volna még abban az esetben is, ha ez a per tárgyát képezte volna. Az alperes a nyilvántartások alkalmatlanságára vonatkozó nyilatkozatát egyébként a perben sem igazolta, és e tárgyban bizonyítást sem ajánlott fel. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a közigazgatási eljárás során bizonyította a felperesi nyilvántartás alkalmatlanságát, mivel e tekintetben határozatai tényállást nem tartalmaznak, ilyen tárgyban ténybeli és jogkövetkeztéseket nem rögzítenek.
Mivel az elsőfokú bíróság nem az alperes, hanem a felperes jogi álláspontját osztotta, és az elsőfokú jogerős ítéletben kifejtett jogértelmezést az alperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, az eljárási jogszabálysértésekre alapított érvelése pedig nem helytálló a jogerős ítélet kapcsán jogszabálysértést nem állapítható meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.007/2007.)