adozona.hu
AVI 2009.1.3
AVI 2009.1.3
A kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni [2003. évi XCII. tv. 1. § (8) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2000, 2001, 2002, és 2003. adóévekre vonatkozó bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek eredményeként határozatával társasági adónemben 135 999 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, valamint kiszabott felperes terhére 67 000 855 Ft adóbírságot, és 57 000 530 Ft késedelmi pótlékot.
A tényállás szerint a felperes 2002. június 14-én az S. Ingatlanhasznosító Rt.-től megvásárolt 1 150 000 darab 1000 Ft névértékű S&C részvényt 1 450 000 000 Ft-ért, 1261 Ft/db áron. A részvé...
AVI 2009.1.3 A kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni [2003. évi XCII. tv. 1. § (8) bek.]
Az adóhatóság 2000, 2001, 2002, és 2003. adóévekre vonatkozó bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek eredményeként határozatával társasági adónemben 135 999 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, valamint kiszabott felperes terhére 67 000 855 Ft adóbírságot, és 57 000 530 Ft késedelmi pótlékot.A tényállás szerint a felperes 2002. június 14-én az S. Ingatlanhasznosító Rt.-től megvásárolt 1 150 000 darab 1000 Ft névértékű S&C részvényt 1 450 000 000 Ft-ért, 1261 Ft/db áron. A részvénycsomag a S&C összes részvényeinek 45,91%-át tette ki. Egy nappal később, 2002. június 15-én szintén 1 450 000 000 Ft-ért, 604 Ft/db áron a felperes az S. Rt.-nek eladta az S&C Rt. 100%-os részvénycsomagját, 2 400 000 darab (a vételi ár az eladási ár több mint kétszerese).
A lefolytatott ellenőrzés az eladási, 604 Ft/db árat piaci árnak tekintette, így a kapcsolt vállalkozásokra figyelemmel a felperes társasági adóalapját a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 18. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján 775 550 000 Ft-tal megnövelte.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte, mivel azok ténybelileg megalapozatlanok, és jogi álláspontjuk is téves.
Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában idézte a Tao. tv. 4. § 23) pontját, amely meghatározza a kapcsolt vállalkozás fogalmát, a Tao. tv. 18. § (1) bekezdés b) pontját, amely az adózás előtti eredmény növeléséről rendelkezik, illetve a 18. § (2) bekezdését, amely a szokásos piaci ár meghatározásának módszereit részletezi. Ezek alapján kifejtette, hogy a kapcsolt vállalkozások szokásos piaci ártól eltérő szerződéses ügyleteit, adózás szempontjából a szokásos piaci ár alapul vételével kell minősíteni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését a közigazgatási határozatokra kiterjedően. Másodlagosan az adóhatóság új eljárásra utasítását, vagy az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását.
A jogerős ítélet a 2002. március 19-én kelt megállapodást tévesen értékelte, valójában a részvényátruházás vételi jogcím már ezen alapulva érvényesen létrejött. Álláspontja szerint az eladási ügyletre az "Emlékeztető" érvényes árat nem tartalmaz, az ezzel kapcsolatos elsőfokú bírósági megállapítások iratellenesek. A Tao. tv. 18. § (1) bekezdése alapján az adózónak kell vizsgálni, értékelni és megállapítani azt, hogy egy konkrét ügyletben alkalmazott ellenérték megfelel-e a szokásos piaci árnak, vagy sem. Ha a különbözet miatt nem lett kisebb az adózás előtti eredménye, akkor növelési kötelezettség nem áll fenn. A vételügyletben alkalmazott ártól azonban nem függött a felperes tárgyévi adózás előtti eredménye, így az alperes sem állapíthatta volna meg az adózót terhelő kötelezettség megsértését.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a részvények mind a vételkor, mind az eladáskor piaci áron cseréltek gazdát.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 7. sorszámú ítéletét hatályában fenntartja.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás minden jelentős elemét feltárta, e körben vizsgálta a részvény vétel és eladás körülményeit, az ezzel kapcsolatos okiratokat, és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jogszerű döntést hozott.
A felperes sem vitatta, hogy a részvények eladója és a felperesi vevő között a Tao. tv. 4. § 23) pontja alapján kapcsolt vállalkozási viszony áll fenn. Így a Tao. tv. 18. § (1) bekezdése alapján kellett vizsgálni, hogy az ügyletekben szokásos piaci árat alkalmaztak-e vagy sem. A felperes részéről a vételre 2002. június 14-én került sor, 1261 Ft/db áron, majd egy nap múlva részben ugyanezeket a részvényeket 604 Ft/db áron adta el. Egy nap alatt gyakorlatilag 50%-os részvényérték csökkenés következett volna be, amelynek gazdasági indokait a felperes nem tudta bizonyítani.
Az adóhatóság a Tao. tv. 18. § (2) bekezdése alapján vizsgálta a szokásos piaci árat, és ennek alapján az eladásnál alkalmazott 604 Ft/db eladási árat elfogadta, mint szokásos piaci árat. Így a felperes a vételnél a szokásos piaci ár kétszeres értékét fizette ki, amelyet felperes szintén nem tudott gazdaságilag indokolni.
A felperes tévesen és iratellenesen hivatkozik arra, hogy az adásvételi szerződés már 2002. március 19-én létre jött volna. Az "Emlékeztető" irat sem formájában, sem tartalmában nem tekinthető részvényeladási vételi megállapodásnak. A felperes részéről a részvények vétele a 2002. június 14-én megkötött szerződés alapján történt meg. Ezt a szerződést nem lehet "egy szakszerűtlenül könyvelői kérésre elkészített felesleges iratnak" tekinteni, mint ahogy azt a felperes igyekszik beállítani a felülvizsgálati kérelmében.
Ezzel szemben az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a 2002. március 19-ei "Emlékeztető" irat lényege az, hogy a felperes ugyanazon az áron köteles megvenni az S&C Rt. részvényeinek 47%-át, amennyiért majd a 100% -át értékesíti. A konkrét eladási árat ez az "Emlékeztető" nem is határozhatta meg, hiszen a felperes által hivatkozott tőkeemelésre is csak az egy nappal később megtartandó közgyűlésen került sor. Ebben az esetben egy jövőbeni bizonytalan eseménytől tették volna függővé a felek a vételi árat, illetve a vétel hatályosulását, erről azonban szó sem volt. Az eladásnál és a vételnél is a várható vagyoni értéket rendelte figyelembe venni ez az "Emlékeztető". Ennek az időpontja pedig 2002. június 14-e és 15-e volt.
A felperes ugyan helyesen idézi a Tao. tv. 18. § (1) bekezdés b) pontját, amely az adózó kötelezettségévé teszi az adózás előtti eredmény növelését, azonban a perbeli esetre konkretizálva ebből téves jogkövetkeztetésre jutott. Az alperes ugyanis helytállóan állapította meg, hogy a felperes a vételi jogügyletnél a Tao. tv. 4. § 23) pontja és a 18. § 1) és 2) pontjai alapján nem a szokásos piaci áron vásárolta meg a részvényeket, így ennek jogkövetkezménye, hogy a társasági adóalap korrekcióját kell végrehajtani. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (továbbiakban: Art.) 1. § (8) bekezdése is kifejti, hogy a szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Az elsőfokú bíróság pedig a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes esetében a részvények vételekor nem a szokásos piaci ár került alkalmazásra, így ennek jogkövetkezményeit a társasági adó szempontjából jogszerűen vonta le az alperes.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.026/2007.)