adozona.hu
AVI 2009.5.56
AVI 2009.5.56
A vámtörvény nem tartalmaz előírást arra nézve, hogy a vámhatóságnak a VPVI szakvéleményét be kellene kérnie [1995. évi C. tv. 145. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000-2001. években rendszeresen importált "A. 100 A/V S. P." és "A. 100 A/V S. 10X5 Lbs" megnevezésű termékeket. A vámáru összetétele 85-95%-ban marhazsír, 3-8%-ban szójaolaj, 1-6%-ban részlegesen hidrogénezett szójaolaj volt. A termékek zsír- és olajkeverékként történő forgalomba hozatalára az Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet (továbbiakban: OÉTI) adott engedélyt. A felperes a termékeket valamennyi esetben 1516.10-9099 vámtarifaszám alkalmazásával vámkezeltette a ...
Az importált vámáruk gyártója az A. Foodservice volt, a termékek forgalmazásához szükséges engedélyt a B. Kkt. szerezte be. A felperes a terméket sütőipari üzemeltetés céljából értékesítette, péksütemények, finom pékáru termékek gyártásához alapanyagként ajánlotta.
Az importált termékből 1999. április 6-án és 1999. május 10-én került sor mintavételezésre, vizsgálatra pedig 2001. február 7-én. A vizsgálatot végző Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete (VPVI) a mintavételek kapcsán - összetétel hiányában - nem állapított meg vámtarifaszámot vámhivatal által megküldött mintákat pedig vizsgálatra nem vette át.
A vámhatóság a felperesnél 2000. január 1-jétől 2004. április 30-ig terjedő időszakra utólagos ellenőrzést végzett, és azt állapította meg, hogy a behozott termékek vámkezelése során alkalmazott vámtarifaszám helytelen. A vámárukat - az áruk összetétele és jellege alapján - a 1517.90-9900 vámtarifaszám alá kell osztályozni, mivel e vámtarifaszám a hidrogénezést megengedi, mindkét fajta termék állati és növényi zsír és olaj keverékéből áll, a termékek humán élelmiszerek előállításánál kerülnek felhasználásra és étkezésre is alkalmasak. Erre figyelemmel a vámhivatal a vámkezelések során hozott korábbi határozatait módosította, és elsőfokú határozataiban vám tekintetében 12 811 531 Ft összegű pótbefizetést, áfa kapcsán pedig visszatérítést rendelt el.
A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését kérte az elsőfokú határozatokra is kiterjedően.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - érdemi döntésre kiható jogszabálysértés hiányában - elutasította. Azt állapította meg, hogy a mintavételeket követően a termékek összetételére vonatkozó VPVI szakvélemény, illetve vámtarifa besorolás nem készült. Az utólagos ellenőrzés során nem volt szükség mintavételre, mivel az áruk összetétele és ennek alapján a helyes áruosztályozás a rendelkezésre álló iratok alapján elvégezhető volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az alperes és a bíróság eljárása illetve határozataik nem felelnek meg a vámjogról, vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 46. § (7)-(9) bekezdéseiben, 144. § (2) bekezdésében, 145. § (1) bekezdésében, 232. § (3) bekezdésében, a 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (továbbiakban: Vhr.) 243. § (5) bekezdésében, a Kereskedelmi Vámtarifa kihirdetéséről szóló 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM együttes rendelet (továbbiakban: együttes rendelet) és a Vámtarifa Magyarázatról szóló 23/1990. (XII. 03.) PM számú rendelet előírásainak 2. és 2/a/b szabályoknak. A jogerős ítéletben megállapított tényállás hiányos, okszerűtlen, téves, jogszabálysértő következtetéseket tartalmaz, a vámkezeléskor alkalmazott vámtarifaszám helyes volt, ezt a perben bizonyította. Az alperes által elkövetett eljárási jogszabálysértések az ügy érdemére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható, az ügy érdemére is kiható jogszabálysértések.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 17. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdése]. Az iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszerű a következők miatt:
Az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette, a VPVI a mintavételek alapján a vámtarifaszám-besorolást azért nem tudta elvégezni, mivel ahhoz olyan dokumentumok kerültek csatolásra, amelyek más termék összetételéről szóltak, és azt is, hogy a vámtarifaszám tekintetében VPVI szakvélemény nem került kiadásra. A felperes érvelésével ellentétben nem került sor olyan mintavételre, amely "megerősítette" volna a felperesi besorolás helyességét. Az alperes és az elsőfokú bíróság a perrel érintett termékek összetételét a rendelkezésére álló bizonyítékok (gyártó nyilatkozata, terméket népszerűsítő szóróanyagok, B. Kkt. nyilatkozata, OÉTI engedélye, számlák, EV okmányok) alapján helyesen állapította meg. Ezek mindegyike szerint a termékek állati zsiradékot és növényi olajat tartalmaznak, keverékek és étkezési célra alkalmasak. Ettől eltérő adatokat a felperes a per során nem igazolt, bírói felhívás és a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelesség szabály ellenére nem bizonyított. Ebből következően az alperes és az elsőfokú bíróság okszerűen, a logika szabályainak megfelelően vont le ténybeli következtetéseket a vámáru összetételére vonatkozóan. Helyesen állapították meg, hogy a termékekben a marhazsír 85-95 %-ban, a szójaolaj 3-8%-ban részlegesen hidrogénezett marhazsír 1-6%-ban szerepel.
Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által hivatkozott Vtv. 145. § (1) bekezdése nem tartalmaz előírást arra nézve, hogy a vámhivatalnak a VPVI szakvéleményét be kell kérnie, vagy, hogy e nélkül döntést nem hozhat. A Vtv.-nek nincs 232. § (3) bekezdése. A szemledíj fizetéssel kapcsolatos Vtv. 144. § (2) bekezdése - szakértői és vizsgálati díjjal kapcsolatos - a perbeli jogvita eldöntésére vonatkozó rendelkezést nem rögzít. A felperes érvelésével ellentétben a vámkezelésekhez a vámáru-nyilatkozatokon túl csak az import számlák kerültek benyújtásra, a termék összetételét igazoló analízis bizonyítványok és OÉTI engedélyek - amelyek a termékek osztályozását befolyásolhatták volna - nem kerültek csatolásra. Az adójogi szabályok a vámkezelésre, vámtarifaszám meghatározására nem irányadóak, ezért a felperes által hivatkozott adóhatósági vizsgálat az ügy eldöntése szempontjából ügydöntő adatot nem tartalmaz. A felperes jóhiszemű eljárását az alperes határozataiban nem vitatta, ebből azonban nem következik a vámkezelések során alkalmazott felperesi vámtarifaszám helyessége, módosítások kizártsága.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásra tekintettel az áruosztályozást jogszerűen végezte el. A szóban forgó termékek ugyanis állati zsírt és növényi olajat egyaránt tartalmaznak. Ezért az együttes rendelet a harmonizált rendszer alkalmazásának általános szabályairól szóló 1. sz. mellékletének 1. és 6. szabályai alapján azokat nem lehet a 1516 vámtarifaszám alá osztályozni. E vámtarifaszám alá kizárólag vagy csak állati, vagy csak növényi zsírok és olajak - tehát egynemű zsiradékok - tartozó termékek sorolhatók. A 1516 vámtarifaszám szövegében taxatív módon került felsorolásra továbbá az is, hogy az adott termékek milyen megmunkálási módokon mehetnek keresztül. Ebben a felsorolásban az egyes termékek keveréke nem szerepel.
Ezért a felperes által vámkezelések során feltüntetett 1516-9099 vámtarifaszám alkalmazása helytelen. A kevert zsírokat, olajokat és ezek frakcióit a 1517, a 1518 vámtarifaszám nevesíti annak függvényében, hogy az adott áru étkezésre alkalmas-e vagy sem, valamint milyen megmunkáláson megy keresztül. Tekintettel arra, hogy a perrel érintett termékek étkezésre alkalmasak, azokat a 1517 vámtarifaszám alá kell osztályozni, mivel ez nevesíti az étkezési célra alkalmas kevert zsiradékot.
A felperes tévesen hivatkozott a 2/a. szabályra, mivel ez nem rendelkezik a kevert termékekről. A 2/b, illetve a 3. szabály pedig a perbeli esetben - az előzőekben részletezettek folytán - nem alkalmazható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben teljes körűen megfelel a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogszabályi rendelkezéseknek. Ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.319/2006.)