adozona.hu
AVI 2008.12.133
AVI 2008.12.133
A vámfizetésre kötelezettekkel szemben az egyetemlegességet egyidejűleg kell érvényesíteni [1995. évi C. tv. 125. § (4) és (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A V. Kft. 2003. augusztus, szeptember és október hónapban 9 db személygépkocsit hozott be az országba, melyekre a felperes a vámáru vámjogi sorsának rendezéséig kezességet vállalt. A behozott gépkocsik átmeneti megőrzésének helye a szakhatósági engedély hiánya miatt S., R. u. 7/a. szám alatti ingatlan volt.
Tekintettel arra, hogy a gépkocsik vámjogi sorsát az előírt határidőig nem rendezték, a hatóság elrendelte a közvetlen vámfelügyeletet, majd sor került a vámteher kiszabására.
A megismét...
AVI 2008.12.133 A vámfizetésre kötelezettekkel szemben az egyetemlegességet egyidejűleg kell érvényesíteni [1995. évi C. tv. 125. § (4) és (5) bek.]
A V. Kft. 2003. augusztus, szeptember és október hónapban 9 db személygépkocsit hozott be az országba, melyekre a felperes a vámáru vámjogi sorsának rendezéséig kezességet vállalt. A behozott gépkocsik átmeneti megőrzésének helye a szakhatósági engedély hiánya miatt S., R. u. 7/a. szám alatti ingatlan volt.Tekintettel arra, hogy a gépkocsik vámjogi sorsát az előírt határidőig nem rendezték, a hatóság elrendelte a közvetlen vámfelügyeletet, majd sor került a vámteher kiszabására.
A megismételt elsőfokú eljárás során a vámhatóság a V. Kft.-t és a felperest egyetemlegesen, és egyidejűleg kötelezte a vámteher megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatokat 2005. szeptember 13-án kelt határozataival helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes kezesi kötelezésének jogalapja az elsődleges vámfizetésre kötelezett V. Kft. mulasztásán alapult.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra is, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely intézkedések sorozatát írná elő a vámhivatal részére, a vámfelügyelet alá vétel érvényesítése érdekében.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes jogi álláspontja szerint az általa vállalt kezesség időtartama korlátozott volt, és nem tartott az áruk vámjogi sorsának végleges rendezéséig. Amennyiben a vámhatóság betartotta volna a közvetlen vámfelügyelet alá vételi kötelezettségét, abban az esetben a kezesi felelősséget nem aktualizálhatták volna.
A felperes hivatkozott a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 44. § (2) bekezdésére, valamint a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 54. § (6) bekezdésére, amely rendelkezik a kezesség határidejéről, továbbá arra, hogy a vámhatóság megsértette a Vtv. 11. § (6) bekezdésében, és a Vhr. 21. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A nem vitás tényállás szerint a V. Kft. által importált személygépkocsikat a vámhatóság átmeneti megőrzés alá vonta a Vtv. 44. § (2) bekezdése alapján.
A Vhr. 64. § (9) bekezdése szerint a Vtv. 44. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén a vámárunak a vámhivatal által kijelölt helyen történő átmeneti megőrzését vámbiztosíték nyújtása mellett lehet engedélyezni. A V. Kft. a felperes kezességi nyilatkozatát nyújtotta be vámbiztosítékként. Az átmeneti megőrzés határidejének lejártáig a V. Kft. a vámáruk vámjogi sorsát nem rendezte, a szükséges szakhatósági engedély beszerzését nem jelezte. A vámhatóság a Vtv. 44. §-ában rögzített határidőt túllépve intézkedett a vámáru közvetlen vámfelügyelet alá vételéről. Ezt követően megállapítva a vámáruk jogellenes belföldi forgalomba hozatalát, határozott a vámteher fizetési kötelezettségről, a V. Kft. és a felperes, mint vámkezes egyetemleges és egyidejű fizetési kötelezettségéről.
A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében kell a vámbiztosítékot nyújtani. A vámbiztosíték egyik fajtája a vámhatóság által feljogosított magyarországi székhellyel rendelkező szervezet kezesség vállalása. A kezesség nyújtása nem kötelesség, hanem a jogszabályi feltételeknek megfelelő személy, szervezet, az adott eset körülményeinek ismeretében dönthet arról, hogy vállalja-e vagy sem (Vtv. 7. §-a). A Vhr. 12. § (3) bekezdése értelmében kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni. A vámhivatal és a kezességvállalók közötti vámigazgatási jogviszony a Vhr. 12. § (5)-(6) bekezdésében foglaltak szerinti kezességi nyilatkozat, illetve a (8) bekezdés a) pontja szerinti igazolás elfogadásával jön létre. A kezes csak akkor mentesül a kötelezettség alól, ha a vámbiztosíték indokoltsága megszűnik. A Vhr. 12. § (5) bekezdése tartalmazza a kezesség-nyilatkozat kötelező tartalmi kellékeit a)-h) pontjában. Ezek közül kiemeli a Legfelsőbb Bíróság az f) és g) pontok szerinti szabályozást, melyek rögzítik, hogy meg kell jelölni a kezesi nyilatkozatban azt a vámkezelést, vámigazgatási eljárást, amire a kezességvállalás vonatkozik. Továbbá tartalmazni kell arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a vámárut terhelő vámteher és a felszámítható kamat megfizetésének a vámáru tulajdonosa, fuvarozója, szállítója részéről való bármilyen okból történő fizetés elmaradása esetére - ide értve a Vtv. 125. § (2) bekezdés c), e) pontjaiban meghatározott eseteket is - vonatkozik a kezességvállalás.
Ebből következik, hogy a Vtv. illetve a Vhr. egyértelműen és kifejezetten rögzítik a vámbiztosíték célját, funkcióját, azaz azt, hogy a közterhek az állam részére megfizetésre kerüljenek, illetve ennek egyik módjaként a kezességet, a kezesi felelősség alapját, a formai kellékeket és tartalmi követelményeket. Ezt egybevetve a perbeli felperes által adott kezességvállaló nyilatkozatokkal, kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes kezességvállalási nyilatkozatai is egyértelműen és kifejezetten rögzítették a Vhr. 12. § (5) bekezdés f) és g) pontja szerinti kezességvállalást, a vámteher megfizetésének bármely okból történő elmaradása esetére vonatkozó kezességvállalást. Ezért alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy a kezesség vállalása korlátozott lett volna. Ugyancsak nem jelentett befolyást e kezességvállalásra, sem a vámigazgatási eljárás többszöri lefolytatása, sem a vámhatóság esetleges határidő mulasztása.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vámkezesség speciális közigazgatási jogviszonyt jelent, amelyre a felperes által hivatkozott Ptk. 276. § (2) bekezdése nem alkalmazható, ezért a vámszervek mulasztásának következményeiként a felperes, mint kezes, a teljesítési kötelezettsége alól nem szabadulhatott.
A Vtv. 125. § (2) bekezdése szabályozza a vámfizetésre kötelezettek körét. Így a perbeli vámárukért vámfizetési kötelezettsége lehetett a 125. § (2) bekezdés a) pontja alapján a tulajdonos címzett zálogjoggal rendelkező fuvarozónak és szállítmányozónak, illetőleg annak, aki a vámteher megfizetésére kezességet vállalt, így jelen esetben a felperesnek.
A Vtv. 125. § (4) bekezdése alapján a (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut terhelő vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelnek. A Vtv. 125. § (5) bekezdése szerint a (4) bekezdés szerinti egyetemlegességet a vámfizetésre kötelezettekkel szemben egyidejűleg kell érvényesíteni.
Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy amikor a kezes vámkötelezetté válik, és a vámáru feletti vámigazgatási szervet megillető törvényes zálogjog érvényesítésére (bármely okból) már nincs lehetőség, érvényesül a Vtv. 125. § (4) bekezdése szerint vámkötelezettek egyetemleges felelőssége, mely a 2000. július 1-jétől hatályba lépett (5) bekezdésben írt szabály szerint egyúttal egyidejű kötelezést is jelent.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Vtv. 125. § (2) bekezdés szerinti szabályozás olyan jellegű, hogy amennyiben a vámfizetésre kötelezett személy megjelölésén kívül a jogalkotó egyéb törvényi feltételek meglétét is megkívánja a vámfizetésre kötelezéshez, úgy azt a törvényhely tartalmazza is. Ahol pedig lehetőséget ad a törvény valamilyen mentesülésre, ott azt meg is jelöli [pl. Vtv. 125. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti vis maior].
A kezes esetében azonban a vámteher megfizetésére való kezességvállaláson kívül, amely jogviszony tartalmi formai ismérvei az előzőekben ismertetésre kerültek, egyéb törvényi tényállást a jogszabályhely nem tartalmaz. Az ismertetett törvényi szabályozásból az következik, hogy a felperes fizetési kötelezettsége a kezességvállalás tényén alapult. A nyilatkozatban is rögzített kötelezettségvállaláson kívül nincs olyan Vtv., vagy Vhr.-beli rendelkezés, amely előírná a vámhatóságnak, hogy a kezességvállalás formai, tartalmai rendelkezéseinek való megfelelőségén túl más egyebet is vizsgáljon akkor, amikor a vámteher megfizetésére kezességet vállalót a vámteher megfizetésére kötelezi.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3 bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.218/2006.)