adozona.hu
AVI 2009.9.93
AVI 2009.9.93
A levonási jog, illetőleg a visszaigénylési jog gyakorlására a jogszabály más feltételeket szab, mint a költségelszámolásra (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998-2001. évekre vonatkozóan ellenőrzést tartott társasági adó- és általános forgalmi adónemben.
Az ellenőrzés következményeként meghozott elsőfokú határozatot az alperes 2004. március 11-én kelt határozatával megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
Az új eljárást követően hozott elsőfokú 2004. augusztus 24-én kelt határozat a felperes javára társasági adónemben 1999. és 2000. évekre 14 580 000 Ft-ot állapított meg, 200...
AVI 2009.9.93 A levonási jog, illetőleg a visszaigénylési jog gyakorlására a jogszabály más feltételeket szab, mint a költségelszámolásra (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1998-2001. évekre vonatkozóan ellenőrzést tartott társasági adó- és általános forgalmi adónemben.Az ellenőrzés következményeként meghozott elsőfokú határozatot az alperes 2004. március 11-én kelt határozatával megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
Az új eljárást követően hozott elsőfokú 2004. augusztus 24-én kelt határozat a felperes javára társasági adónemben 1999. és 2000. évekre 14 580 000 Ft-ot állapított meg, 2001. évre pedig 1 323 000 Ft adókülönbözetet. Általános forgalmi adónemben 15 290 000 Ft hiányt állapított meg. Kötelezte továbbá a felperest 6 692 000 Ft bírság és 7 603 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2005. január 25-én kelt határozatával a felperes javára megállapított társasági adókülönbözetet 643 000 Ft növelésével 2 101 000 Ft-ra módosította. Az 1999. augusztus hóra, valamint november hónapra megállapított általános forgalmi adókülönbözetet és adóhiányt törölte. Ennek 5 386 000 Ft-ra, valamint a késedelmi pótlékot 5 900 000 Ft-ra. Megállapította, hogy az adózó 1999. évi adózás előtti eredményét 11 671 000 Ft-tal, 2000. évit 1 000 000 következtében mérsékelte a megállapított adóbírságot Ft-tal magasabban, 2001. évi adózás előtti eredményét pedig 7 352 000 Ft-tal alacsonyabban mutatta ki, a határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.
Az alperes határozatában alaptalannak találta a felperes elsőfokú határozata ellen benyújtott eljárásjogi kifogásait, így megállapította, hogy az új eljárás során az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság folytatta le az eljárást, megfelelő volt a határozat kézbesítése, továbbá élni tudott a felperes az irat-betekintési jogával is (ellentétben az első ízben lefolytatott eljárással).
Az alperes másodfokú határozatában annyiban módosította az elsőfokú hatóság tényállását, hogy megállapította, a felperes kétségkívül, mint a közbeszerzési eljárás győztese az APEH Igazgatósága L. u. 27-29. számú alatti irodaház felújítási munkálatait, valamint a T. u. 11. számú irodaépület felújítási munkálatait fővállalkozóként elvégeztette a vállalkozásban rögzített munkálatokat befejezték, a felújított épületek a megrendelőknek átadásra kerültek.
Az alperes helytállónak találta viszont az elsőfokú határozat azon megállapításait, miszerint az egyes alvállalkozók által, így az F. Kft., az M. Kft., az A. Kft. és az S. Kft. számlái hiteltelenek voltak, nem voltak alkalmasak arra, hogy ezen számlákban felszámított általános forgalmi adó levonási joggal a felperes élhessen.
Az alperes határozatában részletesen felsorolta azokat az adatokat, bizonyítékokat, amelyek az előző megállapításait alátámasztották, és ennek megfelelően levonta a jogkövetkeztetéseket.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte. Továbbra is az volt az álláspontja, mely szerint az adóhatóság tévesen rendelkezett a terhére megállapított adókülönbözetekről, ez mind jogalapjában, mint összegszerűségében helytelenül került megfogalmazásra.
A felperes arra is hivatkozott, hogy mivel a megismételt eljárás során az adóhatóság a vitatott számlák általános forgalmi adóalapját költségként elismerte, ebből következik, hogy a számlák a valóságban is ellenőrizhetők voltak, és igazolták a gazdasági esemény megtörténtét az általános forgalmi adó levonási joggal ezért jogszerűen élhetett.
A felperes sérelmezte, hogy az adóhatóság az APEH épület felújítása kapcsán nem nyilatkoztatta a hivatal munkatársait.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 16. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság idézte a per elbírálásához szükséges jogszabályi rendelkezéseket, így az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdését, az általános forgalmi adóról szóló 1992. LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontját, és 35. § (1) bekezdését, valamint a számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. törvényt (a továbbiakban: régi Sztv.) 84. § (2) bekezdését, és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényt (új Sztv.) 15. § (3) bekezdését, 78. § (2), (3) bekezdését, 165. § (2), továbbá 166. § (2) bekezdését.
A jogszabályi rendelkezések alapján az elsőfokú bíróság helytállónak találta az adóhatóság megállapítását, mely szerint a kifogásolt számlák nem voltak alkalmasak az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására. Megindokolta az elsőfokú bíróság azt is, hogy az egyes felperes által indítványozott tanúmeghallgatásokra az eljárás során miért nem volt szükség.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen helyette a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, illetőleg másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozatra utasítását.
A felperes kérelmében azt sérelmezte, hogy a megyei bíróság gyakorlatilag egy jelentősen korábbi határozat számait, indokolását idézi, amely határozat nem volt a per tárgya. A per tárgya az adóhatóság 2005. január 25-én kelt jogerős másodfokú határozata volt, amelyben nettó 9 814 000 Ft-os adókülönbözet megállapítása történt a felperes terhére.
Sérelmezte továbbá a felperes azt is, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a peres eljárás során az adóhatóság részéről megszületett 2005. április 6-án kelt határozatot, amellyel a felperes terhére megállapított adókülönbözet további csökkentése történt.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy mivel a megismételt eljárás során az adóhatóság a vitatott számlák általános forgalmi adóalapját költségként elismerte, ez azt jelenti, hogy elismerte a teljesítések és a számlák megalapozottságát is, tehát az általános forgalmi adólevonási jog gyakorlása a felperes részéről helyes volt.
A felperes hangsúlyozta, hogy az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése alapján kellő körültekintés volt megállapítható részéről, a számlákban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 16. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság jogerős ítéletében mellőzte volna a per tárgyát képező keresetlevélben sérelmezett alperes 2005. január 25-én kelt másodfokú határozatának bírósági felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállásban helyesen hivatkozott a keresetben támadott alperesi másodfokú határozat alapját képező és a felperes által "egy jelentősen korábbi"-nak minősített elsőfokú határozatra. Ez utóbbi határozat ugyanis a per tárgyát képező alperesi határozat elsőfokú határozata.
Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás ismertetésekor helyesen járt el akkor, amikor az adóhatóság által lefolytatott ellenőrzés és az annak eredményeképpen meghozott első- és másodfokú határozatok tényállását és megállapításait is ismertette. Ez nem jelenti azt, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében ne a jogerős másodfokú határozatot bírálta volna felül.
A felperes felülvizsgálati kérelmének 2. pontjában jelzett adóhatóság által 2005. április 6-án kelt határozat a peres eljárás tárgyát nem képezte, ennél fogva sem a megyei bíróság, sem a Legfelsőbb Bíróság jelen felülvizsgálati eljárásának tárgya nem lehetett.
A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az adóhatóság megsemmisítő határozatában előírtakat az új eljárásban az adóhatóság ne vette volna figyelembe. Az adóhatóság korábbi úgynevezett megsemmisítő másodfokú határozata maga is megállapította, hogy a perben kétségbe vont számlák fiktívek voltak, erre általános forgalmi adó levonási jogot alapítani nem lehetett. A megsemmisítő határozat kizárólag azért rendelt el új eljárást az adóhatóság számára, mivel megállapította, hogy nem lehet vitatni azt a tényt, miszerint a felperes, mint fővállalkozó, az általa szerződésben vállaltakat, a két felújításra szánt épület munkálatait elvégezte, illetve elvégeztette, ezért a költségelszámolásnál a számlák nettó tartalmát helyesen helyezte levonásba. Önmagában azonban azt a tényt, hogy az adott gazdasági esemény megtörtént, kizárólag a költségelszámolásnál lehet figyelembe venni, ennek ugyanis a jogszabályi előírásai ezt lehetővé teszik. Az általános forgalmi adó levonási jog feltételéül azonban az elsőfokú bíróság által helyesen idézett Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése sokkal szigorúbb előfeltételeket ír elő. Így azért, mert egy bizonyos számlában jelzett költségek levonására az adóhatóság, illetve a jogszabályok lehetőséget nyújtanak, nem jelenti automatikusan ugyanezen számlák általános forgalmi adó tartalmának levonásba helyezésének, illetőleg visszaigénylésének lehetőségét. A levonási jog, illetőleg a visszaigénylési jog gyakorlására a jogszabály más feltételeket szab, mint a költségelszámolásra.
Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a meglévő adatok alapján a felmerült bizonyítékokat és abból e körben helytálló jogkövetkeztetéseket vont le.
A felülvizsgálati eljárás során a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján bizonyítás felvételének, illetőleg a bizonyítékok felülmérlegelésének nincsen helye. A bizonyítékok újraértékelésére kizárólag akkor van lehetőség, ha az e körben hozott megállapítások iratellenesek, hiányosak, vagy a levont jogkövetkeztetések kirívóan okszerűtlenek voltak. Ilyen körülményeket a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt, ezért a jogerős ítélet megállapításait helytállónak találta.
E fiktív számlákkal kapcsolatosan a felperes javára az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében írt kellő körültekintés fennállását nem lehetett megállapítani, így a Legfelsőbb Bíróság az erre vonatkozó felülvizsgálati kérelmi előadást sem tartotta alaposnak.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.407/2006.)