adozona.hu
AVI 2009.6.63
AVI 2009.6.63
Nem állapítható meg a kellő körültekintés, ha az adózó nem győződik meg arról, hogy a számlakibocsátó képes-e a vállalkozás teljesítésére [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004. január-december időszak általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzését végezte.
Az ellenőrzés nem fogadta el a bizonylatai között szerepeltetett, az S. Kft. által építőipari szolgáltatásról kiállított számlákat.
A felperes a számlakibocsátó társasággal építőipari generál-kivitelezésre kötött szerződést, amely alapján az S. Kft. vállalta B., K. u. 61., és B., P. u. 5. szám alatti ingatlanok felújítását.
Az adóhatóság az általa lefolytatott vizsgálat al...
AVI 2009.6.63 Nem állapítható meg a kellő körültekintés, ha az adózó nem győződik meg arról, hogy a számlakibocsátó képes-e a vállalkozás teljesítésére [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2004. január-december időszak általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzését végezte.Az ellenőrzés nem fogadta el a bizonylatai között szerepeltetett, az S. Kft. által építőipari szolgáltatásról kiállított számlákat.
A felperes a számlakibocsátó társasággal építőipari generál-kivitelezésre kötött szerződést, amely alapján az S. Kft. vállalta B., K. u. 61., és B., P. u. 5. szám alatti ingatlanok felújítását.
Az adóhatóság az általa lefolytatott vizsgálat alapján, amely kiterjedt az S. Kft.-nél lefolytatott célvizsgálatra is, azt állapította meg, hogy a felújítási munkálatokról kiállított számlák nem minősülnek hitelesnek. A számlákon feltüntetett gazdasági események nem az ott feltüntetett felek között jöttek létre, ezért általános forgalmi adólevonási jog számlákra nem alapíthatók.
Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú 2005. szeptember 1-jén kelt határozat a felperes terhére 17 966 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, amelyből 392 000 Ft adóhiánynak, 17 496 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült.
A felperest ezen túl kötelezte 8 944 000 Ft adóbírság, és 22 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2005. december 27-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványait elutasította, ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Megállapította, hogy az adóhatóság kellően feltárta a tényállást, helyesen állapította meg, hogy nem a számlákon feltüntetett felek között jött létre a gazdasági esemény, így a vonatkozó általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. § (1) bekezdése és 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes adólevonási joggal nem élhetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes ismételten hangsúlyozta, hogy kellő körültekintéssel választotta ki a két épület felújítására a szerződő partnerét az építési vállalkozót. Az a körülmény, hogy a vállalkozónál, illetőleg az alvállalkozóknál számviteli rendezetlenséget, hibás adóbevallást talált a hatóság, nem lehet akadálya az általános forgalmi adólevonási joga érvényesítésének. A felperes hangsúlyozta, hogy az alvállalkozók iratkezeléséért nem tartozhat felelősséggel. Az adóhatóság túlterjeszkedett az adójogi megítélésen és polgárjogi minősítést is adott az ügyben, amelyre nem volt hatásköre.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság is elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által becsatolt építési felújítási munkálatról szóló S. Kft. által kibocsátott számlák alkalmasak voltak-e az általános forgalmi adó levonására, illetőleg annak visszaigénylésére. E körben tehát azt kellett eldönteni, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság által helyesen idézett Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja és a 35. § (1) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 166. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelnek-e.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében, hogy az adóhatóság a tényállást teljes egészében feltárta, és helytálló volt az abból levont jogkövetkeztetése. A kibocsátott számlák tartalmilag minősülnek hiteltelennek, nem bizonyították, hogy a számlában feltüntetett gazdasági eseményt valóban a számlakibocsátó végezte volna.
Az adóhatóság nem vitatta, hogy az adott épületek felújítási munkálatai befejeződtek, így a továbbiakban ennek bizonyítása tanúkkal, illetőleg a helyszíni szemlével szükségtelen lett volna, az adóhatóság ugyanis csak azt kifogásolta - és ezt joggal -, hogy az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására benyújtott számlák az előzőekben kifejtettek szerint nem voltak hitelesek.
Az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a felperes szerződéskötéskori eljárását és helytállóan állapította meg, hogy az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn, a felperes a kellő körültekintést nem gyakorolta akkor, amikor nem győződött meg arról, hogy a számlakibocsátó társaság a valóságban rendelkezik-e olyan jogi és valóságos lehetőségekkel, hogy az ilyen nagy összegű vállalkozását teljesíteni tudja, illetőleg a jogszabályoknak megfelelő-e az általa kibocsátott és a szigorú törvényi feltételekhez kötött levonási jog gyakorlására felhasználni kívánt számla.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete és az adóhatóság határozata a jogszabályoknak megfelel, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.466/2006.)