adozona.hu
AVI 2009.9.92
AVI 2009.9.92
A termékexportra a 0%-os adómérték alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a vadász az elejtett vad trófeáját megszerzi és a vámhatóság azt az országból kilépteti (1992. évi LXXIV. tv. 22. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes alaptevékenysége a vadgazdálkodás, e mellett vadászati jogát bérvadászat útján is gyakorolta, amit a Vadászatszervező Irodán, K. Bt.-n és az E. Kft.-n keresztül bonyolított le, bizományosi szerződéssel. A felperes számláiban VTSZ 050590 és 430120 besorolással trófea (fácán-, kacsa-, nyúltrófeát) és lőtt vad értékesítést tüntetett fel, külföldiek bérvadászata esetén ezt 0%-os általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) kulccsal termékexportként kezelte, vadászati szolgáltatást nem sz...
AVI 2009.9.92 A termékexportra a 0%-os adómérték alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a vadász az elejtett vad trófeáját megszerzi és a vámhatóság azt az országból kilépteti (1992. évi LXXIV. tv. 22. §)
A felperes alaptevékenysége a vadgazdálkodás, e mellett vadászati jogát bérvadászat útján is gyakorolta, amit a Vadászatszervező Irodán, K. Bt.-n és az E. Kft.-n keresztül bonyolított le, bizományosi szerződéssel. A felperes számláiban VTSZ 050590 és 430120 besorolással trófea (fácán-, kacsa-, nyúltrófeát) és lőtt vad értékesítést tüntetett fel, külföldiek bérvadászata esetén ezt 0%-os általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) kulccsal termékexportként kezelte, vadászati szolgáltatást nem számlázott.Az adóhatóság a felperesnél 1998-1999 évekre ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban 1999. IV. negyedévre kötelezte a felperest 940 000 Ft áfa adókülönbözet megfizetésére, amelyből 831 000 Ft-ot adóhiánynak minősített.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 8. § (2) bekezdés a) pontjában, 11. § (1) bekezdésében, 15. § (4) bekezdés a) pontjában, 28. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes számlázása nem felelt meg a törvényi előírásoknak. A felperes azzal, hogy értékesítései során számláiban nem határozta meg külön a vadászat, mint szolgáltatás és a lőtt vad, mint termék árát, nem teremtette meg annak lehetőségét, hogy a számla a valós gazdasági eseményt tükrözze. Ez a tény a külföldi vadászok esetében a szolgáltatás 25%-os és az áruexport 0%-os eltérő áfa-kulcsa miatt a felperes terhére áfa adókülönbözetet eredményez.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta azok jogalapját a tényállás téves megállapítására, téves jogértelmezésre és jogalkalmazásra hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
Az 1996. évi LV. törvény (továbbiakban: Vtv.) rendelkezéseiből és a KSH besorolásokból következően a vadászat előkészítése, szervezése, jogszabályoknak megfelelő lebonyolítása jelenti a vadászati szolgáltatásnyújtást, ami a 92.72.120. SZJ szám alatt máshova nem sorolt egyéb szabadidős szolgáltatásnak minősül. Mivel a külföldi vadászok esetében a felperes gondoskodott mindarról, amit a Vtv. előír, a vadászati szolgáltatást a felperes nyújtotta.
Az apróvadaknak is van ún. trófeája (fácánfarktoll, nyúlfarok), amely forgalomképes termék, azonban csupán eszmei értékkel bír. Az árjegyzék szerinti kilövési illetve lelövési díj a vadászati szolgáltatás ellenértéke.
A terepjáró használata a vadászati szolgáltatás járulékos költségének minősül, ezért 25%-os adókulcs alá tartozik.
Az alperes a valós gazdasági eseményeket helyesen értékelte vadászati szolgáltatásnyújtásnak illetve vadhús értékesítésnek, és jogszerűen vette figyelembe a vadászati szolgáltatás és lőtt vad értékének megállapításánál az Rt árait.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Vtv. 10. § (1) bekezdés c) pontjában, 56. §-ában, 74. §-ában, az Art. 1. § (7) bekezdésében, az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés d) pontjában, a Pp. 206. §, 215. §-ában foglaltaknak. Továbbra is fenntartotta, számlázási gyakorlata megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartja.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye bizonyítás lefolytatásának, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése].
Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, nyilvánvalóan téves, logika szabályaival ellentétes ténybeli megállapításokat, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél jogi álláspontja egy bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul (BH 1994/639., BH 2002/29.).
A megyei bíróság ítélete megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság valamennyi rendelkezésére álló adatot, tényt, bizonyítékot, körülményt értékelt és erről számot adott. A jogerős ítélet tényállása nem hiányos, iratellenes vagy téves adatokat, téves ténybeli következtetéseket nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelme tárgyában teljes körűen döntött, ezért a Pp. 215. §-ának megsértésére utaló, indokolás nélküli felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felperes érvelésével ellentétben az elsőfokú bíróság érdemi döntésének meghozatalánál - indokolásából is megállapíthatóan - nem hagyta figyelmen kívül a Vtv. rendelkezéseit, a KSH besorolását, az Áfa tv. termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra valamint az áfa-kulcsokra vonatkozó rendelkezéseit. Ezeket egyenként és együttesen is értékelve helyes jogi álláspontra helyezkedett, melyet a Legfelsőbb Bíróság teljes körűen oszt (EBH 2005/1/1261).
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben előadottakra figyelemmel kiemeli, hogy a vadászati jog gyakorlásának minősül a vadászat lehetőségének biztosítása, a bérvadászat [Vtv. 10. § (1) bekezdés c) pontja]. Az Áfa tv. 8. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pontja értelmében szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen a jogok és más immateriális javak átengedése, termékértékesítés a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja [Áfa tv. 6. § (1) bekezdése]. A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy számlázási gyakorlata megfelelt a jogszabályi előírásoknak, mivel számláiban - általa sem vitatottan - nem különítette el a termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást. A valós gazdasági eseménnyel ellentétben trófeaértékesítésnek, lőtt vad értékesítésnek minősítette és termékexportként kezelte a vadászati szolgáltatást is.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárás adataira figyelemmel jogszerűen került sor a lőtt vad értékének és a vadászati szolgáltatásnak a megállapításánál az Rt. árak alkalmazására. Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében az adóztatás alapja mindig valós gazdasági esemény, mely a perben vitatott esetekben vadászati szolgáltatás és részben lőtt vad értékesítés volt, a felperes számlái pedig nem ennek megfelelően kerültek kibocsátásra.
A vadászati szolgáltatás a vadászat előkészítését, szervezését, jogszabályoknak megfelelő lebonyolítását jelenti (Vtv. 7. §, 10. §, 56-60. §, KSH fogalom-meghatározása). A vadászati szolgáltatás nem tárgyi adómentes tevékenység, teljesítési helye belföld. A felszámítandó adó mértéke 25% [Áfa tv. 15. § (4) bekezdés a) pontja, 28. § (1) bekezdése]. A termékexportra, 0%-os adómérték alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a vadászati szolgáltatás eredményeként a vadász az elejtett vad trófeáját megszerzi, és a vámhatóság azt az országból kilépteti. Az apróvad trófeájánál - mint forgalomképes, de kizárólag eszmei értékkel bíró terméknél - a termékértékesítés kapcsán ellenértéket megállapítani nem lehet. Amennyiben tehát a vadász nem vitte el a lőtt vadat, a teljes számlaérték kizárólag áfa-köteles vadászati szolgáltatásnak minősülhet. Járulékos szolgáltatásként a perbeli ügyben kizárólag a terepjáró használat számlázása szerepel, amely szoros értelemben a vadászati szolgáltatáshoz tartozik, így annak adókulcsában osztozik [Áfa tv. 22. § (3) bekezdés b) pontja].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben jogszerű, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.415/2006.)