adozona.hu
AVI 2009.2.17
AVI 2009.2.17
Az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti eljárás lefolytatása esetén a tényállás iratszerű, okszerű megállapítása tényét bírósági felülvizsgálat esetén tisztázni kell [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes állati hulladékok begyűjtésével, feldolgozásával, ártalmatlanításával foglalkozik, amit közfeladatként köteles ellátni. A felperes állami tulajdonban álló cég, amely felett a tulajdonosi jogosultságokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium gyakorolta. A felperes 1998. december 1-jén megállapodást kötött az F. Clubbal (továbbiakban: FC). A szerződésben az FC vállalta, hogy a felperes logóját nemzetközi és sportrendezvényeken megjeleníti. A szerződést a felek azonos tar...
AVI 2009.2.17 Az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti eljárás lefolytatása esetén a tényállás iratszerű, okszerű megállapítása tényét bírósági felülvizsgálat esetén tisztázni kell [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
A felperes állati hulladékok begyűjtésével, feldolgozásával, ártalmatlanításával foglalkozik, amit közfeladatként köteles ellátni. A felperes állami tulajdonban álló cég, amely felett a tulajdonosi jogosultságokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium gyakorolta. A felperes 1998. december 1-jén megállapodást kötött az F. Clubbal (továbbiakban: FC). A szerződésben az FC vállalta, hogy a felperes logóját nemzetközi és sportrendezvényeken megjeleníti. A szerződést a felek azonos tartalommal időszakonként megújították, a szolgáltatásokért eltérő összegek kikötésével. A felperes az FC részére kifizetett összegeket 1998-tól 2001. években költségei között elszámolta, a számlákban áthárított általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) visszaigényelte.A felperes a rekultivációs feladatok költségeire 2000. évi árbevételéből 180 000 000 Ft-ot határolt el az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.1.) 15. § (9) bekezdésében és 29. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel. A felperes az elhatárolt összegből 2001. évre 33 840 000 Ft-tal, 2002. évre 43 820 000 Ft-tal kalkulált a költségek fedezetére. Ezekből az összegekből ténylegesen 2001. évben 8 665 000 Ft-ot, 2002-ben 38 164 000 Ft-ot számolt el, mely utóbbi összeg tartalmazta a b.-i gyár részleges rekonstrukciójára elhatárolt összeg leírását is.
Az adóhatóság a felperesnél 1998-2001. évekre az összes adónemet és a költségvetési támogatást érintően bevallások utólagos ellenőrzését végezte el.
Az 1998. évi ellenőrzés eredményeként hozott határozatot a felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában megváltoztatta. Kötelezte a felperest több adónemet érintően összesen 20 981 000 Ft adókülönbözet és jogkövetkezményei (adóbírság, késedelmi pótlék) megfizetésére.
Az 1999-2001. évekre vonatkozó ellenőrzés eredményeként hozott határozatot az alperes később kelt határozatában helybenhagyta, és kötelezte a felperest több adónemet érintően összesen 529 254 000 Ft adókülönbözet és jogkövetkezményei (adóbírság, késedelmi pótlék) megfizetésére.
A felperes keresetében az alperes határozatainak megváltoztatását kérte a határozat 5. pontját, illetve az elsőfokú határozat 7. és 19. pontjait érintő megállapítások és jogkövetkeztetések tekintetében akként, hogy e körben terhére adókülönbözet, adóhiány és jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak.
A bírósági felülvizsgálattal érintett körben az elsőfokú határozatok 5. és 19. pontját illetően az alperes a felperes és az FC közötti ügyletekre nézve vont le ténybeli és jogkövetkeztetéseket. Döntését a 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében és az 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 8. § (4) bekezdés n) pontjában és az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 33. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a megállapodások és gazdasági események valós tartalmukat tekintve nem reklámszolgáltatásnak, hanem a társasági adó alapját növelő visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatásnak minősülnek.
A rekultivációs költségek elhatárolása kapcsán az volt az alperes jogi álláspontja, hogy a felperes eljárása nem felelt meg az Sztv.1. szerinti alapelveknek, a 29. § (1) bekezdés szerinti rendelkezésnek.
Az elsőfokú bíróság a bírósági felülvizsgálatra irányuló kérelmek alapján indult ügyeket egyesítette, és ítéletében a felperes kereseteit elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozatai a rekultivációs feladatok költségeinek fedezetére történt passzív időbeli elhatárolás, továbbá az FC-vel kötött megállapodáshoz kapcsolódóan megalapozott és jogszerű döntéseket tartalmaznak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmei szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az Sztv.1. szerinti alapelveknek és a 29. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfelelően járt el, amikor árbevételét passzív időbeli elhatárolás képzésével határolta el a jövőben felmerülő költségeinek fedezésére. E körben hivatkozott arra is, hogy több esetben állásfoglalást kért az adóhatóságtól, amely az általa követett eljárást megerősítette. Kifejtette, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti rendelkezéseket céljával ellentétesen alkalmazta, mert a megállapodás nem egyoldalú támogatásra, hanem kölcsönös szolgáltatásra irányult. Az FC által teljesített reklámszolgáltatásokat a felperes vállalkozási tevékenysége érdekében vette igénybe, ezek ténylegesen megvalósultak. Az alperes eljárása nem felel meg az Áfa tv. 22. § (1) és (6) bekezdésében, 32. § (1) bekezdésében foglaltaknak és a Tao. tv. speciális rendelkezéseinek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A környezet védelmére, veszélyes hulladékokra, a cég gazdálkodására vonatkozó jogszabályok előírják, hogy a rekultivációval kapcsolatos költségekre fedezetet kell biztosítani [1995. évi LIII. törvény, 2000. évi XLIII. törvény 47. § (3) bekezdése, 102/1996. Korm. r.]. A fedezet képzésére azonban - a felperes által sem vitatottan - nem az előzőekben megjelölt speciális jogszabályok, hanem az Sztv.1. előírásai az irányadóak.
A 2000. évben hatályos Sztv.1. 27. § (1) és (2) bekezdése szerinti törvényi szabályozás a felperes által megjelölt jogcímen nem adott lehetőséget céltartalék képzésére. A 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.2.) megváltoztatta ugyan a korábbi céltartalék-képzési kötelezettséget, de ez is rögzíti, hogy a szokásos üzleti tevékenység rendszeresen és folyamatosan felmerülő költségeire céltartalék nem képezhető [Sztv.2. 41. § (3) bekezdése].
A felperes által hivatkozott összemérés, óvatosság és időbeli elhatárolás elvei [Sztv.1. 15. § (7), (9) és (12) bekezdései] sem adnak alapot a perben vitatott felperesi elszámolás jogszerűségének megállapítására. A felperes ugyanis folyamatosan végez hulladékátvételt, feldolgozást, lerakással történő ártalmatlanítást, amelyből folyamatosan keletkezik árbevétele, és fedezetet nyújt az ezzel kapcsolatosan felmerülő költségekre, részét képezi a rekultivációs kiadásoknak. Az összemérés elvével kifejezetten ellentétes az, hogy annak ellenére, hogy a felperes minden évben árbevételt realizál, tevékenysége kapcsán egyetlen évnek, a 2000-nek az eredményét csökkenti egy összegben a rekultiváció fedezetére. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes 2001. évben a környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésére már nem végzett passzív időbeli elhatárolást, és a kalkulált költségek irreális voltát a ténylegesen elszámolt összegek is alátámasztják.
A felperes továbbá - az általa készített kimutatás szerint - 8 lerakóhely utógondozására határolta el az összeget. Ezek egy része azonban már nem működött, tehát ezek tekintetében árbevétele 2000. évben nem keletkezett, néhány lerakóhely esetében pedig a korábbi évek elmaradt rekultivációs munkáinak fedezetét kívánta megteremteni a 2000. évi árbevételből való elhatárolással. Így eljárása ellentétes az Sztv.1. 29. § (1) bekezdés a) pontjával, mivel olyan árbevételből határolt el ezen lerakóhelyek jövőbeni költségeinek fedezetére, amelyek tekintetében árbevétele a tárgyévben nem keletkezett. Az iratokból az is megállapítható, hogy a felperesnek 2000. évet követően is kiszámíthatóan rendelkezésére állt az utógondozási feladatok költségeinek fedezete. Ezért az érvelése szerinti "Jövőbeni bizonytalan pénzügyi helyzet" nem állt fenn és nem indokolta egy év megterhelését 25-30 év költségeinek fedezetével. A felperes a piaci viszonyoknak megfelelő díjat szedett a hulladékot átadóktól, és nyereséget termelt. 2001. évben 33 840 000 Ft-tal, 2002-re 43 820 000 Ft-tal számolt, amellyel szemben ténylegesen 8 665 000 Ft, illetve 11 634 000 Ft kiadása merült fel.
A felperes által hivatkozott kellő körültekintő magatartás (állásfoglalás kérés) kizárólag az adóbírság alkalmazása és mértéke tekintetében értékelhető, amelyre a perbeli esetben sor került, mivel az alperes az adóbírságot 10%-ban határozta meg.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság az iratok alapján dönt, és nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek [Pp. 275. § (1) bekezdése].
Az FC-vel kötött megállapodással kapcsolatos tényállás, a ténybeli és jogkövetkeztetések tekintetében a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az elsőfokú bíróság minden, felek által elétárt tényt, bizonyítékot egyenként és összességében is megvizsgált, értékelt, és erről számot is adott. A megállapodás és a gazdasági események minősítése megfelel az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltaknak. A tényállás iratszerű, okszerű, nyilvánvalóan téves vagy a logika szabályaival ellentétes ténybeli következtetéseket nem tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a rendelkezésére álló adatokból, hogy a felek formailag ugyan reklámszerződést kötöttek, ténylegesen azonban a szerződések szerinti ellenérték az FC támogatására irányult. Ezt nem teszik megalapozatlanná a felperes által előadottak sem, ugyanis ha felek szándéka ténylegesen támogatásra irányul, amit elfedni kívánnak, akkor nyilvánvalóan ennek megfelelő formában kötik a szerződést és teljesítik az abban foglaltakat valós és tényleges szándék, illetve tevékenység lefedése céljából. Nem vitásan egy gazdálkodó által megrendelt reklámszolgáltatás vállalkozási tevékenység érdekében igénybevett szolgáltatásnak minősül. A perbeli esetben azonban a gazdasági esemény érdemének megállapításánál nem lehet figyelmen kívül hagyni a felperes tevékenységének speciális jellegét, megrendelői körének behatárolt voltát, pénzügyi helyzetét, ezzel összefüggésben a társaság által hirdetésekkel elérhető gazdasági eredmény jelentőségét, az ügylet hatékonyságát, a reklámszolgáltatások szűk körűségét, az ezzel szemben kikötött ellenérték kiemelkedően magas összegét, a hirdetési tevékenységre korábbi időszakban fordított költség elenyésző nagyságrendjét, a pénz felhasználására vonatkozó kikötést, a felperes fizetési kötelezettségének felfüggesztésére vonatkozó felhívást, és a szerződésfelbontás körülményeit. Ezekből a nem valós gazdasági tartalommal rendelkező megállapodásra vonható le okszerű következtetés, vagyis arra, hogy a felek közötti ügylet ténylegesen az FC támogatására irányult és ez is valósult meg, mégpedig a határozatok szerinti összegben. Ebből következően az alperesnek az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjára és a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés n) pontjára alapított határozati döntései megalapozottak és jogszerűek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.242/2006.)