adozona.hu
AVI 2008.12.129
AVI 2008.12.129
Az adótörvények megkerülését célzó gyakorlat megítélése során az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében írt rendelkezés szerint kell eljárni [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2004. július hónapra vonatkozóan fogyasztói árkiegészítés igénylésének jogszerűségét vizsgálta a felperesnél. A vizsgálat eredményeképpen a felperes által visszaigényelt 2 312 000 Ft-ot jogosulatlan igénylésnek minősítette, mely adókülönbözetet a felperes terhére előírta, az összeg pénzügyi rendezést nem igényelt, mivel kiutalása még nem történt meg. A jogosulatlan igénylés után a felperest kötelezte 1 156 000 Ft adóbírság megfizetésére.
Az alperes a felperesi fellebbezés folyt...
AVI 2008.12.129 Az adótörvények megkerülését célzó gyakorlat megítélése során az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében írt rendelkezés szerint kell eljárni [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]
Az adóhatóság 2004. július hónapra vonatkozóan fogyasztói árkiegészítés igénylésének jogszerűségét vizsgálta a felperesnél. A vizsgálat eredményeképpen a felperes által visszaigényelt 2 312 000 Ft-ot jogosulatlan igénylésnek minősítette, mely adókülönbözetet a felperes terhére előírta, az összeg pénzügyi rendezést nem igényelt, mivel kiutalása még nem történt meg. A jogosulatlan igénylés után a felperest kötelezte 1 156 000 Ft adóbírság megfizetésére.Az alperes a felperesi fellebbezés folytán eljárva 2005. március 7-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat megállapította, hogy Bicske városában a diákok és nyugdíjasok, igénylésük alapján kedvezményes bérletet kaptak, függetlenül szociális rászorultságuktól. Az önkormányzat nem vizsgálta a jogosultságot, nem kért igazolást a rászorultság megállapítása érdekében. A kedvezményes bérletek vásárlása nem az arra jogosultak, hanem az önkormányzat részéről történt. Ez által az önkormányzat olyan folyamatot indított, melynek eredményeként a központi költségvetés terhére, vagyis a fogyasztói árkiegészítés növelése árán teremtett biztos piacot, illetve bevételt a helyi közlekedési kft.-nek, jelen per felperesének.
A felperes keresetében e határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, ugyancsak keresetet terjesztett elő az adóhatóságnak a 2004. június, augusztus és szeptember hónapra ugyanezen okok alapján megállapított fogyasztói árkiegészítés igénylésének jogszerűtlenné minősítése és adóbírságot előíró határozatai ellen.
A megyei bíróság a felperes által benyújtott kereseteket jelen perben egyesítette.
Az alperes kérte az egyesített kereset elutasítását, és fenntartotta a határozataiban foglalt álláspontját.
A megyei bíróság 10. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatait 2004. június, július, augusztus és szeptember hónapra vonatkozóan az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság a Fa.tv. 12. § (4) bekezdése alapján megállapította, hogy az oktatási intézmények bérletvásárlásai, mint kivételes eset jogszerű, az oktatási intézmények vásárolhattak a saját tanulóik számára kedvezményes bérletet. Az, hogy az önkormányzat az iskolák részére nyújtott buszbérlet ellenértékét megfizette, nem teszi jogszabálysértővé a felperes fogyasztói árkiegészítés igénylését, hiszen e tétel dologi kiadásnak minősül, és az oktatási intézmények egyéb dologi kiadásait is az önkormányzat finanszírozza. Ugyancsak nem jogszabálysértő nyugdíjasok részére biztosított kedvezményes bérletek után fogyasztói árkiegészítés igénybevétele.
A felperes tevékenységétől ugyanis független, hogy az önkormányzat szociális rendeletét hogyan alkotja meg, milyen feltételekkel ad a rendeletben meghatározottak részére közlekedési támogatást. Ezt a körülményt felperes terhére értékelni nem lehet.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását.
Érdemben az alperes megismételte a korábbiakban kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a jogügyletek olyan láncolatáról volt szó, amelyben az érintettek nulla forint költséggel úgy vettek részt, hogy ehhez a fedezetet az állami költségvetés nyújtotta árkiegészítés formájában.
Alperes az érintettek közötti jogviszonyokat az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelően minősítette, és a 2. § (1) bekezdés alapján állapította meg, hogy felperes az adójogviszonyokban a jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság már hasonló ügyekben kifejtette azt az álláspontját, (és közzé is tette a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2005/2. számában 1374. számú eset alatt) miszerint az olyan megállapodások, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a kedvezményes bérletvásárlásokhoz kapcsolódó fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével. A Fa.tv. nem zárja ki az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy az érintettek kiadásaihoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljanak, és azt sem, hogy a tömegközlekedés tárgyi feltételeit szerződésekben rögzítetten biztosítsák. A fogyasztói árkiegészítésnek azonban az a célja, hogy a közlekedési szolgáltatás-nyújtónak az utazási kedvezmény miatti bevétel kiesését a költségvetés terhére ellentételezze. Ezért az olyan megállapodások, ügyletek, egyéb cselekmények, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével.
Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyleteket, és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Ebből következően helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy az iratokból megállapítható volt, miszerint a B. Önkormányzat a kedvezményes bérletek árának megfelelő összegű támogatást, szociális ellátásként nyújtotta a tanulóknak és nyugdíjasoknak a nélkül, hogy azt vizsgálta volna, hogy adott személy szociális rászorultsága fennáll-e. Így a felperes, az önkormányzat, és a kedvezményezettek közötti jogügyletek kapcsolatrendszer kiépítése során a felek célja egyértelműen a magasabb árkiegészítési támogatás igénybevétele volt. Ez pedig nemcsak a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény, az adózás rendjéről szóló törvény, hanem a 9/2004. (IV. 1.) számú helyi rendeletben foglaltakkal is ellentétes volt. Az alperes helytállóan állapította meg határozatában azt is, hogy a felperes és az önkormányzat az általa folytatott gyakorlatával kívánta megkerülni a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvény azon rendelkezését, miszerint nem vehető igénybe árkiegészítés a jogi személyek által vásárolt bérletek után.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.166/2006.)