adozona.hu
AVI 2009.6.66
AVI 2009.6.66
A bíróság dönthet abban, hogy a jogerős határozatot hozó vagy az elsőfokú határozatot hozó adóhatóságot kötelezi új eljárásra [Pp. 339. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001. március 21-től 2003. október 11-ig terjedő időre folytatott ellenőrzést, melynek eredményeként általános forgalmi adó adónemben 104 849 000 Ft, társasági adó adónemben 7 626 000 Ft, nemzeti kulturális járulékadónemben 10 465 000 Ft adóhiányt állapított meg.
A fellebbezésre eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a felperesnek a fellebbezéshez csatolt számlái nem eredeti bizonylatok, hanem fénymásolatok. A...
AVI 2009.6.66 A bíróság dönthet abban, hogy a jogerős határozatot hozó vagy az elsőfokú határozatot hozó adóhatóságot kötelezi új eljárásra [Pp. 339. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001. március 21-től 2003. október 11-ig terjedő időre folytatott ellenőrzést, melynek eredményeként általános forgalmi adó adónemben 104 849 000 Ft, társasági adó adónemben 7 626 000 Ft, nemzeti kulturális járulékadónemben 10 465 000 Ft adóhiányt állapított meg.A fellebbezésre eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kifejtette, hogy a felperesnek a fellebbezéshez csatolt számlái nem eredeti bizonylatok, hanem fénymásolatok. A számlakibocsátó társaság felszámolás alatt áll, a javítást csak a felszámolóbiztos hajthatta volna végre. A felperes felszámolásának elrendelését követően az ügyvezető már nem nyújthatott volna be önrevíziót, csak a felszámoló.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte azzal, hogy az tévesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Az ügyvezető jogosult volt a számlák kijavítására.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatának társasági adóra, általános forgalmi adóra és kulturális járulékra vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdésére, 35. § (1) bekezdésére azzal, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 34. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A perbeli esetben az alperes nem fogadott el hiteles bizonylatként olyan számlákat, amelyen a számlakibocsátó ügyvezetője - utóbb a felszámoló által is tudomásul véve - javítást eszközölt a szolgáltatás tárgyának megjelölését illetően.
Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a javítás nem érintette a társaság vagyonát, sem a szerződő felek adókötelezettségét, így nem tartozik a Cstv. 34. § (2) bekezdésben írt korlátozás alá, gyakorlatilag egy ügyviteli hiányosságot pótolt.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 14. § (4) bekezdése értelmében az adózó az (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjából teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is. A Cstv. 31. § (1) bekezdés a) pontja sorolja fel a felszámolás alatt álló gazdasági szervezet vezetőjének kötelezettségét. E rendelkezések összevetéséből az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az önellenőrzés benyújtására a felszámolás elrendelését követően már csak a felszámoló jogosult, a gazdálkodó szervezet vezetője saját nevében nem, még akkor sem, ha észleli annak szükségességét.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes határozata jogszabálysértő, mert a felperes által a fellebbezéshez csatolt kijavított számlákat érdemi vizsgálat nélkül elutasította, ezek vizsgálatát az új eljárásban el kell végezni.
A jogerős ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes felülvizsgálati kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a felperes záró bevallásának benyújtásáig jogosult volt önellenőrzést előterjeszteni és ennek figyelembevételével kell az alperesnek új eljárása során a vizsgálatot lefolytatnia. Az önellenőrzésre nem vonatkozik az Art. 14. § (4) bekezdése.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte azzal, hogy az megsértette a Cstv. 34. § (2) bekezdését, az Art. 95. § (2) bekezdését, 99. § (1) bekezdését, az Áfa tv. 35. § (1) bekezdését és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdését.
Az alperes nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a másolt számlák elfogadhatóságára vonatkozóan. A Cstv. 34. § (2) bekezdése alapján az ügyvezető már nem javíthatta volna ki a számlákat. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság miért az alperest és miért nem az elsőfokú adóhatóságot kötelezte új eljárás lefolytatására.
Az alperes ellenkérelmében a felperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte azzal, hogy az önellenőrzés érinti a cég vagyonát, így az Art. 14. § (1) és (4) bekezdésére figyelemmel a felszámolás elrendelését követően már csak a felszámoló nyújthatta volna be.
A felperes és az alperes felülvizsgálati kérelmei nem alaposak.
Az Art. 14. § (1) bekezdés b) és c) pontjai értelmében az adózó az adó és költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles törvényben vagy e törvényben előírt adó-megállapításra (önadózás, a munkáltató, a kifizető adó-megállapításra), illetve bevallásra. Az Art. az önellenőrzés lehetőségét a III. Fejezet "EGYES ADÓKÖTELEZETTSÉGEK" címszó alatt szabályozza, bár ez inkább az adózó jogát érinti, miszerint az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást helyesbítheti [49. § (1) bekezdés]. Ugyancsak önellenőrzéssel érvényesítheti utólag az adózó az adókedvezményt. Az önellenőrzés jogintézményének lényege, hogy az adózónak lehetősége nyílik, hogyha valamilyen okból nem, vagy nem megfelelően teljesítette kötelezettségét vagy nem élt az adókedvezmény lehetőségével, ezt önellenőrzés útján kijavítsa és ez által a valós önadózása, bevallása teljesüljön.
Az Art. 14. § (4) bekezdése értelmében az adózó az (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is. A fentiek értelmében megállapítható, hogy az önellenőrzéssel, mint jogosultsággal az adózó gyakorlatilag az adó-megállapítási kötelezettségét teljesíti, illetve helyesbíti. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a felperes esetében, hogy a felszámolás kezdő időpontjától csak a felszámoló lett volna jogosult az önellenőrzés benyújtására még akkor is, ha az a felszámolást megelőző adóévekre vonatkozott. Ezért e körben a felperes felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság nem tartotta megalapozottnak.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban az alábbiakra mutat rá. Az Art. 97. § (4) bekezdése alapján az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha a törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. A (6) bekezdés értelmében az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A 95. § (1) bekezdés alapján az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások - ideértve az elektronikus úton tárolt adatokat is -, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le. A (3) bekezdés alapján, ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok, hiányosak és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével engedélyezi, hogy az adózó iratait, nyilvántartásait a jogszabályban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, javítsa.
A közigazgatási iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság a felperesnek a fellebbezéshez csatolt bizonylatait, számláit részben azért nem fogadta el, mert azok nem eredeti, hanem fénymásolatban kerültek csatolásra. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban amennyiben az alperes ezeket nem tartotta elfogadható bizonylatoknak, fel kellett volna hívnia a felperest azok eredeti példányának beszerzésére, csatolására. Ezen felhívás elmulasztása sértette az adózó jogait, mivel az általa benyújtott számlák érdemi vizsgálatára nem kerülhetett sor.
Az alperes a számlák egy részét azért nem fogadta el, mert azon nem került feltüntetésre a gazdasági esemény megnevezése. A felperes ezt a hiányt pótolta, de az alperes e hiánypótlást nem fogadta el, mert a felszámolás alatt álló számlakibocsátó ügyvezetője, és nem felszámolója eszközölte a javítást, bár utólag jóváhagyta azt. A Cstv. 34. § (1) bekezdés értelmében a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályban meghatározott jogai. A (2) bekezdés értelmében a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a számlák ilyen tartalmú kiegészítése (gazdasági esemény megnevezése) nem érintette a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonát, így arra az ügyvezető is jogosult volt. Az alperes önmagához sem volt következetes, hiszen a felszámoló kijavítását hiányolta, noha a felszámoló a kijavítást követően azt tudomásul vette, elfogadta.
A Pp. 339. § (1) bekezdése alapján, ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és - szükséges esetén - a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A Pp.</a> ezen szabálya nem határozza meg kötelező érvénnyel, hogy a közigazgatási bíróság a jogerős határozatot hozó, vagy az elsőfokú határozatot hozó közigazgatási szervet kötelezze új eljárásra, ezt a bíróság döntheti el. Az elsőfokú bíróság nem követett el jogszabálysértést, amikor az alperes határozatát hatályon kívül helyezve nem az elsőfokú közigazgatási szervet, hanem az alperest kötelezte új eljárásra. Ennek az volt az indoka, hogy a vitatott számlákat a felperes az adóigazgatási eljárás fellebbezési szakaszában nyújtotta be, ennek vizsgálatát nem végezte el az alperes.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem a felperes, sem az alperes felülvizsgálati kérelmét nem találta megalapozottnak, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.463/2006.)