adozona.hu
AVI 2008.12.132
AVI 2008.12.132
Az áfa becslésére nincs törvényes lehetőség (2003. évi XCII. tv. 110. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett 1999-2000. évekre vonatkozóan. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 35 917 000 Ft adókülönbözet, 17 937 000 Ft adóbírság, 20 218 000 Ft késedelmi pótlék, 1 242 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes megállapította, hogy a felperes 1999-2000. években ...
AVI 2008.12.132 Az áfa becslésére nincs törvényes lehetőség (2003. évi XCII. tv. 110. §)
Az adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett 1999-2000. évekre vonatkozóan. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 35 917 000 Ft adókülönbözet, 17 937 000 Ft adóbírság, 20 218 000 Ft késedelmi pótlék, 1 242 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes megállapította, hogy a felperes 1999-2000. években olyan bevételeket realizált, amelyeket bevallásaiban nem szerepeltetett, ezekre az évekre iratanyag nem állt rendelkezésére. A felperes által használt, Postabanknál vezetett folyószámla a képviselő, mint magánszemély nevén volt nyilvántartva, és az adóhatósághoz nem került bejelentésre, a felhasználásával kapcsolatos adatok a felperes könyveiben nem jelentek meg. A 2002. évi társasági adóbevallás és a 2003. július 1-jén benyújtott önrevíziós helyesbítésből következően a felperes 2002 évben 2 749 000 Ft árbevétel bevallását és megfizetését mulasztotta el. A felperes kamatbevétel és bankköltség elszámolását elmulasztotta, eredménye megállapításakor ezeket az összegeket nem vette figyelembe. Az alperes a valós adó, illetve költségvetési támogatások alapján becslési eljárással állapította meg. Ennek keretében rögzítette, hogy a felperes a foglalkoztatott létszám szerinti munkabérköltségeit könyveiben nem számolta el, eredménye megállapításánál figyelmen kívül hagyta. E körben bevallási és járulékfizetési kötelezettségeinek nem tett eleget. A felperes a beltag részére kifizetett osztalék után sem teljesítette adó- és járulékfizetési kötelezettségét, általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásai eltérnek az ellenőrzés által megállapított és dokumentált bevételektől.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság túlterjeszkedett a megbízólevélben foglaltakon. A 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) előírásaival ellentétben az áfa esetében jogsértően nem alkalmazott becslést, és jogsértően nem folytatott bizonyítást a H. Kft.-vel fennálló gazdasági kapcsolatára vonatkozóan. A becsült munkavállalói létszám teljes munkaidőben történő folyamatos foglalkoztatását jogsértően valószínűsítette. Kifejtette, hogy beltagja nem használt fel bt. által megszerzett jövedelmeket, a számlájára érkezett pénzt a cég működésére fordította. Az alperes nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének, a javára szóló tényeket nem derítette fel.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes felhívás ellenére sem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, az alperes határozata a keresettel támadott körben nem jogszabálysértő. Az adóhatóság jogszerűen módosította a megbízólevelet, annak tartalmán nem terjeszkedett túl. A becslés jogalapja a bizonylatok hiányára figyelemmel fennállt. A felperes által megjelölt ok az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) és az Art. szabályai értelmében nem tekinthető külső elháríthatatlan oknak, és nem ad lehetőséget az áfa becslésére. A felperes tévesen hivatkozott a H. Kft. vizsgálatának hiányára, a beltagot érintő adóhatósági megállapítások jogszabálysértő voltára.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát az alperes jogértelmezésre hivatkozással. Kifejtette, hogy az alperes a megbízólevél tartalmán túlterjeszkedett, a javára szóló körülményeket nem teljes körűen tárta fel, az általa felajánlott bizonyítást nem folytatta le. Az iratai betörés kapcsán tűntek el, ennél fogva ezt olyan oknak kellett volna tekinteni, ami az áfa kapcsán is lehetőséget ad becslés alkalmazására.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az iratokból megállapíthatóan az adóhatóság a 2003. július 21-én kelt megbízólevéllel 1999-2001. évek átfogó vizsgálatát rendelte el. Ezt a 2003. szeptember 23-i módosított megbízólevéllel 2002 évre is kiterjesztette, és az eljáró adóellenőrök személyi körét részben megváltoztatta. A megbízólevél másodszori módosítására 2003. november 11-én került sor, a revizorok személyében bekövetkezett változás miatt, és nem érintette a vizsgálat alá vont időszakokat. A megbízólevelek adónemeket nem jelöltek meg, valamennyi esetben átfogó ellenőrzésről szóltak. Az adóhatóság tehát ellenőrzését törvényes keretek között, hatáskörét nem túllépve, jogszerűen folytatta le.
Az Áfa tv. 35. § (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az áfa becslésére - a felperes hivatkozásával ellentétben - a korábban hatályban volt 1990. évi XCI. törvény 66/I. §-a és az Art. 110. §-a értelmében nincs törvényes lehetőség. Az adóhatóság becsléssel a levonható adót csak abban az esetben állapíthatta volna meg, ha a bizonylatok hiánya elháríthatatlan külső ok miatt következett volna be. Elháríthatatlan külső ok hiányában a bizonylatok hiányának adójogi jogkövetkezményeit az adózónak kell viselnie. Nem tekinthető külső elháríthatatlan oknak az iratok lopás kapcsán történő eltűnése.
A felperes alap nélkül hivatkozott arra, hogy az alperes a H. Kft.-vel kapcsolatos gazdasági tevékenységének felderítése tekintetében nem folytatott le teljes körű bizonyítást, mivel e gazdasági társaságot a cégbíróság 2004. március 8-i hatállyal törölte a cégnyilvántartásból. A kft. képviselőjének idézésére történő intézkedések eredménytelenek voltak. A kft. képviselőjének özvegyét és könyvvizsgálóját az adóhatóság tanúként hallgatta meg, melynek során megállapította, hogy a kft. iratanyaga nem lelhető fel. A felperes az ellenőrzés részére bizonylatokat, dokumentumokat nem tudott átadni, ennél fogva az adóhatóság a felperes által megjelölt üzleti partnerre vonatkozóan a lehetséges körben teljes körű bizonyítást folytatott le.
Az iratszerűen és jogszerűen megállapított tényállás szerint a P. Banknál vezetett folyószámla a társaság ügyvezető tulajdonosának nevére szólt. E számláról az 1999-ben felvett 11 284 300 Ft, illetve 2000-ben felvett 5 063 470 Ft a felperes könyveibe nem került bevételezésre, felhasználására vonatkozó adat nem szerepel. Ennél fogva ez az összeg a magánszemély által felvett és eltitkolt jövedelem, amely magánszemély részére fizetett osztaléknak minősül, adókötelezettséget eredményez [Szja. tv. 66. § (1) bekezdés a) pontja, (2) és (3) bekezdései]. A megyei bíróság iratszerűen rögzítette ítéletében, hogy ezzel ellentétes tényállás megállapítására vonatkozóan a felperes bizonyítást nem ajánlott fel. Helyesen állapította meg, hogy nincs érdemi jelentősége a többletbevétel felhasználásának, illetve módjának. Az adóhatóság ugyanis nem a beltag tekintetében tett megállapításokat, hanem a felperesi adóvizsgálatát végezte el. A vitatott összegek nyilvánvalóan magánszemély számlájára érkeztek és a magánszemély által elismerten a társas vállalkozás bevételét képezték. A perbeli esetben az adójogi konzekvenciák levonására is a felperesi gazdasági társaságnál és nem a magánszemélynél került sor.
Az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette, hogy a felperes a peres eljárás során a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Art. 108-109. §-ai értelmében a bizonyítás az adóigazgatási eljárásban is a felperest terhelte. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó csak hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Az alperes a becslés során valószínűsítette a becsült létszám állandó, teljes munkaidőben történő foglalkoztatását, melynek során figyelembe vette, hogy a felperes be nem jelentett bankszámlájára folyamatosan érkeztek az általa teljesített szolgáltatások ellenértékeinek átutalása, tehát a munkavégzések folyamatosan megvalósultak. Tekintettel arra, hogy a felperes a vizsgált időszakban építőipari (azon belül földmunkavégzési) tevékenységet látott el és az építőiparban a részmunkaidős foglalkoztatás nem kivitelezhető, az alperes a teljes munkaidős foglalkoztatást alappal tekintette irányadónak. A felperes állításával ellentétben bizonyítást nem ajánlott fel annak igazolására, hogy az adóhatósági megállapításokkal érintett részben kifejezetten részmunkaidős foglalkoztatásra került sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.111/2006.)