adozona.hu
AVI 2009.5.58
AVI 2009.5.58
A jövedéki bírság összegszerűségének megállapításánál nem a számlák alapján kell a napokat megállapítani, hanem az az időintervallum az irányadó, amely alatt a kereskedő jogszabálysértő tevékenységét végezte (2003. évi CXXVII. tv. 116. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. január 14-től június 8-ig terjedő időszakban rendszeresen értékesített - jövedéki engedély nélkül - B. F. nem jövedéki engedélyes kereskedő részére jövedéki termékeket. Az értékesítésekről kibocsátott számlákon vevőként B. F. és általa üzemeltetett söröző szerepel.
A felperesnél a vámhivatal 2005. június 7-én ellenőrzést végzett, ennek során lefoglalásra került 0,4 l szeszesital.
A jövedéki ellenőrzés eredményeként az elsőfokú közigazgatási szerv határozatában kötelezte a f...
AVI 2009.5.58 A jövedéki bírság összegszerűségének megállapításánál nem a számlák alapján kell a napokat megállapítani, hanem az az időintervallum az irányadó, amely alatt a kereskedő jogszabálysértő tevékenységét végezte (2003. évi CXXVII. tv. 116. §)
A felperes 2005. január 14-től június 8-ig terjedő időszakban rendszeresen értékesített - jövedéki engedély nélkül - B. F. nem jövedéki engedélyes kereskedő részére jövedéki termékeket. Az értékesítésekről kibocsátott számlákon vevőként B. F. és általa üzemeltetett söröző szerepel.A felperesnél a vámhivatal 2005. június 7-én ellenőrzést végzett, ennek során lefoglalásra került 0,4 l szeszesital.
A jövedéki ellenőrzés eredményeként az elsőfokú közigazgatási szerv határozatában kötelezte a felperest - jövedéki törvénysértés miatt - 1 279 863 Ft jövedéki bírság megfizetésére. A jövedéki bírságból 100 000 Ft összeg a lefoglalt szeszesital után került kiszabásra, mivel ennek származását a felperes nem tudta igazolni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatát - az 1 179 863 Ft összegű jövedéki bírság tekintetében - a 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 104. § (1) bekezdésében, 116. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a Jöt. 103. § (2) bekezdés c) pontja szerinti továbbforgalmazónak minősül, aki nem jövedéki engedélyes kereskedő részére értékesített, tehát jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet végzett jövedéki engedély nélkül. Az volt az alperes jogi álláspontja, hogy a felperesre nézve a Jöt. 103. § (3) bekezdése irányadó rendelkezést nem rögzít.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta az 1 179 863 Ft összegű jövedéki bírság jogszerűségét.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az 1 179 863 Ft összegű jövedéki bírságot érintő részében hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Azt állapította meg, hogy a felperesnek nem kellett jövedéki engedélyt beszereznie, mivel kereskedelmi tevékenység folytatására érvényes működési engedéllyel rendelkezett, üzlethelyiségben árult [Jöt. 109. § (1) bekezdése].
A felperes tevékenysége azáltal vált jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységgé, hogy a 2005. januártól június 8-ig terjedő időszakban 59 alkalommal, vagyis rendszeresen értékesített B. F. részére jövedéki árut. Ezért az alperes a Jöt. 103. § (3) bekezdése alapján jogosult volt a jövedéki bírság kiszabására. Tévesen járt el azonban az alperes akkor, amikor határozatában csak a rendszerességre hivatkozott, de nem jelölte meg ténylegesen az esetek számát. Az elsőfokú bíróság az új eljárásra előírta, hogy az alperesnek a számlák alapján meg kell állapítania azoknak a napoknak a számát, amelyeken a felperes a jövedéki árut értékesítette, és ezeket kell alapul vennie a bírság kiszabásánál.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a Jöt. 103. § (3) bekezdése - figyelemmel a 8/2004. (III. 15.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) 135. §-ában foglaltakra is - e perben nem alkalmazható. Nem vitatta, hogy a felperes nem jövedéki engedélyes kereskedő, hanem azzal érvelt, hogy a felperes a Jöt. 103. § (2) bekezdés c) pontja szerinti tevékenység keretében továbbforgalmazónak minősül. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet végzett jövedéki engedély nélkül, ezért a Jöt. 104. § (1) bekezdésére és 116. §-ára alapított érdemi döntése törvényes, megalapozott és jogszerű volt.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Továbbra is fenntartotta, hogy nem folytatott jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A jövedéki termék szabadforgalomban végzett jövedéki engedélyes kereskedelme csak vámhatóság által kiadott jövedéki engedéllyel történhet [Jöt. 104. § (1) bekezdése].
A Jöt. 103. § (2) bekezdés 1. pont c) alpontja szerint jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék belföldön történő beszerzése, készletezése és továbbforgalmazók részére történő értékesítése.
Az irányadó tényállásból következően a felperes jövedéki termékek továbbforgalmazó részére történő értékesítésére vonatkozó jövedéki engedéllyel nem rendelkezett.
B. F. nem jövedéki engedélyes kereskedő a Jöt. alkalmazásában továbbforgalmazónak minősül, mivel a felperestől a jövedéki terméket viszonteladás céljából vásárolta. Erről a felperesnek tudnia kellett, mert a számlákon feltüntetésre került B. F. neve mellett az általa üzemeltetett söröző neve is.
Az alperes tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes, mint jövedéki engedéllyel nem rendelkező kereskedő, jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet végzett azzal, hogy a nem jövedéki engedélyes továbbforgalmazó B. F. részére jövedéki terméket értékesített.
A Jöt. 116. § akként rendelkezik, hogy "ha a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő kétséget kizáróan adózott terméket forgalmaz, de nem rendelkezik jövedéki engedéllyel, a kivetendő jövedéki bírság alapja a kereskedő termékköre szerinti jövedéki engedélyhez e törvényben előírt jövedéki biztosíték összegének és azon napok számának szorzata, amely alatt a kereskedő a jövedéki bírság kivetéséig engedély nélkül folytatja tevékenységét. A jövedéki bírság mértéke a bírságalapnak és a jövedéki bírság kivetése időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszerese 365-öd részének a szorzata, de legalább 500 ezer forint".
Az alperes - az előzőekben részletezettekre figyelemmel - jogszerűen alkalmazta a bírság kiszabásánál a Jöt. 116. §-a szerinti rendelkezést. Iratszerűen utalt arra is, hogy az elsőfokú határozat teljes részletességgel tartalmazza a bírság alapjának és összegszerűségének meghatározásánál irányadó valamennyi adatot (a jövedéki biztosítékot, az engedély nélkül végzett tevékenység napjainak számát és a jegybanki alapkamatot), és részletezi a számítás módját is (elsőfokú határozat 5. oldal). Az alperes a Jöt. 116. §-a alapján helytállóan hivatkozott arra is, hogy a bírság összegszerűségénél nem a számlák alapján kell a napokat megállapítani, hanem az az időintervallum az irányadó, amely alatt a kereskedő jogszabálysértő tevékenységét végezte.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint az irányadó tényállásra, valamint a perbeli jogvita eldöntése kapcsán alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel az alperes határozata a jogalap és összegszerűség tekintetében megalapozott és törvényes [Jöt. 103. § (2) bekezdés 1. pont c) alpontja, 104. § (1) bekezdése, 116. §].
A Jöt. 103. § (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy nem tekinthető a Jöt. 103. § (2) bekezdés 1. pontjának c) alpontja alá tartozó tevékenységnek a külön jogszabályban meghatározott esetekben és eljárás keretében a jövedéki terméknek nem jövedéki engedélyes kereskedők közötti nem rendszeres értékesítése, átadása, apportálása. E külön jogszabály a PM r., amelynek 135. § (1) bekezdése részletezi, hogy a Jöt. 103. § (3) bekezdése alkalmazásában mi nem tekintendő jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységnek. A felperes e perrel érintett értékesítései nem tartoznak a PM r. 135. § (1)-(2) bekezdése által meghatározott taxatív felsorolást tartalmazó körbe. Ennél fogva a Jöt. 103. § (3) bekezdése a perbeli jogvita eldöntésére nézve irányadó rendelkezést nem rögzít.
Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be. Ennél fogva a rendkívüli jogorvoslati eljárás során ellenkérelmében érdemben már nem vitathatja a vele szemben hozott határozatok jogalapjának jogszerűségét. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes keresetében nem terjesztett elő olyan érdemi érvelést az összegszerűséget illetően, amely a jogerős ítéletben az alperesi határozat hatályon kívül helyezésének okaként szerepel [Pp. 215. § (1) bekezdés].
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdése]. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.345/2006.)