adozona.hu
ÍH 2010.92
ÍH 2010.92
FELSZÁMOLÁS KEZDŐ IDŐPONTJA UTÁNI IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS - "FA" CÉGGEL SZEMBENI IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS FELTÉTELE - KIFOGÁS ELŐTERJESZTÉSÉRE JOGOSULTSÁG FELSZÁMOLÁS ALATT Az adós gazdálkodó szervezet vagyonából csak a felszámolási eljárás szabályai szerint lehetséges az igények kielégítése, melyek feltétele - többek között - az igényérvényesítő hitelezői minősége [Cstv. 6. §, 38. § (3) bek., 51. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Fővárosi Bíróság az adós fizetésképtelenségét a 2006. március 8-án jogerőre emelkedett végzésével állapította meg, mely közlemény a Cégközlönyben 2006. május 18-án jelent meg. A bíróság felszámolóként az F. Csődtanácsadó Kft.-t jelölte ki.
A kifogásoló 2009. április 7-én kifogást terjesztett elő, hangoztatva, hogy a felszámoló jogszabálysértő módon járt el akkor, amikor az általa értékesített ingatlan vételárából az őt megillető vételárrészt nem adta ki. Egyidejűleg kérte a felszámoló köte...
ÍH 2010.92 FELSZÁMOLÁS KEZDŐ IDŐPONTJA UTÁNI IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS - "FA" CÉGGEL SZEMBENI IGÉNYÉRVÉNYESÍTÉS FELTÉTELE - KIFOGÁS ELŐTERJESZTÉSÉRE JOGOSULTSÁG FELSZÁMOLÁS ALATT
Az adós gazdálkodó szervezet vagyonából csak a felszámolási eljárás szabályai szerint lehetséges az igények kielégítése, melyek feltétele - többek között - az igényérvényesítő hitelezői minősége [Cstv. 6. §, 38. § (3) bek., 51. §].
A Fővárosi Bíróság az adós fizetésképtelenségét a 2006. március 8-án jogerőre emelkedett végzésével állapította meg, mely közlemény a Cégközlönyben 2006. május 18-án jelent meg. A bíróság felszámolóként az F. Csődtanácsadó Kft.-t jelölte ki.
A kifogásoló 2009. április 7-én kifogást terjesztett elő, hangoztatva, hogy a felszámoló jogszabálysértő módon járt el akkor, amikor az általa értékesített ingatlan vételárából az őt megillető vételárrészt nem adta ki. Egyidejűleg kérte a felszámoló kötelezését a kifogásolót megillető vételárrész kiadására.
Előadta, hogy az adóssal 2005. szeptember 29-én engedményezési szerződést írtak alá, melynek értelmében az adós a kifogásolóval szemben fennálló 130.797,70 CHF tartozását oly módon kívánta rendezni, hogy a tulajdonában álló ingatlan tervezett későbbi elidegenítése során befolyó vételár követelésből a tartozásnak megfelelő összeget a kifogásolóra engedményezte. Az ingatlan értékesítésére a felszámolás elrendelését megelőzően nem került sor.
Az eljárás során megállapítást nyert, hogy a kifogásoló a felszámolóval írásban 2007. október 30-án vette fel a kapcsolatot, közölve a követelése fennállását, illetve azt az álláspontját, mely szerint az engedményezési szerződés miatt a követelésének megfelelő vételárrész nem osztja az adós vagyonának sorsát. Bejelentette azt is, hogy mivel követelése nem az adóssal, hanem a leendő vevővel szemben áll fenn, így mint hitelező nem is jelentkezett be a felszámolás során a felszámolónál.
A felszámoló a kifogásoló bejelentésére válaszolva a 2007. november 5-én írt levelében tájékoztatta nevezettet arról, hogy az engedményezési szerződésben megjelölt ingatlan az adós felszámolás körébe tartozó vagyonának részét képezi, és felhívta a figyelmet - többek között - a Cstv. 48-49. §-aira, illetve a 38. § (3) bekezdésére. Tájékoztatta továbbá a kifogásolót a kielégítés szabályairól, valamint a Cstv. 46. § (7) bekezdésében írt, a hitelezői igények nyilvántartásba vételének feltételeiről.
A kifogásoló a felszámoló tájékoztatása ellenére az eljárás során hitelezői igénybejelentést nem tett.
Az elsőfokú bíróság a 6. sorszámú végzésével a kifogásolási eljárást megszüntette.
Döntésében hangsúlyozta, hogy a kifogásoló jelen eljárásban kifogás előterjesztésére - eljárásbeli legitimáció hiányában - nem jogosult.
Kiemelte, hogy a kifogásoló nem kívánt hitelezői igényt érvényesíteni az adóssal szemben - ugyanis álláspontja szerint a követelése a leendő vevővel szemben áll fenn -, így a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja értelmében félnek nem minősül. A Cstv. 51. § (1) bekezdésére való utalás mellett hivatkozott a Cstv. 6. § (4) bekezdésére is, melynek értelmében kifogást - többek között - az a harmadik személy is előterjeszthet, akinek jogát vagy jogos érdekét a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása érinti. Jelen esetben maga a kifogásoló állította, hogy igénye nem az adóssal, hanem a vevővel szemben áll fenn, így jogát, jogos érdekét a Cstv.-ben rögzített értékesítési eljárás és vagyonfelosztás nem érinti. Az engedményezési szerződés következtében az adós tulajdonát képező ingatlan az adós vagyonából nem került ki, így az értékesítést követően befolyt vételár felosztására a Cstv. szabályai vonatkoznak.
Rámutatott a bíróság döntésében arra is, hogy a Cstv. a privilegizáltnak tekintett kötelmeket kifejezetten kiemeli, azonban kielégítési elsőbbséget csak a hitelezőként eljárásba bejelentkezett hitelezők élveznek. Az engedményezési szerződés azonban nem eredményez privilegizált kielégítést, vagyis az engedményesnek az alapjogviszony alapján állhat fenn követelése az adóssal szemben, melynek bejelentését követően kerülhet sor annak besorolására és rendezésére.
Mivel a kifogásoló nem hitelező, illetve nincs más olyan érvényesítendő jog, jogi érdek, ami őt megilletné, ezért a jelen eljárásban félnek sem minősül. Erre figyelemmel a Pp. 157. § a) pontja alapján - a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára is tekintettel - az eljárást megszüntette.
A végzés ellen a kifogásoló terjesztett elő fellebbezést, melyben a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
A jogorvoslati kérelmében úgy vélte, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján téves döntést hozott. A Cstv. 6. § (4) bekezdésének felhívását követően kiemelte, hogy kifogást nyújthat be az a harmadik személy, akinek a felszámoló tevékenysége jogát vagy jogos érdekét érinti, valamint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása esetén a sérelmet szenvedett fél.
Hivatkozott továbbá arra is, hogy a felszámoló a jelen eljárásban megjelölt engedményezési szerződést nem támadta meg, így elismerte annak érvényességét. Nem vitatta, hogy először 2007. október 30-án értesítette a felszámolót az engedményezési szerződésről, azonban arról a felszámolónak az adósi iratok alapján tudomással kellett bírnia. Mivel a felszámoló előtt az ingatlan értékesítésekor, 2007. november 20-án ismert volt a szerződés, így értesítenie kellett volna az értékesítésről, melynek elmulasztása lehetetlenné tette, hogy az ingatlan vevőjétől az engedményezett követeléshez hozzájusson. Úgy vélte, a felszámoló tudatosan megszegte az engedményezési szerződést, és ezzel olyan pénzösszeg birtokába jutott, amelyre jogcímmel nem rendelkezik, de ezen túlmenően a szándékos jogellenes magatartásával kárt is okozott a kifogásolónak.
Álláspontja szerint a felszámoló ezt követően is megsértette a jogait, ugyanis felhívás ellenére sem adta ki a saját jogellenes magatartása következtében az adóshoz befolyt vételárat, mely vételár így a felszámoló jogszabálysértő mulasztása következtében folyt be. Megítélése szerint a felszámoló eljárása nemcsak a kifogásoló társaság jogát, jogos érdekét érinti, de kifejezetten sérelmet is szenvedett a felszámoló eljárása által, így kifogás benyújtására mind a Cstv. 6. § (4) bekezdése, mind a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján jogosult volt, melyre figyelemmel a bíróság nem szüntethette volna meg az eljárást.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
Az elsőfokú bíróság határozatát mind anyagi, mint eljárásjogi szempontból megalapozottnak tartva rámutatott arra, hogy az adósi ingatlan értékesítésére a felszámolási eljárás tartama alatt került sor, így a felszámolási eljárást megelőzően kötött engedményezési szerződésből eredően a kifogásoló a követeléséhez nem jutott hozzá. Hangsúlyozta, hogy a kifogásoló az eljárás során hitelezőként nem jelentkezett be, így félnek nem tekintethető.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a kifogás érdemi elbírálásának van helye a következőkre figyelemmel.
Az adott ügyben a felszámolás elrendelésére 2006. március 8-án került sor, így jelen felszámolási eljárásra még a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, az 1997. évi XXVII. törvénnyel, a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel, valamint a 2004. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi XLIX. törvény rendelkezései az irányadóak.
A törvény 51. § (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet. Az adós nevében kifogást a 8. § (1) bekezdésében meghatározott szervek képviselője nyújthat be. A (3) bekezdés szerint, ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja.
A fél fogalmát a többször módosított Cstv. 6. § (4) bekezdése határozza meg, mely szerint felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót kell félnek tekinteni. Ha a felszámoló tevékenysége vagy mulasztása harmadik személy jogát, jogos érdekét is érinti, az e személy által benyújtott kifogás (51. §) elbírálása során a kifogás előterjesztője is félnek minősül.
Az idézett jogszabályi rendelkezésekből megállapítható, hogy a felszámolási eljárásban ki és milyen esetekben jogosult kifogás előterjesztésére. Így helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor vizsgálta a kifogásoló féli minőségét, vagyis azt, hogy jogosult-e a kifogás előterjesztésére. Helyesen foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a kifogásoló adott eljárásban - hitelezői igénybejelentés hiányában - hitelezőnek nem minősül. Nem osztotta azonban a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a kifogásoló az adott kifogásolási eljárásban félnek nem tekinthető. A kifogásoló előadása szerint igénye a vevővel, és nem az adóssal szemben áll fenn. Tény ezzel szemben, hogy a kifogásoló a követelés megfizetését az engedményezési szerződés alapján az ingatlan értékesítéséből befolyt összegből a felszámolótól kérte annak okán, hogy a felszámoló elmulasztotta megfizetni részére az ingatlan vevőjétől kapott ellenérték egy részét, a kifogásoló és az adós között még a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően kötött engedményezési szerződésre figyelemmel. Így a kifogásoló engedményezési szerződésből eredeztetett vélt jogát a felszámoló eljárása érinti, ezért a kifogás érdemi vizsgálatának van helye. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a kifogásoló kereshetőségi joga a felszámolóval szemben az ügy érdemére tartozó olyan anyagi jogi kérdés, amelynek tárgyában a bíróságnak érdemben kell határoznia. Nincs helye ez okból a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján megfelelően alkalmazott Pp. 157. § a) pontja szerinti eljárás megszüntetésének a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára figyelemmel.
Az előterjesztett kifogás azonban - az alábbiakra figyelemmel - nem alapos.
A jelen kifogással érintett jogvitában eldöntendő jogkérdés az volt, hogy az adós vagyonának tekinthető-e az a vételárrész amelyre a kifogásoló a felszámolási eljárás megindulását megelőzően az adóssal kötött engedményezési szerződés alapján támaszt igényt.
A Cstv. 4. § (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, mellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez, míg a (2) bekezdés értelmében a gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) levő vagyon.
A felek által sem vitatottan az engedményezési szerződéssel érintett ingatlan az adós vagyonát képezte. A visszterhes szerződésből eredő követelések engedményezése nem kizárt. Ezúttal azonban nem szállnak át az engedményező szerződésből eredő kötelezettségei, hanem a jogviszony továbbra is az eredeti felek, az engedményező és a kötelezett között áll fenn. Ezért az ingatlan vevője az engedményezés kötelezettje - értesítés hiányában - az engedményező adós nevében eljáró felszámoló részére jogszerűen teljesített.
E tekintetben megalapozatlan a kifogásolónak az a hivatkozása, hogy a vételár egy része már korábban engedményezésre került a részére, ezért az nem képezi az adósi vagyon részét. A 2005. szeptember 29-én kötött megállapodás szerinti engedményezésnek a hatálya a feltétel bekövetkezésével, azaz az ingatlan értékesítésével állt be. Ez pedig a Ptk. 365. § (1) bekezdése szerint az ingatlan átruházásával, annak a vevő birtokába bocsátásával, a vevő részéről a vételár megfizetésével zárult le. Téves ezért a hitelezőnek az a jogi érvelése, hogy a már befolyt vételár egy része a javára keletkeztet tulajdonjogot. Kétségtelen, hogy a megállapodás értelmében az ingatlan értékesítésekor az adóshoz befolyt vételár egy része megilleti ugyan a kifogásolót, a felszámolás kezdő időpontját követően azonban a kifogásoló abból csupán a Cstv. rendelkezései szerinti hitelezői igénybejelentéssel, a Cstv. szabályai szerint kereshet kielégítést.
A fentiek alapján így a kifogásoló - miután az ingatlan vételára teljes egészében az adóshoz folyt be - akkor járt volna el helyesen, ha a felszámoló 2007. november 5-én írt tájékoztatásában írtak szerint, az igénybejelentésre vonatkozó szabályoknak megfelelően a törvényben megjelölt határidőn belül hitelezői igénybejelentéssel él a felszámolónál a szükséges regisztrációs díj befizetése mellett. A Cstv. 38. § (3) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után ugyanis a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretén belül lehet érvényesíteni.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a kifogást a Cstv. 51. § (3) bekezdése alapján elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 45.062/2009/2.)