adozona.hu
AVI 2009.1.8
AVI 2009.1.8
Az adóhatóságot a bírósági iránymutatás mind a rendelkező részben, mind az indokolásban kifejtettek szerint kötik [2003. évi XCII. tv. 140. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1999-2001. évekre általános forgalmi adónemben ellenőrzést folytatott. Az ellenőrzés eredményeképpen a felperes terhére adókülönbözetet, bírságot és késedelmi pótlékot szabott ki. A felperes keresete folytán a megyei bíróság 8. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Kfv. I. 35.711/2002/7. számú ítéletével a jogerős ítéletet és az alperes határozatait hatályon...
AVI 2009.1.8 Az adóhatóságot a bírósági iránymutatás mind a rendelkező részben, mind az indokolásban kifejtettek szerint kötik [2003. évi XCII. tv. 140. § (2) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 1999-2001. évekre általános forgalmi adónemben ellenőrzést folytatott. Az ellenőrzés eredményeképpen a felperes terhére adókülönbözetet, bírságot és késedelmi pótlékot szabott ki. A felperes keresete folytán a megyei bíróság 8. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.A felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Kfv. I. 35.711/2002/7. számú ítéletével a jogerős ítéletet és az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletében iránymutatást adott az új eljárás lefolytatására és a felperes által végzett tevékenység jogi minősítésére. Az ennek alapján lefolytatott új közigazgatási eljárás során az adóhatóság az elsőfokú határozatával 1999-2000. évekre a felperes terhére 415 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely adóhiánynak minősült, továbbá 207 000 Ft bírságot és 212 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A 2001. január 1. és 15-e közötti időszakra az adóhatóság külön határozatával a felperes terhére 294 000 Ft adókülönbözetnek minősülő adóhiányt, 147 000 Ft bírságot, és 134 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes, mint másodfokú adóhatóság, mindkét határozatot megváltoztatta és az 1999. és a 2000. év vonatkozásában általános forgalmi adónemben összesen 212 000 Ft adóhiánynak nem minősülő adókülönbözetet állapított meg, míg a 2001. évi határozatában 126 000 Ft adókülönbözetet állapított meg 63 000 Ft bírság, és 50 000 Ft késedelmi pótlékkal együtt.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint ebben az időszakban terhére sem adókülönbözetet, sem az ehhez kapcsolódó szankciókat nem lehetett volna megállapítani; másodlagosan a bírság és késedelmi pótlék elengedését kérte.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság által elrendelt új közigazgatási eljárás során az adóhatóság a felperes és a B. Kft. közötti jogviszonyt és tevékenységet helyesen értékelte, az adott iránymutatásokat betartotta.
Helyesen állapította meg, hogy a felek közötti jogviszony egészét tekintve komplex jogviszony, a gépjármű rendelkezésre bocsátás tekintetében vannak bérleti elemek, és vannak nemzetközi árufuvarozási, illetve ahhoz közvetve kapcsolódó szolgáltatási tevékenységi elemek is.
Az adóhatóság beszerezte a felperes nyilatkozatát a tevékenység megosztását és a bevétel megosztását illetően.
Az adóhatóság a felperesi nyilatkozatot figyelembe véve az új eljárás során 90-10% szerinti megosztást elfogadott.
Az elsőfokú bíróság utalva a Legfelsőbb Bírósági iránymutatásra megállapította, hogy az adóhatóság helyesen végezte el a felperes tevékenységének és bevételeinek megosztását, és ennek alapján helyesen állapította meg a felperes általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét a bevétel 10%-ára vonatkozóan.
Az elsőfokú bíróság úgy értékelte, hogy a hatóság helytállóan rendelkezett a bírság és a késedelmi pótlék mértékéről, az elsőfokú bíróság nem talált olyan kivételes méltányosságra vonatkozó körülményt, amelynek alapján bírságot, illetve pótlékot mérsékelni, illetőleg elengedni lehetett volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a gépjárművezetővel történő bérbeadás tevékenység után előírt általános forgalmi adó fizetési kötelezettség alóli teljes mentesítését.
A felperes az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 13. § (2) bekezdés e) pontja, 28. és 29. § c) pontja, valamint 67. §-a alapján jogszabálysértőnek tartotta a jogerős ítélet döntését. Továbbra is az volt az álláspontja, hogy a szolgáltatás-nyújtás kettébontásánál a maradék 10% is ugyanúgy 0%-os áfa alá tartozik, mint a 90%, mivel a közúti áruszállítói jármű bérbeadása a vezetővel a szállítás fogalmába sorolandó, amely nemzetközi viszonylatban 0%-os áfával terhelt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
Jelen eljárás, és az azt megelőző közigazgatási eljárás a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.711/2002/7. számú jogerős ítéletének rendelkezése alapján folyt le. Ebben az ítéletében a Legfelsőbb Bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra a Legfelsőbb Bíróság az ítéletének 6. oldalán pontosan előírta, hogy a hatóságnak milyen körben kell az eljárást lefolytatnia, és milyen szempontok alapján kell az új határozatát meghoznia. A közigazgatási hatóságot a közigazgatási hatósági eljárás 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 111. § (3) bekezdése és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 140. § (2) bekezdése alapján a bírósági iránymutatások mind az ítélet rendelkező részében, mint az indokolásban kifejtettek szerint kötik. Ebből következik, hogy a jelen eljárásban kizárólag azt kellett a bíróságnak eldöntenie, hogy az adóhatóság a legfelsőbb bírósági iránymutatásnak megfelelően folytatta le az eljárást és hozta meg döntését.
Az elsőfokú bíróság helytállóan járt el a peres eljárás során akkor, amikor megállapította, hogy az adóhatóság az iránymutatásnak megfelelően lefolytatta az új eljárást, minősítette a felperes és a B. Kft. között létrejött megállapodást, és ennek megfelelően tisztázta a tényállást, mely szerint a nemzetközi árufuvarozás teljesítésében a felperes és a B. Kft. között a tevékenységek megoszlottak. A fuvarozással kapcsolatos adminisztratív tevékenységet a B. Kft. végezte. A felperes rendelkezett a gépjárművek tulajdonával és ő bocsátotta rendelkezésre a gépkocsivezetőt, valamint a tényleges fuvarozási tevékenységet is ő végezte.
Az adóhatóság a legfelsőbb bírósági iránymutatásnak megfelelően a felperes által kibocsátott számlákban foglalt teljesítményértékek megbontásával döntött arról, hogy a felperest milyen mértékű általános forgalmi adó és ehhez fűződő járulék-fizetési kötelezettség terhelte.
Maga a felperes nyilatkozott úgy, hogy a termékek nemzetközi forgalmához közvetlen kapcsolódó szolgáltatás és az ebben való közreműködés a leszámlázott bevétel 90%-át teszi ki a számlaérték bérbeadási része pedig kb. 10%.
Az adóhatóság ennek megfelelően osztotta meg a felperes fizetési kötelezettségét. Az adóhatósági határozat, és így az elsőfokú bíróság jogerős ítélete a korábbi legfelsőbb bírósági iránymutatásnak és a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.143/2006.)