adozona.hu
AVI 2009.2.14
AVI 2009.2.14
A kellő gondosság megállapítására, csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak nem volt tudomása, arról tudomást nem szerezhetett volna, nem ismerhette fel, és arra ráhatása nem volt vagy nem lehetett [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság adóellenőrzést folytatott le a felperesnél 2001. II. negyedévi általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzése tárgyában és jogosulatlannak minősítette a P. Kft. 13 db számlájában felszámított és levonható áfaként figyelembe vett általános forgalmi adó visszaigénylését. Ezen jogerős adóhatósági határozattal szemben benyújtott felperesi keresetet a megyei bíróság 29. sorszámú ítéletével elutasította. A Legfelsőbb Bíróság 5. számú ítéletével a megyei bíróság ezen ítéle...
AVI 2009.2.14 A kellő gondosság megállapítására, csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak nem volt tudomása, arról tudomást nem szerezhetett volna, nem ismerhette fel, és arra ráhatása nem volt vagy nem lehetett [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság adóellenőrzést folytatott le a felperesnél 2001. II. negyedévi általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzése tárgyában és jogosulatlannak minősítette a P. Kft. 13 db számlájában felszámított és levonható áfaként figyelembe vett általános forgalmi adó visszaigénylését. Ezen jogerős adóhatósági határozattal szemben benyújtott felperesi keresetet a megyei bíróság 29. sorszámú ítéletével elutasította. A Legfelsőbb Bíróság 5. számú ítéletével a megyei bíróság ezen ítéletét, valamint az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet jogszerűen állapította meg a perben vitatott számlák tekintetében a tartalmi hiteltelenséget, a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között ment végbe; a számlák nem felelnek meg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.), illetve az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) rendelkezéseinek. Az adóhatóságnak az új eljárásban kizárólag abban a kérdésben kell indokolt döntést hoznia, hogy az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésére figyelemmel megállapítható-e a felperes kellő körültekintése.Az új eljárásban az elsőfokú hatóság módosított határozatával a felperes terhére 8 021 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, amely után 2 000 000 Ft adóbírságot szabott ki. Az alperes határozatával a módosított elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 73. § (3) bekezdésére kifejtette, hogy a megismételt eljárásban csak az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében foglalt kellő körültekintést kellett vizsgálnia, a korábbi adóigazgatási eljárásban megállapítottaktól - a gazdasági esemény nem ment végbe - már nem térhetett el. Mivel a számla hiteltelensége olyan okból következett be, amelyről a számlabefogadónak tudomása volt, így az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltak szerinti kellő körültekintés a felperes körében nem volt megállapítható.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az illetékes elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására való kötelezését kérte. Jogi álláspontja szerint a felperes székhelyére figyelemmel a Zala megyei illetőségű adóhatóság nem volt illetékes az adóigazgatási eljárásra. Egyebekben az alperes a tényállást nem tisztázta, az adózó javára szolgáló tényeket nem derítette fel. Sérelmezte, hogy ismételten ellenőrzés alá vonta a 2001. évi április-július közötti időszakot. Olyan kérdéseket vizsgáltak, melyeknek a kellő körültekintéshez nem volt közük. Az alperes megállapításai a kellő körültekintés tekintetében ellentétben állnak a 2003/2002. (PK 21.) PM irányelvvel.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján nem új adóhatósági eljárásról, hanem megismételt eljárásról van szó, mivel a hatályon kívül helyezésre figyelemmel az adóigazgatási eljárás nem fejeződött be. Ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 88. § (1), (2) bekezdésére figyelemmel a Zala megyei hatóság, amely az akkor Zala megyei székhelyű felperes adóügyében elkezdte az adóellenőrzést, azt illetékes volt befejezni.
Megalapozatlan a felperes ellenőrzéssel lezárt időszak ismételt ellenőrzés alá vonására vonatkozó álláspontja, mivel ugyanazon ellenőrzés folytatódott tovább a felülvizsgálati ítélet alapján.
Az Áe. 73. § (3) bekezdés alapján a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és határozathozatal során köteles figyelembe venni. A Legfelsőbb Bíróság kizárólag annak vizsgálatát írta elő az adóhatóság részére, hogy a felperes kellő körültekintést tanúsított-e vagy sem. Erre figyelemmel a felperes az Art. 140. § (2) bekezdésére helytállóan hivatkozott, mert a megismételt eljárásban az alperes olyat is vizsgált, amelyre nem volt szükség (pl.: beruházási munkák folytatása, befejeződése, épületek hasznosítása stb.). Ezt az eljárási szabálysértést azonban az elsőfokú bíróság nem tekintette az ügy érdemére kiható, lényeges eljárási jogszabálysértésnek.
Az elsőfokú bíróság szerint az adóhatóság a tényállás tisztázása során az Art. 97. § (3), (4), (6) bekezdését nem sértette meg, mivel a számlák tartalmi hiteltelensége körében további bizonyítást nem kellett lefolytatnia.
A kellő körültekintéssel kapcsolatban hivatkozott az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésére, mely szerint a számlában, egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el. Az elsőfokú bíróság követendőnek tartotta a Legfelsőbb Bíróság EBH 2005/1258. számú elvi jelentőségű határozatában kifejtetteket, mely szerint a kellő gondosság tanúsításának megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következett be, amelyről a számlabefogadónak nemcsak tudomása nem volt, arról tudomást sem szerezhetett volna, azt nem ismerhette fel, arra ráhatása nem volt, illetve nem lehetett. A kellő körültekintést mindig az adóköteles tényállás kapcsán kell vizsgálni és nincs jelentősége annak, hogy a számlabefogadó általában vagy a nem vitatott ügyletek során milyen magatartást tanúsított.
A perbeli adóköteles tényállás alapján megállapítható volt, hogy a kibocsátott számlák tartalmilag hiteltelenek, mert a számlakibocsátó és a felperes között a valóságban nem ment végbe a számlákban feltüntetett gazdasági esemény. Így a kellő körültekintés megállapíthatóságát nem alapozza meg, hogy a felperes a cég tulajdonosainak más cége korábban már kapcsolatban állt P. G. más cégeivel, rendelkezett tőlük referencia munkákkal, illetve beszerezte a P. Kft. cégbírósági bejegyzés iránti kérelmét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet azzal, hogy az ellentétes a korábbi legfelsőbb bírósági döntéssel. A jogerős ítéletben hivatkozott EBH 2005/1258. számú döntés jelen tényállásra nem alkalmazható. A Z. megyei adóhivatal hatáskörét és illetékességét túllépve járt el jogellenesen. A megismételt eljárást olyan új tényekre is kiterjesztette, melyek a határozatban nem szerepeltek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
Jelen per eldöntése szempontjából alapvető fontosságú a Legfelsőbb Bíróság 5. sorszámú ítélete, illetve az abban kifejtett jogi álláspont. Ez egyértelműen rögzítette, hogy a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között ment végbe, és az új eljárásban az adóhatóságnak kizárólag abban a kérdésben kell indokolt döntést hozni, hogy a felperes az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésére figyelemmel kellő körültekintést tanúsított-e vagy sem. Erre figyelemmel a megismételt eljárásban az adóhatóságnak nem kellett vizsgálnia a tényállást a gazdasági esemény megtörténte tekintetében, és a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a bírósági eljárásban már nem hivatkozhatott jogszerűen arra, hogy közte és a P. Kft. között gazdasági kapcsolat állt fenn.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi jogerős ítéletére figyelemmel a korábban megkezdett adóigazgatási eljárás ismételt lefolytatására került sor, így az Art. 88. § (1) és (2) bekezdéseire tekintettel a Z. megyei adóhatóság hatáskörrel és illetékességgel is rendelkezett az adóigazgatási eljárás megismétlésére.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a megismételt eljárásban az adóhatóságok vizsgáltak olyan tényeket és körülményeket, amelyek vizsgálatára már nem volt szükség, de ezen eljárási jogszabálysértések az ügy érdemére, azaz a kellő körültekintés elbírálására döntő kihatással nem voltak.
Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy az elsőfokú bíróság által hivatkozott EBH 2005/1258. számú határozat az ügyben ne lenne megállapítható. Ebben az ítéletben a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel fejtette ki jogi álláspontját az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében foglalt kellő körültekintés vizsgálatával kapcsolatban, mellyel jelen ítélkező tanács is mindenben egyetért. Ennek leglényegesebb eleme, hogy a kellő gondosság tanúsításának megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak nem volt tudomása, arról tudomást sem szerezhetett volna, nem ismerhette fel és arra ráhatása sem volt vagy nem lehetett. A perbeli esetben azonban a korábbi legfelsőbb bírósági jogerős ítélet alapján a kiindulási pont az volt, hogy a felperes és a számlakiállító között gazdasági kapcsolat nem jött létre. A felperes nem hivatkozhat kellő gondosságra olyan gazdasági eseménynél, amely létre sem jött, mert a gazdasági kapcsolat nem állt fenn a számlában szereplő gazdasági társaságok között. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a felperes kikérte-e a számlakibocsátó cégkivonatát, azt korábbi gazdasági események kapcsán ismerte, illetve referencia ajánlatot kért tőle. Ezek a körülmények mind irrelevánsak, mert a gazdasági kapcsolat nem jött létre, a felperes a kellő körültekintésre alappal nem hivatkozhat.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.246/2006.)