Az adóhatóság a felperesnél elle..." />

AVI 2008.12.128

Amennyiben a gazdasági esemény nem a számlán szereplő felek között jött létre, az adólevonási jog jogszerűen nem gyakorolható (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a 2004. szeptember 16-tól 30-ig terjedő időszakra benyújtott általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában a C. Bt. (továbbiakban: bt.) nevében kiállított TK3 2542977 sorszámú egyszerűsített készpénzfizetési számla alapján 484 000 Ft levonható adót szerepeltetett. A számlához tartozó "Együttműködési megállapodás"-on - amely alapján a felperes közreműködési bizományosi díjat fizetett - a számlakibocsátó részéről O. K. szerepelt aláíróként.
Az adóhatóság a felperesnél elle...

AVI 2008.12.128 Amennyiben a gazdasági esemény nem a számlán szereplő felek között jött létre, az adólevonási jog jogszerűen nem gyakorolható (1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §)
A felperes a 2004. szeptember 16-tól 30-ig terjedő időszakra benyújtott általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában a C. Bt. (továbbiakban: bt.) nevében kiállított TK3 2542977 sorszámú egyszerűsített készpénzfizetési számla alapján 484 000 Ft levonható adót szerepeltetett. A számlához tartozó "Együttműködési megállapodás"-on - amely alapján a felperes közreműködési bizományosi díjat fizetett - a számlakibocsátó részéről O. K. szerepelt aláíróként.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 484 000 Ft jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, az összeg kiutalását elutasította és kötelezte a felperest 242 000 Ft adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában, 44. § (5) bekezdésében, a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésében, a Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontjában, az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 40. § (3) bekezdésében, az 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) 3. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a bt. nevében kibocsátott számla nem hiteles dokumentum, a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte. Érvelése szerint az alperes a helytelen tényállásból téves jogkövetkeztetéseket vont le, a bt. által kibocsátott számla hiteles volt, az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintést tanúsított.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a tényállást tisztázta, az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetései, határozata megalapozott és jogszerű. O. K. nem volt jogosult a számla kibocsátására, a bt. számlája nem hiteles dokumentum, ezért arra áfa-levonási jogot alapítani nem lehet. A felperes nem tanúsított kellő körültekintést sem.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben foglalt érdemi döntés téves, nem felel meg a Ptk. 222-223. §-aiba, a Gt. 9. § (2) bekezdésébe, a Pp. 164. § (1) és 221. § (1) bekezdéseibe foglaltaknak, ellentétes a BH 1996/19., EBH 1999/28. BH 2000/115., BH 2001/134., BH 2003/28. számon közzétett döntésekkel. Az elsőfokú bíróság tévesen ítélte meg O. K. képviseleti jogosultságát, jogsértően mellőzte a tanú meghallgatását és nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A bt. által kibocsátott számlát hiteles dokumentumnak kellett volna tekinteni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Adóügyi perekben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel. A perben a bizonyítás a Pp. 164. §-a szerinti szabályozásból következően a felperest terhelte. Az iratokból megállapíthatóan (keresetlevél, 6. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv) a felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Ennél fogva az elsőfokú bíróság a felperesi bizonyítási indítvány elutasítása tárgyában nem is dönthetett, e körben indokolási kötelezettség sem terhelhette. Ezért az e körben előadott felperesi felülvizsgálati kérelem szerinti érvelés alaptalan.
A perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, ennél fogva elbírálására is az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak. Egyéb jogszabályi rendelkezések csak ott és annyiban vehetők figyelembe, amennyiben ezt az adójogi rendelkezések lehetővé teszik. A felperes által hivatkozott jogesetek a perbeli jogvita eldöntésére - az eltérő ténybeli és jogi alap miatt - nem irányadóak.
Az adólevonási jog csak alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles dokumentum birtokában gyakorolható [Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése a) pontja, Sztv. 166. § (2) bekezdése]. A bizonylaton vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek akkor, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés körülményeit figyelembe véve kellő körültekintés jár el [Áfa tv. 44. § (5) bekezdése]. Az ismertetettekből következően nem valamilyen számla, hanem a tartalmilag hiteles olyan számviteli bizonylat jogosít fel az adólevonási jog gyakorlására, amely megbízható és helytálló. Abban az esetben, ha a gazdasági esemény nem a számlán szereplő felek között jött létre, az adólevonási jog jogszerűen nem gyakorolható.
A felperes az adóigazgatási és peres eljárás során nem élt ellenbizonyítással a következő - iratszerű - alperesi határozati megállapításokkal szemben:
A számlakibocsátó 2003. április 1-je óta működik cégnyilvántartásba bejegyzett gazdasági társaságként. A számla szerinti tevékenység gazdasági tevékenységi körében nem található meg. A bt. cégnyilvántartás szerinti székhelyén működésre utaló cégtábla vagy egyéb körülmény nem volt fellelhető a helyszíni szemlék eredményei alapján. A székhelyre küldött adóhatósági értesítések "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkeztek vissza. A kézbesítési megbízott székhelyén, címén a bt. gazdasági tevékenységet soha nem folytatott. A társaság cégnyilvántartás szerinti képviselője fellelhetetlen volt, O. K. nem tekinthető a bt. képviseletére jogosult személynek a Ctv. 40. § (3) bekezdése értelmében. A bt. beltagja, mint képviseletre jogosult személy a céget nem a felperes által csatolt meghatalmazással egyezően volt jogosult jegyezni. A felperes O. K. képviseleti jogosultságának igazolására vonatkozóan egymással ellentétes tartalmú okiratokat csatolt. A felperes nevében eljáró személy a számlakibocsátás időpontjában nem volt jogosult a felperes képviseletére. A felperes a bt. és a bt. nevében eljáró személy tekintetében semmiféle adatszerzést nem végzett. A számla szerinti ellenérték készpénzben került kiegyenlítésre, arról bizonylat nem készült.
Az alperes ezért a rendelkezésére álló adatok alapján jogszerű ténybeli és jogkövetkeztetések levonásával írta elő a felperes terhére az adókülönbözetet, a jogosulatlan visszaigénylést, mivel a gazdasági esemény bizonyítottan nem a számlán szereplő személyek között jött létre, a bizonylat taralmilag hiteltelen. Az alperes törvényesen állapította meg a kellő körültekintés hiányát is. Alaptalan ugyanis a felperesnek 10 éves üzleti kapcsolatra hivatkozása, mivel a számlakibocsátó cég csupán a számla befogadását megelőzően, 2003. április 1-jén jött létre. Azt pedig egyáltalán nem vitatta, hogy a cégadatokat nem tekintette meg, üzleti partnere tekintetében nem tájékozódott (a telephelyén, székhelyén nem járt, a bt. tagjainak nevét, címét, elérhetőségét nem tudja…).
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy önmagában a Pp.</a> és Ptk. szabályainak formailag megfelelő meghatalmazás sem lenne alkalmas - az előzőekben részletezett, felperes által nem cáfolt bizonyítékokra figyelemmel - annak igazolására, hogy a számla szerinti gazdasági esemény a valóságban is ténylegesen végbe ment a számla szerinti felek között. A számviteli dokumentumok hitelességét az Sztv. szerinti bizonylati elvből következően tanúvallomás nem pótolhatja. Az elsőfokú bíróság a felperes által vitatott meghatalmazás tekintetében megállapításait iratszerűen és a Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak megfelelően jogszerűen tette meg. A felperesnek a képviseleti jogosultsággal kapcsolatos Ptk. szabályaira alapított jogi érvelése pedig nem helyettesítheti a gazdasági esemény tényleges megtörténtére vonatkozó adójogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő bizonyítékokat.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el, eljárási jogszabálysértést nem követett el. Érdemi döntése összhangban áll az adójogi jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezésekkel. A jogerős ítéletben helytállóan állapította meg, hogy az alperes határozata szerinti tényállás törvényes és megalapozott, az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetések helytállóak. Az alperes határozata a felperes által támadott körben nem jogszabálysértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.123/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.