adozona.hu
AVI 2008.12.130
AVI 2008.12.130
Az APEH elnökének utasítása esetén vizsgálni kell, hogy az illetékességi területen kívül végzett ellenőrzésre, illetve a hatósági eljárás lefolytatására mely szerv jogosult [2003. évi XCII. tv. 88. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Igazgatósága 2002. december - 2003. január hónapokra vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzését végezte általános forgalmi adónemben a felperesnél. A revízió megállapította, hogy a felperes és a számlakibocsátó R. Kft. közötti, két db számlával dokumentált gazdasági esemény nem valósult meg, illetve nem a dokumentált módon jött létre.
Az APEH É. Igazgatósága határozatával a felperes terhére 5 008 000 Ft adókülönbözetet állapított meg általános forgalmi adónemben. A tényállást az el...
AVI 2008.12.130 Az APEH elnökének utasítása esetén vizsgálni kell, hogy az illetékességi területen kívül végzett ellenőrzésre, illetve a hatósági eljárás lefolytatására mely szerv jogosult [2003. évi XCII. tv. 88. § (4) bek.]
Az APEH Igazgatósága 2002. december - 2003. január hónapokra vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzését végezte általános forgalmi adónemben a felperesnél. A revízió megállapította, hogy a felperes és a számlakibocsátó R. Kft. közötti, két db számlával dokumentált gazdasági esemény nem valósult meg, illetve nem a dokumentált módon jött létre.Az APEH É. Igazgatósága határozatával a felperes terhére 5 008 000 Ft adókülönbözetet állapított meg általános forgalmi adónemben. A tényállást az ellenőrzési jegyzőkönyvben foglaltak alapján rögzítette, és hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésére, és az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 35. § (1) bekezdésére. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte kifejtve, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 88. § (1) bekezdése alapján az APEH K. Igazgatóság nem rendelkezett illetékességgel az ellenőrzésre. A gazdasági esemény a valóságban végbement, az alperes megállapításait más adózók nyilatkozataiban vélelmezett ellentmondásokra alapította. A kapcsolódó vizsgálat eredményét az Art. 100. § (4) bekezdése ellenére az adózóval nem ismertette. Az alperes ellenőrzéssel lezárt időszakot vizsgált. Az alperes megsértette a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségét, nem tárta fel az adózó javára szolgáló körülményeket.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az APEH Elnöke az Art. 88. § (4) bekezdése alapján megadta az engedélyt az APEH K. Igazgatóságának az illetékességi területén kívüli ellenőrzés lefolytatására. Bár az engedély kelte és az érkeztetés közötti időpontban ellentmondás található, de a bíróság egyéb adatokra figyelemmel elfogadta, hogy az engedély keltének dátumában elírás történt. Az APEH Elnökének engedélye csak az ellenőrzés lefolytatására vonatkozott, hatósági eljárás lefolytatásáról nem rendelkezett, így az egyébként illetékességgel rendelkező APEH É. Igazgatóság jogosult volt az elsőfokú határozat meghozatalára.
Megállapította, hogy az APEH É. Igazgatósága az Art. 52. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést végzett, amely a (2) bekezdés értelmében ellenőrzéssel lezárt időszakot nem eredményez.
A határozat érdemi rendelkezésével kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes a számlák tartalmi hitelességét nem tudta bizonyítani. Bár rendelkezett szerződéssel, annak tartalma a számla tartalmával nem egyezett meg. Az adóhatóság helyesen járt el, amikor a tényállás felderítése körében nyilatkoztatta vagy megkísérelte nyilatkozatni a számlakibocsátó ügyvezető igazgatóját. Egyben vizsgálta, hogy a számlakibocsátó a személyi és tárgyi feltételek alapján alkalmas és képes volt-e a számlában rögzített gazdasági esemény teljesítésére.
Ez a vizsgálat azonban nem vezetett eredményre, és a bizonyítékokat összességükben mérlegelve a teljesítés kizártságát támasztották alá. Az ellenőrzés eredményeként készült jegyzőkönyvet a felperes aláírásával átvette, a jegyzőkönyv az ellenőrzés megállapításához szolgáló nyilatkozatokat teljes terjedelmében tartalmazták, így a felperest hátrány nem érhette.
Az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésére, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdés c) pontjára utalva megállapította, hogy az alperes a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének eleget tett. Nem sérti az Art. 97. § (6) bekezdését, ha egyes bizonyítékok értékelése nem egyezik a felperes álláspontjával. A feltárt, és összességükben mérlegelt bizonyítékok egyértelműen a gazdasági esemény teljesülésének kizártságát támasztották alá.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát. Kifejtette, hogy az ellenőrzést lefolytató APEH K. Igazgatóság nem adhatta volna át az ügyet az É. Igazgatóságnak határozathozatal céljából, és ezt erősíti az Art. 105. §-a. Az É. Igazgatóság a határozat meghozatalára nem volt jogosult, mert ellenőrzést nem végzett. A bizonyítás hiányának körében arra hivatkozott, hogy csak bizonyítékként az a nyilatkozat vehető figyelembe, amit az ügyfél, az adózó az eljárás során tett, így a vizsgálat anyagát nem képezhetik a megbízólevél kelte előtti nyilatkozatok. Az alperes megállapításait más adózók nyilatkozataiban vélelmezett ellentmondásokra alapozza, és az ún. láncvizsgálatos módszernél nem lehet megalapozottan arra hivatkozni, hogy az adózó és a szállítóján kívüli vállalkozó esetlegesen nem pontos nyilatkozata az ügylet fiktív voltát bizonyítják. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdését.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta azzal, hogy az APEH É. Igazgatóság rendelkezett illetékességgel a határozat meghozatalára, az adóhatóság jogszerűen támaszkodhatott a korábbi törvényes eljárások során beszerzett bizonyítékokra és adatokra, az adóhatóság a felperes és a számlakibocsátó közötti gazdasági kapcsolatot vizsgálta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a fél mind eljárásjogi, mind anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozhat azzal, hogy az eljárásjogi jogszabálysértésnek az ügy érdemére is kihatással kell rendelkeznie. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen a felperes eljárásjogi jogszabálysértésre való hivatkozását vizsgálta.
Az Art. 88. § (1) bekezdése főszabályként határozza meg, hogy az adóhatóság az ellenőrzést a hatáskörébe tartozó ügyekben az illetékességi területén folytatja le. Ugyanakkor a (4) bekezdés ettől eltérést engedélyez, mely szerint az APEH elnökének utasítására (engedélyével) az APEH területi szerve az ellenőrzést az illetékességi területén kívül is végezhet. A perbeli esetben ez történt, hiszen az APEH K. Igazgatósága az APEH elnökének engedélyével folytatta le az ellenőrzést.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az APEH elnökének ez az engedélye csak az ellenőrzés lefolytatására vonatkozott, így a hatósági eljárás lefolytatásáról, valamint az annak eredményeként hozott határozathozatalról már nem rendelkezett. Ebből következően az Art. 73. § (2) bekezdés aa) alpontja alapján az illetékességgel rendelkező APEH É. Igazgatóság jogosult volt meghozni az elsőfokú határozatot, e körben eljárásjogi jogszabálysértés nem volt megállapítható.
A felperes által hivatkozott bizonyítatlansággal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban - mint rendkívüli jogorvoslati eljárásban - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a bíróság által megállapított tényállás iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg az ítélkezése alapjául szolgáló tényállást, és a bizonyítékok értékelésénél sem volt megállapítható az okszerűtlen mérlegelés. A Pp. 221. § (1) bekezdésére figyelemmel megfelelő részletességgel indokolta meg jogerős döntését. A fél által hivatkozott bizonyíték elvetése vagy eltérő értékelése önmagában nem jelentheti a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelését.
Az adóhatóság joga és egyben kötelessége is, hogy eljárása során minden olyan adatot, bizonyítékot figyelembe vegyen, amely alapján megalapozott és jogszerű döntést hozhat. A tényállás jogszerű megállapíthatósága érdekében nem zárható el az adóhatóság attól, hogy korábbi törvényes eljárása során beszerzett bizonyítékokat, adatokat ne használhatna fel a perrel érintett fél ellenőrzésénél. Az adóhatóság vizsgálta a felperes és a számlakibocsátó közötti gazdasági kapcsolatot, illetve a gazdasági esemény valóságos megtörténtét, így e körben jogszerűen használta fel a számlakibocsátónál végzett ellenőrzés adatait és eredményeit. E körben az alperes jogszerűen vizsgálta, hogy a számlakibocsátó alkalmas, képes volt-e a számlában rögzített gazdasági esemény teljesítésére.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes nem tudta bizonyítani a jogerős ítélet jogszabálysértéseit, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.096/2006.)