adozona.hu
BH+ 2010.6.269
BH+ 2010.6.269
Természetes személy szerződésből eredő tartozásának megfizetésére az egyéni vállalkozóként megnyitott pénzforgalmi bankszámla terhére vezetett inkasszó útján is sor kerülhet [Ptk. 685. § c) pontja, 1990. évi V. tv. (Etv.)* 2. § (1) bek., 11. § (1) bek., 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 6. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes ún. személyi jog alapján közforgalmú gyógyszertárat működtetett M., E. tér 2. szám alatt és miután egyéni egészségügyi vállalkozóként köteles a gazdasági tevékenységével összefüggő pénzeszközeit bankszámlán tartani, 2004. július 20-án, mint számlatulajdonos megkötötte az alperessel a "bázis folyószámla szerződés vállalkozások részére" elnevezésű megállapodást. Jelen per felperese ellen M. I. a megyei bíróság előtt szerződés teljesítése iránt pert indított, az e perben eljáró elsőfo...
BH+ 2010.6.269 Természetes személy szerződésből eredő tartozásának megfizetésére az egyéni vállalkozóként megnyitott pénzforgalmi bankszámla terhére vezetett inkasszó útján is sor kerülhet [Ptk. 685. § c) pontja, 1990. évi V. tv. (Etv.)* 2. § (1) bek., 11. § (1) bek., 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 6. § (2) bek.].
A felperes ún. személyi jog alapján közforgalmú gyógyszertárat működtetett M., E. tér 2. szám alatt és miután egyéni egészségügyi vállalkozóként köteles a gazdasági tevékenységével összefüggő pénzeszközeit bankszámlán tartani, 2004. július 20-án, mint számlatulajdonos megkötötte az alperessel a "bázis folyószámla szerződés vállalkozások részére" elnevezésű megállapodást. Jelen per felperese ellen M. I. a megyei bíróság előtt szerződés teljesítése iránt pert indított, az e perben eljáró elsőfokú bíróság jelen per felperesét marasztalta, az ítélőtábla pedig 2007. március 2-án meghozott ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. A jogerős ítélet alapján jelen per felperese nem teljesített, ezért M.I. 2007. április 2-án meghatalmazott jogi képviselője - dr. N. A. ügyvéd - azonnali beszedési megbízást nyújtott be a felperes alperes által vezetett bankszámlája terhére 19 597 000 Ft behajtása iránt. Az alperes az inkasszót 2007. április 24-től kezdődően több részletben teljesítette.A felperes keresetében kártérítés címén 19 597 000 Ft és ennek 2007. augusztus 1-jétől járó kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. Előadása szerint az alperes a felperessel mint gazdálkodó szervezettel kötött folyószámla szerződést, és miután az azonnali beszedési megbízás alapjául szolgáló jogerős ítélet a felperest nem az egyéni vállalkozása körében keletkezett tartozás, hanem a felperest, mint természetes személyt terhelő tartozás megfizetésére kötelezte, az azonnali beszedési megbízás teljesítésekor az alperes jogellenesen járt el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az inkasszó alapjául szolgáló jogerős ítélet az egyéni vállalkozói tevékenységgel összefüggő tartozások megfizetésére kötelezte a felperest, de a felperes akkor is köteles lenne az egyéni vállalkozói vagyonával való helytállásra, ha marasztalására természetes személyként került volna sor.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet szerint az egyéni egészségügyi vállalkozónak minősülő felperes tevékenységére az egyéni vállalkozókról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: Etv.) rendelkezéseit, a 2003. évi LXXXIV. törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. E jogszabályok értelmében az egyéni vállalkozói tevékenységet végző természetes személy esetén nem különül el a természetes személy és az egyéni vállalkozói tevékenység körébe tartozó vagyon, így a felperesnek akár természetes személyként, akár egyéni vállalkozási tevékenységével összefüggésben keletkezett tartozása, azok megfizetéséért teljes vagyonával felel. Az inkasszó szabályszerű volt, a jogszabályi feltételeknek megfelelt, annak teljesítésére az alperes jogosult volt. A kártérítési felelősség megállapításához szükséges jogellenesség hiányzik és a felperest kár sem érte, mert a felperes jogerős ítélet alapján fennálló tartozása megszűnt.
A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indoklását kiegészítve hangsúlyozta, hogy az alperes a végrehajtás alapjául szolgáló ítéletek vizsgálata alapján meggyőződött arról, hogy a végrehajtásnak fennállnak a Vht. 13. § (1) bekezdésében írt feltételei, tehát az alperes a promt inkasszó teljesítésekor nem tanúsított jogellenes, szerződésszegő magatartást. Egyéni vállalkozás alapítására csak természetes személy jogosult, így téves a felperesnek az az álláspontja, hogy a felperes esetében nem azonos a természetes személy az egyéni vállalkozóval. A jogerős ítélet szerint a per eldöntése szempontjából nincs jelentősége a felperes fellebbezésében hivatkozott külön jogszabályok értelmező rendelkezéseinek és annak sem, hogy a Ptk. 685. §-ának c) pontja az egyéni vállalkozót a gazdálkodó szervezetek között sorolja fel.
A másodfokú bíróság szerint a fellebbezés azért is megalapozatlan, mert az Etv. 11. § (1) bekezdése szerint az egyéni vállalkozó teljes vagyonával felel a tevékenységéből eredő kötelezettségeiért, jelen esetben pedig a felperes M. I. felé fennálló tartozása az egyéni vállalkozói tevékenysége körében keletkezett.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a keresetének helyadó határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenes, valótlan tényálláson alapul és okszerűtlen következtetéseket tartalmaz. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:
A megyei bíróság ítéletének értelmezése szerint a felperes és M. I. közötti 2002. június 3-i megállapodást megkötésekor a szerződő felek szándéka az volt, hogy a felperes a M., Sz. út 2. szám alatti bérelt helyiségben önállóan, M. I. függetlenül folytassa az E. Bt. tagjaként a gazdasági tevékenységet, és ki lehessen kényszeríteni M. I. távozását a Bt.-ből azzal, hogy a felperes ennek fejében ellenszolgáltatást teljesít. Ezek viszont téves állítások. Valójában a gyógyszerész diplomával rendelkező felperes saját szakmájában kívánt dolgozni, ezért kívánt függetlenné válni, ezzel összefüggésben szűnt meg tagsági jogviszonya az E. Bt.-ben, mely társaságot a Cégbíróság utóbb megszűntnek nyilvánította.
A felperes 2004. június hóban egyéni vállalkozói adószámot igényelt és kapott és ezzel - a vállalkozási igazolványt a személyi jog engedélye pótolta - gazdálkodó szervezetté vált. Mindehhez semmi köze nem volt a két magánszemély, azaz a felperes és M. I. közötti megállapodásnak. A felperes egyéni vállalkozóként az M., E. tér 2. szám alatt kezdte meg működését, mely címnek semmi köze nem volt az E. Bt.-hez, vagy M. I.-hoz. A felperes egyéni vállalkozása pedig nem tartozott senkinek semmivel. Iratellenesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes M. I. felé fennálló tartozása a felperes egyéni vállalkozásának körében keletkezett, mert ez az inkasszó alapjául szolgáló ítéletekből sem olvasható ki. Az ítéletek nem tartalmazták a felperes egyéni vállalkozásának címét és az egyéni vállalkozás bankszámlájának számát sem. Mindezen adatok szerepelnek viszont M. I. részéről dr. N. A. ügyvédnek adott meghatalmazáson, mely az inkasszó melléklete volt.
Az Etv. 11. §-ában írtak helyes értelmezése szerint az egyéni gazdálkodó szervezet kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenységből eredő kötelezettségekért felel korlátlanul teljes vagyonával és ez fordítva nem igaz. Az eljárt bíróságoknak meg kellett volna győződniük arról, hogy a tartozásnak ki a kötelezettje. Téves vélekedésből kiindulva, minden tényen átlépve állapították meg, hogy a tartozás a felperes egyéni vállalkozási körében keletkezett, és jelentéktelen ténynek minősítették, hogy az egyéni vállalkozó a Ptk. szerint gazdálkodó szervezet. Nem vizsgálta a másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakat, még azzal sem foglalkozott, hogy az inkasszót nem a felperes, mint természetes személy bankszámlája ellen, hanem a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos pénzforgalom lebonyolítására szolgáló bankszámla ellen nyújtották be. Jelentősége van annak, hogy míg a jelen perben meghozott ítéletek G. és Gf. megjelölésű ügyszámot kaptak, addig az inkasszó alapjául szolgáló ítéletek P. és Pf. megjelölésűeket és hogy az ítélőtábla a felperes részére azért nem adott személyes költségmentességet, mert a felperest nem tekintette természetes személynek. Érthetetlen hogy a felperes vállalkozása annak ellenére kerülhetett teljesen "padlóra", hogy semmiféle tartozása nem volt.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem minősül jogszabálysértőnek.
A 2010. január 2-től hatályon kívül helyezett Etv.-nek az inkasszó kibocsátásakor hatályos 2. § (1) bekezdése meghatározta, hogy e törvény alkalmazása során mit kell érteni az egyéni vállalkozás gazdasági tevékenysége alatt. E rendelkezés szerint gazdasági tevékenységnek az üzletszerűen - tehát ellenérték fejében, nyereség és vagyonszerzés céljából, rendszeresen - folytatott termelő, vagy szolgáltató tevékenység minősül. Erre figyelemmel viszont azt kell megállapítani, hogy téves a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperes egyéni vállalkozási tevékenysége körében keletkezett M. I. felé fennálló tartozás. Az ítélőtábla ítéletében megállapított tényállás szerint 2001-ben jelen per felperese gyógyszertárat kívánt nyitni az E. Kft. által használt M., Sz. út 2. szám alatti bérleményben. E cél érdekében folytatott tárgyalásokat M. I.-nal, majd került sor közöttük a 2001. december 4-én kiegészített 2001. november 20-i megállapodás, és a 2002. június 3-ai újabb megállapodás megkötésére. E megállapodások teljesítése végett az E. Kft. - melynek tagjai M. I. és annak édesanyja voltak - betéti társasággá alakult át, a bt. kültagja M. I., beltagja pedig jelen per felperese lett, megállapodásuk ellenére azonban M. I. azért "nem mondott le" tagsági jogviszonyáról, mert jelen per felperese nem fizette meg részére a megállapodásban vállalt összeget. M. I. a megállapodás teljesítése iránt indított keresetet jelen per felperese ellen, mely perben meghozott jogerős ítélet alapján került sor a perbeli inkasszó benyújtására. Fentiekből következően tehát a felperes M. I.-nal megkötött megállapodások során egyéni vállalkozásának megkezdését készítette elő. Célja az volt, hogy tervezett egészségügyi vállalkozásának megkezdéséhez megfelelő helyiséget biztosítson a maga számára. Ez az eljárása azonban semmiképpen nem minősült az Etv. 2. § (1) bekezdésében definiált gazdasági tevékenységnek.
Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a Ptk. 685. § c) pontja az egyéni vállalkozót gazdálkodó szervezetként jelöli meg, de csak a Ptk. alkalmazásában. Ez azt jelenti, hogy azokban az esetekben, ahol a Ptk. a gazdálkodó szervezetekre speciális szabályokat tartalmaz, azokat a rendelkezéseket az egyéni vállalkozókra is alkalmazni kell. Ilyen szabályokat tartalmaz pl. a Ptk. 214. § (3) bekezdés, a Ptk. 278. § (4) bekezdése, vagy a késedelmi kamat fizetésére vonatkozó a Ptk. 301/A. §-a.
Abból azonban, hogy a Ptk. 685. § c) pontja az egyéni vállalkozót gazdálkodó szervezetként feltünteti, még nem következik az, hogy az egyéni vállalkozót a természetes személytől elkülönülő, önálló jogalanyisággal rendelkező gazdálkodó szervezetnek kellene tekinteni. Az egyéni vállalkozó csak természetes személyként szerezhet jogokat és kötelezettségeket, és csak természetes személyként folytathat gazdálkodó tevékenységet. Az egyéni vállalkozónak nincs a természetes személy vagyonától elkülönült vagyona, a vállalkozói tevékenységből szerzett vagyon a természetes személy tulajdona, melyet saját céljaira is felhasználhat. Ezzel összhangban állóan és erre tekintettel mondja ki az Etv. 11. § (1) bekezdése, hogy az egyéni vállalkozó a tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával korlátlanul felel.
A felperes a perbeli bankszámla szerződést is természetes személyként kötötte meg, az alperes pedig a felperes, mint természetes személy tulajdonában álló fizető eszközök nyilvántartását és kezelését vállalta, függetlenül attól, hogy azoknak mi volt a forrásuk. Nem volt jelentősége tehát annak, hogy a fizető eszközök a felperesek egyéni vállalkozói tevékenységéből származtak-e, mert azok mindenképpen a felperes, mint természetes személy tulajdonához tartoztak. Miután pedig a természetes személy, mint jogalany korlátlan felelősséggel tartozik tartozásai megfizetéséért, nincs jogi akadálya annak, hogy az egyéni vállalkozóként megnyitott pénzforgalmi bankszámla terhére vezetett inkasszó útján a természetes személy szerződésből eredő tartozásai megfizetésére kerüljön sor. Az inkasszónak nem volt feltétele tehát, hogy a tartozás gazdálkodó tevékenységgel összefüggésben keletkezzen. A Vht. 6. § (2) bekezdése szerinti végrehajtási feltételek fennálltak és a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet - mely az egyéni vállalkozásokra is irányadó - sem tartalmazott olyan megkötést, hogy az egyéni vállalkozó pénzforgalmi számlája elleni inkasszóra csak gazdálkodó tevékenységükkel összefüggésben keletkezett tartozás behajtása érdekében kerülhetne sor.
Az inkasszó teljesítése tehát nem volt jogellenes és ez a tény önmagában kizárja az alperes kártérítési felelősségének megállapítását.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta és az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet benyújtó felperest kötelezte az alperes jogi képviselete folytán felmerült - áfát nem tartalmazó - felülvizsgálati perköltség megfizetésére az alperes javára, továbbá a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az állam javára. A perköltségről szóló rendelkezés a Pp. 270. § (1) bekezdésén, 78. § (1) bekezdésén, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdésén és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul. (Legf.Bír. Gfv.IX.30.361/2009.)