adozona.hu
AVI 2009.2.15
AVI 2009.2.15
Amennyiben a vitatott számlával kapcsolatos gazdasági esemény nem valósult meg, a fél jogszerűen nem hivatkozhat a kellő gondosságra [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél kiutalás előtti általános forgalmi adóvizsgálatot folytatott le 1999. I. negyedévére vonatkozóan. A megismételt eljárásban nem fogadta el az F. Kft. által kiállított számlákat, illetve az S. Bt. által kiállított 10 db számítógéppel készített számla áfa-tartalmát visszaigényelhetőnek. Az alperes az elsőfokú határozatot megváltoztatta és az F. Kft. által kiállított számlákat a felperes javára elismerte adó-visszaigénylést keletkeztetőnek. Ezért határozatával...
AVI 2009.2.15 Amennyiben a vitatott számlával kapcsolatos gazdasági esemény nem valósult meg, a fél jogszerűen nem hivatkozhat a kellő gondosságra [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél kiutalás előtti általános forgalmi adóvizsgálatot folytatott le 1999. I. negyedévére vonatkozóan. A megismételt eljárásban nem fogadta el az F. Kft. által kiállított számlákat, illetve az S. Bt. által kiállított 10 db számítógéppel készített számla áfa-tartalmát visszaigényelhetőnek. Az alperes az elsőfokú határozatot megváltoztatta és az F. Kft. által kiállított számlákat a felperes javára elismerte adó-visszaigénylést keletkeztetőnek. Ezért határozatával a felperest terhelő adókülönbözet összegét 5 048 000 Ft-ban állapította meg, kötelezte 903 000 Ft adóhiány megfizetésére. Az S. Bt. számláit továbbra sem fogadta el azzal, hogy a felperes az említett céggel gazdasági kapcsolatban nem állt.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a vizsgált időszakra vonatkozó adóbevallása jogszerű volt, az S. Bt.-vel gazdasági kapcsolatban állt, hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 44. § (5) bekezdésére. Vitatta a megváltoztatással kapcsolatos, alperes által alkalmazott számítási módot.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperest terhelte volna annak bizonyítási kötelezettsége, hogy közte és az S. Bt. között gazdasági események keretében cseréltek gazdát a számlán feltüntetett termékek. Ennek azonban ismételt bírósági felhívás ellenére nem tett eleget, e körben bizonyítási indítványa nem volt.
A vitatott számlákat számítógéppel állították elő, azok a Precíz Számlaprogrammal készültek el, de a kérdéses programot készítő kft. nyilatkozata szerint az S. Bt. ilyen programot nem vett. A vitatott számlákon aláíróként szereplő személy nem vietnami, hanem feltehetőleg kínai személy volt. Az S. Bt. informatikai termékek kereskedésével, beszerzésével, értékesítésével nem foglalkozott.
A felperes által vitatott számszaki levezetés körében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesi határozat indokolásában, illetve a bíróság külön felhívására az alperes által előkészítő iratban meggyőzően és megalapozottan hivatkozott arra, hogy mindaddig, amíg a felperes terhére az adóhatóság pozitív előjelű elszámolandó adót tart nyilván, a bevallás szerinti negatív előjelű adókötelezettség összege nem változik.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Továbbra is arra hivatkozott, hogy az S. Bt.-vel gazdasági kapcsolatban állt, így az általa kiállított számlák alapján jogszerűen kívánt élni adólevonási jogosultságával. A gazdasági kapcsolat fennállása nem volt vita tárgya.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes tévesen hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a gazdasági kapcsolat fennállása nem volt vita tárgya. Az alperes jogerős határozata ugyanis éppen a felperes és az S. Bt. közötti gazdasági kapcsolat hiánya alapján ítélte meg jogszerűtlennek a felperes által alkalmazott áfa-levonást. Az elsőfokú bíróság ítélete is helyesen mutatott rá arra, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel a felperes bizonyítási kötelezettsége lett volna a gazdasági kapcsolat fennállásának igazolása.
A felperes által vélt ellentmondást sem tartalmazza az elsőfokú bíróság ítélete. Az elsőfokú bírósági ítélet 3. oldalának 6. bekezdése ugyanis nem a bíróság megállapítását tartalmazza a gazdasági kapcsolat fennállásáról, csupán rögzítette a felperes 8. számú tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatát.
A felperes hivatkozásával szemben az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésébe foglalt indokolási kötelezettségének teljes mértékben eleget tett mind a tényállás megállapítása, mind a jogi indokolás vonatkozásában. Az ítélet jogi indokolása külön is részletezi a felperes bizonyítási kötelezettségével, a számszaki levezetéssel kapcsolatos jogi álláspontot, valamint a gazdasági kapcsolat hiányára utaló tényeket és bizonyítékokat.
Az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésére való felperesi hivatkozás sem lehet helytálló, hiszen amennyiben a vitatott számlával kapcsolatos gazdasági esemény nem valósult meg, a felperes jogszerűen nem hivatkozhat kellő gondosságra.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.274/2006.)