adozona.hu
AVI 2009.1.1
AVI 2009.1.1
A víziközmű átadása tárgyi adómentes tevékenységnek minősül (1992. évi LXXIV. tv. 4/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004. szeptember hónapra vizsgálatot tartott általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzés érdekében.
Az ellenőrzés eredményeképpen a felperes terhére az elsőfokú határozatával 20 570 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 20 250 000 Ft jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősült, továbbá kötelezte az adókülönbözet 10%-ának megfelelő adóbírság megfizetésére.
Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes 2001. december 6-án támogatási keretszerződést ...
AVI 2009.1.1 A víziközmű átadása tárgyi adómentes tevékenységnek minősül (1992. évi LXXIV. tv. 4/A. §)
Az adóhatóság a felperesnél 2004. szeptember hónapra vizsgálatot tartott általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzés érdekében.Az ellenőrzés eredményeképpen a felperes terhére az elsőfokú határozatával 20 570 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 20 250 000 Ft jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősült, továbbá kötelezte az adókülönbözet 10%-ának megfelelő adóbírság megfizetésére.
Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes 2001. december 6-án támogatási keretszerződést kötött az Ö. Alapítvánnyal, mely szerint vállalta, hogy szennyvízcsatorna hálózatának és szennyvíztisztító telepének építési beruházását az Ö. beruházási rendszer keretében valósítja meg. M., S., A. és felperes önkormányzata 2001. március 19-én megalakították az M. Víziközmű Társulatot majd 2003. december 15-én S., Ú. és A. községi önkormányzat kiváltak és megalakították a Cs. Víziközmű Társulatot. A felperesi önkormányzat határozata szerint M., A., S. és Ú. települések szennyvízcsatorna hálózatának, valamint közös szennyvíztisztító telepének megépítéséről hoztak határozatot. Az önkormányzatok, valamint az M. Víziközmű Társulat és Cs. Víziközmű Társulat, mint megrendelő, fővállalkozói szerződést kötöttek 2004. június 3-án a G. Mérnöki Szolgáltatások Kft.-vel, a négy település közös szennyvízcsatorna hálózat és szennyvíztisztító telep megvalósítására, 2 780 000 000 Ft + áfa ellenében. A szerződés 15. pontja rögzítette, hogy a fővállalkozó a szükséges mértékben díj ellenében a megrendelő által biztosított önkormányzati szolgáltatásokat igénybe veszi. A felperes a beruházáshoz kapcsolódóan a fővállalkozó által kiállított számlák általános forgalmi adó tartalmát 2004. szeptember, (később október, november, december) havi általános forgalmi adóbevallásában szerepeltette és azokat visszaigényelte.
A felperes a fővállalkozóval 2004. június 3-án kötött szerződés alapján közterületein nem közlekedés céljára történő felhasználásáért díjat számított fel, 50 Ft/m2/nap + áfa összegben. Az önkormányzat közterület-használati díjról számlát állított ki, amelynek általános forgalmi adótartalma volt.
Az ellenőrzés megállapította, hogy a csatorna-beruházás megkezdésének időpontja 2004. volt. Ebben az évben az önkormányzat a beruházás megvalósítása érdekében a központi költségvetéstől támogatást nem kapott, a víziközmű társulatok által felvett állami kölcsönhöz kapcsolódó kamattámogatás címzettje nem az önkormányzat volt.
A közterület-használati díj kapcsán megállapította, hogy mind az időtartam, mind az igénybe vett útmennyiség vonatkozásában eltérés mutatkozott. A díj esetében tehát jelentős túlszámlázást lehetett megállapítani. Ugyanakkor tárgyi-mentes tevékenységet, 25%-os általános forgalmi adó tartalommal vettek figyelembe. A közút területének egyéb nem közlekedési célú elfoglalása, mint értékesített szolgáltatás az SZJ-7513140 szállítás és hírközlés közigazgatási tételbe sorolandó, ezt a beszerzett KSH állásfoglalás is alátámasztotta.
A bírság tekintetében az adóhatóság kivételes méltánylást érdemlő körülményként vette figyelembe, hogy a közmű beruházás elhatározásának időpontjában más szabályozási háttér volt hatályban és ezért minimálisra csökkentette a bírság mértékét.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság határozatával az indokolás kiegészítése mellett az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozata indokolásában hangsúlyozta, hogy a víziközmű társulatok által kapott támogatást nem lehet olyannak tekinteni, mint hogyha azt az önkormányzatok kapták volna.
A közterület-használati díjjal kapcsolatban részben vizsgálta, hogy a teljesítés-igazolás, és a felek megállapodása összhangban van-e ténylegesen megvalósult teljesítménnyel, másrészt megállapította, hogy a munkavégzés jellege szükségessé tette a vállalkozó részére a munkaterület biztosítását, ezt pedig az önkormányzat nem tehette meg közterület díj ellenében történő átengedéssel.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy az általános forgalmi adó törvény 2004. január 1-jétől hatályos rendelkezései szerint is az önkormányzat tevékenységébe tartozik az adóköteles gazdasági tevékenység. Tekintettel arra, hogy a beruházás eredményeként létrejött tárgyi eszközt az önkormányzat maga üzemelteti, ez által közüzemi szolgáltatást végez. A működtetést az általa alapított önkormányzati intézménnyel, költségvetési szervén keresztül saját maga gyakorolja, ez megfelel a jogszabályi előírásoknak.
Az adóhatóság tehát tévesen minősítette általános forgalmi adón kívüli tevékenységnek a szennyvíz-beruházást.
Az adóhatóságnak nincs törvényi felhatalmazása az önkormányzat üzemeltetésére vonatkozó jogszabályok alkalmazhatóságának vizsgálatára. Az önkormányzat adóalanyiságát a saját maguk által végzett tevékenység határozza meg, amely az Áfa tv. hatálya alá tartozik. Ha pedig a közmű használatával, használatba adásával végzett tevékenység az Áfa tv. hatálya alá tartozó adóköteles tevékenység, akkor a beruházás, mint beszerzés, előzetesen felszámított általános forgalmi adója az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján levonható.
A közterület bérbeadásával, illetőleg a bérbeadási díjról kibocsátott számlával kapcsolatban az volt a felperesi álláspont, hogy a szerződés az országos közutakra nem vonatkozott, kizárólag a község kezelésében lévő közterületek felhasználásáért fizetett díjat a fővállalkozó. A teljesítmény-igazolással kapcsolatosan vitatta az adóhatóság által beszerzett szakértő megállapításait.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a 2004. január 1. napjától hatályos Áfa tv. 4/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem minősül adóalanynak a helyi önkormányzat olyan vagyon, vagyonértékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése tekintetében, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni. A felperes nem vitatta, hogy a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. § (1) bekezdés d) pontja következtében a törvény hatálya alá tartozik többek között az önkormányzati törzsvagyon részét képező helyi közutak és műtárgyaik, továbbá a helyi közművek működtetése.
Az elsőfokú ítélet idézte még a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vgt.) 9. § (1) bekezdését, az 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 8. § (1), (2) bekezdését, 9. § (1) bekezdését. Ennek alapján megállapította, hogy a felperes saját intézménye után üzemeltethet vízi-közművet, azonban ez egy maga alapította önkormányzati intézmény kell legyen, amely nem azonos, de nem is lehet azonos a polgármesteri hivatallal. A közmű működtetésére egy önálló jogalanyiságú és adóalanyiságú intézményen keresztül kerülhet sor. A felperes saját nyilatkozata szerint ilyet nem alapított. Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy az átmeneti rendelkezések alkalmazhatók-e a felperesre a 2004. január 1-jétől hatályos módosított Áfa törvénnyel kapcsolatban, e tekintetben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a feltételek nem álltak fenn.
Az állami támogatás címzettje nem az önkormányzat, hanem a víziközmű társulat volt. A víziközmű társulat tagjai magánszemélyek, szintén jogosultak voltak állami támogatásra, továbbá 15%-os közműfejlesztési támogatás is forrását képezte a beruházásnak.
A támogatások alanya azonban nem a felperesi önkormányzat volt. Az Áfa tv. 4/A. § (7) bekezdése alapján az üzemeltetésre köthető koncessziós szerződés lehetősége miatt az átadás tárgyi adómentes tevékenység, adólevonási joggal ez okból nem élhetne.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a számlakibocsátó G. Kft.-nél az adóhatóság kapcsolódó ellenőrzést tartott, és megállapításra került, hogy a kiszámlázott vállalkozási díjban a közterület foglalás díja is szerepelt. Ez a könyvelésben is feltüntetésre került.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság korábbi ítéletére, amelyben kifejtésre került, hogy a települési önkormányzat tulajdonában, kezelésében lévő közutakra kizárólag a helyi önkormányzat jogosult e rendelettel díjat megállapítani. A rendeletalkotás jogosultsága azonban magasabb szintű jogszabállyal nem lehet ellentétes. A közutakról szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 37. § (1) bekezdése szerint az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka esetében igénybevételi díj nem állapítható meg. A gazdasági esemény tényleges létrejötte ellenére sem volt gyakorolható az adólevonási jog.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes jogszabálysértőnek tartotta a jogerős ítéletet. Fenntartotta a korábbi álláspontját és hangsúlyozta, hogy a bíróság ítélete meghozatalával nem vette figyelembe sem az államháztartás működési rendjéről szóló rendeletet, sem az Áfa tv. 4. § (1) bekezdését. Továbbá helytelenül értelmezte a közutak igazgatásáról szóló 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet egyes rendelkezéseit.
A felperes túlzottnak találta az elsőfokú bíróság által megítélt perköltség mértékét is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A perbeli tényállás szerint az adóhatóság az önkormányzat koncesszióval érintett tevékenységéhez kapcsolódóan a G. Kft. által kibocsátott beruházási számla tekintetében, részben a számla tartalmi hiteltelensége, részben a vagyontárgy koncessziós szerződés keretében történő átadásának lehetőségéből következően azt állapította meg, hogy arra adólevonási jogot gyakorolni nem lehet. Ezért az általános forgalmi adó összegét a felperes terhére adókülönbözetként írta elő, és a visszaigénylést jogosulatlannak minősítette.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy négy társult önkormányzat szennyvíz-beruházást valósított meg víziközmű társulatokon keresztül. A víziközmű társulatok egy éven túli lejáratú beruházási hitelt vettek fel a Bank Rt.-től hitelszerződés keretében. Az Ö. Alapítvány pedig a beruházás megvalósítása céljából vissza nem térítendő támogatást nyújtott a víziközmű társulati kölcsön törlesztésének magánszemélyeket terhelő részleteinek csökkentésére, olyan formán, hogy az egyes állampolgároknak lakáscélú támogatásként biztosítottak juttatást.
Az Áfa tv. 5. § (3) bekezdése szerint nem minősül gazdasági tevékenységnek az olyan vagyon, vagyonértékű jog átengedése, amelyre külön törvény rendelkezése alapján koncessziós szerződést lehet kötni.
A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. § (1) bekezdés d) pontja alapján ide tartozik egyebek mellett az önkormányzati törzsvagyon részét képező helyi közutak és műtárgyaik, továbbá közművek működtetése.
Az Áfa tv. 2004. január 1-jétől hatályos 4/A. § (7) bekezdése szerint az olyan vagyon, vagyonértéki jog, tevékenység gyakorlásának átengedését, melyre külön törvény rendelkezése alapján koncessziós szerződést lehet kötni - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében a 30. § (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységnek kell tekinteni.
E rendelkezések alapján helyesen állapította meg az adóhatóság és az elsőfokú bíróság, hogy mivel a víziközmű átengedése koncessziós szerződés keretében is megvalósulhat, a fenti rendelkezések alapján az átadás tárgyi-adómentes tevékenységnek minősül, az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja szerint pedig nem vonható le előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást közvetlenül a 30. § (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatás-nyújtáshoz használja fel, hasznosítja.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság azzal az állásponttal is, hogy az önkormányzat részéről a víziközmű átadása a speciálisan irányadó vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vg.) 9. § (1) bekezdése alapján jogszabályi kötelezettség is.
Nem tartotta ellentétesnek a Legfelsőbb Bíróság az Áfa tv. 4/A. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat az egységes adó-megállapításról szóló 1997. május 17-i 77/388/EGK. 6. számú tanács Irányelv 4. Cikk (5) bekezdésében foglaltakkal. Az előzőekben kifejtettek szerint ugyanis a felperes víziközművet közvetlenül nem üzemeltet, azt az általuk létrehozott szervezetek, mint elkülönült jogalanyok végzik, így ténylegesen a felperes versenyhelyzetbe nem került, a 6. számú Irányelv elvei ezért nem sérülnek.
A közterület-foglalási díjjal kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság fenntartja a Kfv. I. 35.042/2005/5. számú (és a hasonló tárgyú Kfv. I. 35.027/2005/5., Kfv. I. 35.041/2005/5) ítéletében kifejtett jogi álláspontját. Ezek szerint nem vitás tény, hogy a helyi közutak tekintetében - a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 92. § (10) bekezdés b) pontja szerint - a közút kezelőjének az önkormányzat jegyzőjét kell tekinteni.
A települési önkormányzat tulajdonában, kezelésében lévő közutakra kizárólag a helyi önkormányzat jogosult - rendelettel - díjat megállapítani, erre sem a Kormánynak, sem miniszternek lehetősége nincs. Az önkormányzat rendeletalkotási jogosultsága azonban nem lehet magasabb szintű jogszabállyal ellentétes. A Kkt. 37. § (1) bekezdése szerint a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért - az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka kivételével - igénybevételi díjat kell fizetni.
Ez tehát azt jelenti, hogy az úttesten kívül végzett közmű építési vagy fenntartási munka esetén igénybevételi díj nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság 28/2003. (VI. 2.) számú AB határozatával nem a közúti közlekedésre vonatkozó törvény előírásait semmisítette meg, hanem kizárólag csak azt állapította meg, hogy alkotmányellenesnek minősül az a megállapítás, miszerint a közút nem közlekedési célú igénybevételéhez kapcsolatos igénybevételi díj összegét a Közlekedési és Vízügyi Miniszter állapítja meg. Az önkormányzati tulajdonban lévő helyi közutakra vonatkozó díjtételek és szorzószámok alkalmazásával közterület-használati díjat ugyanis a közút kezelője, a helyi önkormányzatok állapíthatnak meg. Az Alkotmánybíróság tehát az önkormányzat tulajdonosi jogainak a védelmét, mint alapelvet határozta meg. Ez az alapelv abban a körben értelmezhető, hogy az önkormányzatnak, mint tulajdonosnak, joga van meghatározni a tulajdonában, illetőleg a kezelésében lévő közterület-használati díj mértékét. A perbeli esetben ez az elv nem szenvedett csorbát. Az önkormányzati rendelet nem került felülvizsgálatra. Csak az volt az eldöntendő kérdés, hogy adott esetben kiszabható-e a közterületi használati díj, illetve ennek mi az adójogi következménye. A közterület-használati díj jogcímére alapított számlakibocsátásnak nem volt jogalapja. Utal e körben a Legfelsőbb Bíróság a KRESZ 1-es számú függelék I/C pontjára is, mely szerint úttestnek az út közúti járművek közlekedésére szolgáló része minősül. A I/G pont értelmében útpadka az útnak az úttest mellett lévő útburkolattal el nem látott része. A közműépítési beruházás az útpadkán valósult meg, az itt végzett közműépítési munka után jogszabályi felhatalmazás nélkül díjat szedni jogszerűen nem lehet. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdése értelmében jogosult a szerződések, ügyletek és más gazdasági események adójogi minősítésére. Adott esetben ezt az adóhatóság jogszerűen tette. Helyesen állapította meg tehát, hogy a közterület-használati díjról kiállított számlák nem hiteles, jogalap nélküli dokumentumok. Ennek alapján adólevonási jog nem volt gyakorolható.
A pertárgy értéke a Pp. 24. § (1) bekezdése alapján a keresettel támadott 20 507 000 Ft adókülönbözet volt. Ehhez képest az alperes javára megállapított 150 000 Ft perköltség az 1%-ot sem éri el, mely összeg a minimumot jelentené.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.273/2006.)