adozona.hu
AVI 2009.1.4
AVI 2009.1.4
A be nem jegyzett társaság áfa adónemben keletkező adókülönbözetéért a helytállási kötelezettséget az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja szabályozza [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek. f) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az F. Önkormányzat Képviselőtestülete (továbbiakban: Képviselőtestület) alapította az F. Nyári Játékok Kht.-t (továbbiakban: Kht.) 1996. február 27-én egyszemélyes társaságként. A társaság az adóhatósághoz 1996. március 1-jei hatállyal jelentkezett be, adószáma: 18…..-2-43. volt. 1996. március 1-jétől 1999. szeptember 30-ig az ügyvezetői tisztséget a felperes töltötte be. A Cégbíróság a Kht. cégbejegyzés iránti kérelmét elutasította, a végzés 1998. február 6-án jogerőre emelkedett, azt az ala...
AVI 2009.1.4 A be nem jegyzett társaság áfa adónemben keletkező adókülönbözetéért a helytállási kötelezettséget az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja szabályozza [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek. f) pont]
Az F. Önkormányzat Képviselőtestülete (továbbiakban: Képviselőtestület) alapította az F. Nyári Játékok Kht.-t (továbbiakban: Kht.) 1996. február 27-én egyszemélyes társaságként. A társaság az adóhatósághoz 1996. március 1-jei hatállyal jelentkezett be, adószáma: 18…..-2-43. volt. 1996. március 1-jétől 1999. szeptember 30-ig az ügyvezetői tisztséget a felperes töltötte be. A Cégbíróság a Kht. cégbejegyzés iránti kérelmét elutasította, a végzés 1998. február 6-án jogerőre emelkedett, azt az alapító jogi képviselője átvette. A Kht. ezt követően is tevékenykedett, bevallásokat nyújtott be, számlákat bocsátott ki és fogadott be, ezeket a felperes írta alá. A Kht. a megszűnésre vonatkozó adatváltozást 2000. június 7-én nyújtotta be az adóhatósághoz 1998. november 2-i visszamenőleges hatállyal.A Képviselőtestület 1998. szeptember 30-án új alapító okiratot készített, melyet a Cégbíróság 1998. november 11-i hatállyal bejegyzett. Az új társaság az adóhatósághoz 1998. november 3-án jelentkezett be, adószáma: 20….-2-43, amely adószámon a társaság 1999. december 31-ig 0-ás adattartamú bevallásokat nyújtott be, a számlakibocsátás, könyvelés a 18.…-2-43 adószámon történt. Ez utóbbi adószámú Kht. vagyonelszámolást nem végzett, értékei, könyvelései, illetve tartozásai a 20….-2-43 adószám alatt tevékenykedő társaság részét képezik.
Az adóhatóság a Kht.-nál záró vizsgálatot rendelt el 1998. január 1-jétől 2000. március 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan. Ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 1998. IV. negyedévre és 1999. I-III. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben 22 728 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 14 070 000 Ft adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözet, 7 035 000 Ft adóbírság, 14 240 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjában, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 4. § (1) bekezdésében, 34. §-ában, az 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt.) 25-26. §-aiban foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a Kht. a cégbíróság bejegyzést elutasító végzésének jogerőre emelkedését követően nem rendelkezett adólevonási jog gyakorlásához szükséges személyi feltételekkel. Ennél fogva a bevallásokban szereplő, beszerzéseket terhelő adó levonásba helyezése jogosulatlan. A felperesnek - mint a cégbejegyzés megtörténte előtt a társaság nevében eljáró korlátlan és egyetemleges felelősséggel rendelkező személynek - felelőssége megállapítható, így adókülönbözet megfizetésére kötelezhető.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta, határozata iratellenes, megalapozatlan megállapításokat tartalmaz. Az utóbb bejegyzett azonos nevű társaság a Kht. jogutódja volt, az alperes is ekként kezelte, ettől az adó behajtható, ezért az ő felelőssége nem állapítható meg, fizetésre nem kötelezhető.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy a felperesnek tudomása volt az ellenőrzésről, az alperes a határozathozatalhoz szükséges tényállást feltárta, határozata nem jogszabálysértő. A bizonylatok az adóhatóság rendelkezésére álltak, olyan vizsgálatra nem volt szükség, amely a felperes személyes jelenlétét is igényelte volna. A peres felek által nem vitatottan a be nem jegyzett Kht. tevékenységét a cégbejegyzés jogerős elutasítását követően is folytatta, de nem minősült adóalanynak. Így a bevallásokban szereplő, beszerzéseket terhelő adó levonásba helyezése 1998. február 16-tól jogosulatlan volt, a be nem jegyzett társaságot nem illette meg. A felperes, mint a be nem bejegyzett társaság nevében eljáró ügyvezető felelős a cég tevékenységéért, mögöttes felelőssége nem vitatható. Az alperes eljárása során és határozatában nem keverte össze a be nem jegyzett Kht. és az 1998. szeptember 30-án alapított másik társaság tevékenységének értékelését. A felperes arra hivatkozással, hogy az alapító döntéseit hajtotta végre, illetve büntetőeljárás is folyamatban van, nem mentesülhet az adóigazgatási eljárásban rá nézve irányadó jogszabályi rendelkezések, illetve pénzügyi jogi jogkövetkezmények hatálya alól.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a tényállás téves megállapítása folytán jogszabálysértő és nem felel meg a Gt. 25. §-ában, az Art. 35. §-ában, a Ptk. 574. §-ában foglaltaknak. A határozatok szerinti időszakban az utóbb bejegyzett társaság adóalany volt, így vele szemben kellett volna az adóhatóságnak a határozatok szerinti fizetési kötelezettséget előírnia.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Tekintettel arra, hogy a 18….-2-43 adószámú Kht. cégbejegyzési kérelmét a bíróság jogerős végzésével - ami a képviselő részére szabályszerűen kézbesítésre került - elutasította, a Kht. tevékenységét ezen időpontot követően a Gt. 26. §-a szerinti szabályozásból következően nem folytathatta, azt meg kellett volna szüntetnie. Mivel a Kht. bejegyzésére nem került sor - a felperes érvelésével ellentétben - nem tekinthető jogutódlással megszűnt cégnek. A be nem jegyzett társaságnak a felperes által megjelölt másik társaság nem volt a jogutódja, erre lehetőséget adó jogszabályi rendelkezést a felperes maga sem tudott megjelölni. Az adóhatóságnál két adózó szerepelt a nyilvántartásban más-más adószámmal. Az alperes határozatát az egyik, a be nem jegyzett Kht. tekintetében, illetőleg a társaság tartozásaiért mögöttes felelősséggel bíró személy, azaz a felperes vonatkozásában hozta meg. Ebből következően az e körben eljáró bíróságok is kizárólag abban a kérdésben vizsgálódhattak, hogy a Kht. 1998. január 1-jétől 2000. március 31-ig terjedő időszakára vonatkozó záró ellenőrzés eredményeként hozott határozat jogszerű-e vagy sem [Art. 164. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1), (2) bekezdés g) pontja].
A be nem jegyzett társaság az Áfa tv. 4. § (1) bekezdése értelmében nem adóalany, és nem rendelkezik az Áfa tv. 34. §-a szerinti adólevonási jog gyakorlásához szükséges személyi feltételekkel. Ebből következően a bevallásokban szereplő, beszerzéseket terhelő adólevonásba helyezése a cégbejegyzést elutasító végzés jogerőre emelkedésének napjától jogszerűtlen. Így a be nem jegyzett társaságnak a felperes ügyvezetősége alatt áfa adónemben keletkezett adókülönbözetéért a felperes az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja értelmében korlátlan mértékben helytállni köteles. A mögöttes felelősségére vonatkozó szabályokat - mint ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt - a Ptk. 574. §, és a Gt. 25., 26. §-ai tartalmazzák.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében teljes körűen megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.121/2006.)