AVI 2009.2.21

Az adózó csak akkor jogosult a kedvezményes adókulcs alkalmazására, ha mint kifizető rendelkezik az adóhatóság engedélyével (1990. évi XCI. tv. 5. sz. mell. 8. pont)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a gazdasági társaságban 95%-os tulajdonosi részesedéssel rendelkező bolgár magánszemély részére 2002. január 15-én 50 000 000 Ft, 2003. május 31-én pedig 31 250 000 Ft osztalékelőleget fizetett ki. A felperes a 2002. évi osztalékot az előleggel megegyező összegben állapította meg, a 2003. évi osztalék meghatározására a mérleg elkészítését követően, 2004-ben került sor. A felperes az osztalékelőlegek kifizetésekor, illetve az osztalékok véglegessé válásakor a Magyar Köztársaság és a...

AVI 2009.2.21 Az adózó csak akkor jogosult a kedvezményes adókulcs alkalmazására, ha mint kifizető rendelkezik az adóhatóság engedélyével (1990. évi XCI. tv. 5. sz. mell. 8. pont)
A felperes a gazdasági társaságban 95%-os tulajdonosi részesedéssel rendelkező bolgár magánszemély részére 2002. január 15-én 50 000 000 Ft, 2003. május 31-én pedig 31 250 000 Ft osztalékelőleget fizetett ki. A felperes a 2002. évi osztalékot az előleggel megegyező összegben állapította meg, a 2003. évi osztalék meghatározására a mérleg elkészítését követően, 2004-ben került sor. A felperes az osztalékelőlegek kifizetésekor, illetve az osztalékok véglegessé válásakor a Magyar Köztársaság és a Bolgár Köztársaság között létrejött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló 1996. évi XCII. törvénnyel kihirdetett egyezményre (továbbiakban: Egyezmény) alapítottan személyi jövedelemadót (továbbiakban: szja) nem vont le.
Az adóhatóság a felperesnél 2000. július 11-től 2003. december 31-ig terjedő időszakra több adónemet érintően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest több adónemben összesen 30 418 000 Ft adókülönbözet, 14 241 000 Ft adóbírság, 4 139 000 Ft késedelmi pótlék, 3 347 000 Ft, illetve 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A bolgár tulajdonos osztalékának kifizetésével kapcsolatos adóhatósági megállapításokat az ellenőrzési jegyzőkönyv 9. pontja, az elsőfokú határozat 8. pontja és az alperesi határozat tartalmazza. E körben az alperes 2002. január hónapra vonatkozóan 10 000 000 Ft, 2003. május hónapra 7 057 000 Ft szja adókülönbözetet írt elő a felperes terhére. Döntését az Egyezmény 10. Cikk 2. pontjában, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 5. sz. melléklet 11. pontjában, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 66. § (1)-(4) bekezdéseiben foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az Egyezmény szabályai csak akkor alkalmazhatóak, ha arra a kifizető engedélyt kért és kapott. A felperes 2002-2003 években nem rendelkezett adóhatósági engedéllyel, a kifizetett osztalék előleg illetve osztalék után adókötelezettség terhelte.
A felperes keresete az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezésére irányult az elsőfokú határozat 8. pontját érintő döntés tekintetében, és kérte az adóbírság, a késedelmi pótlék mellőzését, illetve jelentős mértékű mérséklését is. Azzal érvelt, hogy nem az Szja. tv., hanem az Egyezmény rendelkezései az irányadók, ennek szabályait az alperes tévesen értelmezte. Figyelmen kívül hagyta az Art. 1. § (5) és (6) bekezdése szerinti rendelkezéseket.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata a kereset által vitatott körben érdemben jogszerű döntést tartalmaz, nem sért eljárási jogszabályt sem. A külföldi állampolgár által felvett osztalék Magyarországon adóztatható az Egyezmény szerint érvényesíthető 10%-ban (Egyezmény 10. Cikk 2. pont). A felperes, mint kifizető a 10%-os kulcs alkalmazására csak akkor lett volna jogosult, ha az Art. rendelkezései alapján az adóhatóság engedélyét előzetesen beszerzi. Az alperes eljárása megfelelt az Art. 1. § (5) és (6) bekezdéseiben foglaltaknak. Az adóbírság és a késedelmi pótlék az adóhiány objektív következménye, amelynek alkalmazásától az adóhatóság csak az Art.-ban szabályozott kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén tekinthet el.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, vagy a hatályon kívül helyezések mellett az elsőfokú adóhatóság kötelezését új eljárásra. Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének, határozatát téves jogértelmezéssel hozta meg. A jogerős ítélet nem felel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében, az Egyezmény 10. Cikk 2. pontjában, az Art. 4. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Az Art. 5. sz. melléklete szerinti engedély csak az 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) szerinti osztalékadóra vonatkoztatható, az Szja. tv. szerinti osztalék után járó szja-ra nem. Az Art. 1. § (6) bekezdése szerinti méltányosság az eljárások során nem érvényesült. Az adóhatósági engedély hiánya csupán mulasztási bírsággal szankcionálható, adófizetési kötelezettséget nem keletkeztet. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott adóhatósági, illetve pénzügyminisztériumi tájékoztatásokra (továbbiakban: tájékoztatások) is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban az alapeljárás során fel nem merült tényre, jogcímre hivatkozni nem lehet [Pp. 270. §, 275. § (1) bekezdése].
A felperes a közigazgatási és elsőfokú peres eljárás során a Tao. tv. osztalékadóra vonatkozó rendelkezéseire alapított jogi érvelést nem terjesztett elő, ennélfogva ez olyan új jogcímnek minősül, amelynek érdemi elbírálását a Legfelsőbb Bíróság nem végezhette el. Utal e körben a Legfelsőbb bíróság arra is, hogy a perbeli esetben nem az osztalékadó, hanem a felperes külföldi magánszemély tagjának osztalékból származó jövedelmével kapcsolatos szja adókötelezettség volt a per tárgya, amelyre az Art. 4. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Egyezmény 10. Cikke, az Szja. tv. 2. § (5) bekezdése, 3. § 8. pontja és az Art. 5. sz. melléklete tartalmaz szabályozást.
Az Egyezmény 10. Cikk 1. és 2. pontja akként rendelkezik, hogy "az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható. Ugyanakkor ez az osztalék abban a Szerződő Államban és annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az osztalékot fizető társaság belföldi illetékességű, ha azonban a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így felszámított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 10%-át."
Az ismertetettekből következik, hogy az osztalék adóztatható, és a 10%-os mérték is csak a "haszonhúzó" esetében érvényesülhet. A felperes tehát jogsértően alkalmazta az Art. 5. sz. melléklet 3. pontját akkor, amikor az általa is hivatkozott Egyezmény szabályai ellenére adót egyáltalán nem vont le, nem vallott be és nem fizetett meg.
A jogerős ítélet teljes körűen megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság ítéletében minden, az ügy eldöntése szempontjából releváns tényt tisztázott, megállapított, értékelt, a ténybeli és jogkövetkeztetéseket helytállóan vonta le, az indokolási kötelezettségének eleget tett.
A tényállás tekintetében felderítetlenséget megállapítani nem lehet, mivel a felperes csak ún. külföldi illetőségű igazolásokat nyújtott be, ún. "haszonhúzói" kedvezmény alátámasztását bizonyító hiteles okiratot nem csatolt. Hiteles bizonylat benyújtása sem támasztaná alá a felperes eljárásának jogszerűségét az Egyezmény 10. Cikk 1. és 2. pontjára és arra figyelemmel, hogy a felperes kifizetői minősége ellenére egyáltalán nem teljesített szja adólevonást (Art. 5. sz. melléklet 2. pontja).
Az Art. nem áll ellentétben az Egyezménnyel, hanem az Egyezmény szerinti szabályozás érvényesülésére vonatkozóan tartalmaz eljárási rendelkezéseket.
Az Szja. tv. 3. § 8. pontja értelmében külföldi illetőségű belföldön jövedelmet szerző magánszemély adóztatásában részt vevő kifizetőnek az adó levonása során az Art. 5. sz. melléklete alapján kell eljárnia.
Az Art. 5. sz. melléklete "A külföldi személyek egyes jövedelmei adóztatásának különös szabályairól" rendelkezik, és a felperes érvelésével ellentétben elnevezésénél és tartalmánál fogva is az e perbeli jogvita eldöntésére irányadó szabályozást rögzít (Art. 5. sz. melléklet 1. pontja).
A kifizetőnek akkor nem kell adóelőleget, adót levonnia, ha az Egyezmény szerint a bevétel nem adóztatható belföldön, és a külföldi személy az illetőségét igazolja, amely a perbeli esetben nem állt fenn (Art. 5. sz. melléklet 3. pont).
Az Art. 5. sz. melléklet 8. pontja értelmében a felperes csak akkor lett volna jogosult 10%-os kulcs alkalmazására, ha mint kifizető, rendelkezett volna az adóhatóság engedélyével. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ilyen engedély hiányában sem sérül a kedvezményezett külföldi állampolgár Egyezménybe foglalt joga, ugyanis az Art. 5. sz. melléklet 5. pontja értelmében, ha a levont adó mértéke magasabb, mint az Egyezmény alapján alkalmazható adómérték, akkor visszatérítési igényt terjeszthet elő az adóhatóságnál.
Az Art. 5. sz. melléklet 11. pontja értelmében a kifizető a téves mértékkel levont, levonni elmulasztott vagy be nem vallott adóért korlátlanul felel.
Az elsőfokú bíróság tehát a jogvita eldöntésére irányadó szabályozásnak megfelelően állapította meg, hogy a felperesnek adóelőleget, illetve adót kellett volna levonnia, amit az Szja. törvényben előírtnál alacsonyabb, Egyezmény szerinti mértékben is csak engedéllyel tehetett volna meg, de nem így járt el.
Az Egyezmény, az Art. és az Szja. tv. osztalék adóztatására vonatkozó szabályai nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek az alperest a kifizető minőség, a perrel érintett jogviszony elbírálása kapcsán méltányosság gyakorlására hatalmaznák fel. Az alperesnek az adóbírságra és késedelmi pótlékra vonatkozó határozati rendelkezései is törvényesek. A felperes e körben tévesen hivatkozott arra, hogy az Egyezménynek megfelelően járt el. A tájékoztatások nem a felperes álláspontját igazolják, illetve erre az ügyre nem alkalmazhatóak, egyébként sem minősülnek jogszabálynak, és a bíróságokat nem kötik. Az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt okoknál fogva helytállóan utalt arra, hogy a jogkövetkezmények tekintetében felülmérlegelésre nincs lehetőség.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.256/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.