adozona.hu
BH 2010.6.167
BH 2010.6.167
Fennáll az importvám-fizetési kötelezettség, ha a vámhatóság a korábban vámmentesen szabad forgalomba bocsátott, - nem közösségi áruk kapcsán folyt - vámeljárást követően, hatósági ellenőrzés során feltárja, hogy az árut a vámmentességet élvező szervezet a 918/83/EGK rendelet 65. cikkében előírtaktól eltérő célra használta fel. Ha a vámtartozás megfizetéséért több személy felel, úgy felelősségük az ilyen tartozásért egyetemleges [918/1983. EGK r. 65. §, 68. §, 2913/1992. EGK r. 203. §, 213. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A beavatkozó az Alapítvánnyal kötött közvetett képviseletre vonatkozó megbízás alapján 2007. január 2. napján 4000 karton J. paradicsomos szardínia konzerv, 5200 karton T. darabolt ananász konzerv nem közösségi áru vámmentes szabad forgalomba bocsátását kezdeményezte kiegészítő árunyilatkozat benyújtásával. A Fővámhivatal a benyújtott okmányok alapján a vámeljárást a kérelemnek megfelelően elvégezte.
Az elsőfokú hatóság 2007. június 13. napján hatósági ellenőrzést rendelt el az Alapítvány ál...
BH 2010.6.167 Fennáll az importvám-fizetési kötelezettség, ha a vámhatóság a korábban vámmentesen szabad forgalomba bocsátott, - nem közösségi áruk kapcsán folyt - vámeljárást követően, hatósági ellenőrzés során feltárja, hogy az árut a vámmentességet élvező szervezet a 918/83/EGK rendelet 65. cikkében előírtaktól eltérő célra használta fel. Ha a vámtartozás megfizetéséért több személy felel, úgy felelősségük az ilyen tartozásért egyetemleges [918/1983. EGK r. 65. §, 68. §, 2913/1992. EGK r. 203. §, 213. §].
A beavatkozó az Alapítvánnyal kötött közvetett képviseletre vonatkozó megbízás alapján 2007. január 2. napján 4000 karton J. paradicsomos szardínia konzerv, 5200 karton T. darabolt ananász konzerv nem közösségi áru vámmentes szabad forgalomba bocsátását kezdeményezte kiegészítő árunyilatkozat benyújtásával. A Fővámhivatal a benyújtott okmányok alapján a vámeljárást a kérelemnek megfelelően elvégezte.Az elsőfokú hatóság 2007. június 13. napján hatósági ellenőrzést rendelt el az Alapítvány által 2006. és 2007. évben kezdeményezett vámmentes szabad forgalomba bocsátás kapcsán. A lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapította, hogy az Alapítvány 2005. augusztus 1-jén szerződést kötött a felperessel a tulajdonát képező élelmiszeripari termékek értékesítésére, amely a szabad forgalomba bocsátás elvégzése előtt meg is történt. A feltártak alapulvételével az elsőfokú vámhatóság határozatával az Alapítványt 2 456 765 forint vám, 3 852 800 forint környezetvédelmi termékdíj, és 4 571 738 forint forgalmi adó, összesen 10 881 303 forint közteher megfizetésére kötelezte, egyben megállapította, hogy az Alapítvány a P. V. Kft., a H. T. Ltd., valamint a felperes annak megfizetéséért egyetemlegesen felelősek. Határozata indokolásában idézte a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 918/83/EGK rendelet (a továbbiakban: EGK rendelet) 65. cikk (1)-(2), 68. cikk és 69. cikk (3) bekezdésében foglaltakat, azzal, hogy az ellenőrzés által feltártak mentén a vámmentes szabad forgalomba bocsátásra vonatkozóan az Alapítvány valótlan nyilatkozatot tett. Ez a jogszerűen felszámítható vám és nem közösségi adó és díj beszedésének elmulasztásához vezetett, amely miatt a vámeljárás alá vont nem közösségi áruk vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása is megtörtént. A szabad forgalomba bocsátott nem közösségi áruk a beraktározást követően úgy cseréltek tulajdonost, rendelkezésre jogosultat, hogy a beavatkozó magánvámraktárát nem hagyták el.
A közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet (a továbbiakban: Közösségi Vámkódex) 203. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint 213. cikke alapján határozta meg a vámtartozás megfizetéséért egyetemlegesen felelősek személyét.
Az elsőfokú határozat elleni fellebbezést követően az alperes határozatával az elsőfokú határozatot - téves devizaárfolyam alkalmazása miatt - a fizetési kötelezettség tekintetében megváltoztatta és 2 554 570 forint vám, 4 719 043 forint forgalmi adó, 3 852 800 forint környezetvédelmi termékdíj, összesen 11 126 413 forint köztartozás megfizetésére kötelezte az Alapítványt. A határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. Határozatában az elsőfokú határozatban rögzítetteken túl kifejtette, hogy a Fővámhivatal a hatósági ellenőrzések kapcsán az Alapítvány által kezdeményezett vámmentes szabad forgalomba bocsátásról rendelkező határozatokra vonatkozóan új tényeket állapított meg, így határozata a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) a 60. § (6) bekezdése alapján új határozatnak minősül. Téves a felperesnek az ismételt hatósági ellenőrzésre történő utalása. A vámmentes szabad forgalomba bocsátásokról rendelkező határozatok ellen sem az Alapítvány, sem az érintett gazdálkodó szervezetek nem éltek jogorvoslattal, ezért azon határozatok jogerőre emelkedtek.
Az ügyletekben résztvevő, különböző gazdasági társaságok cselekményeinek összessége vezetett a vámmentes eljáráshoz, a vámeljárás alá vont termékek kereskedelmi forgalomban történő értékesítéséhez. Az ügylet lebonyolításában résztvevő gazdálkodók egymással szoros személyi, szervezeti kapcsolatban voltak, az érintett gazdasági társaságok telephelye, székhelye azonos helyen volt. Az egyes gazdálkodók cselekményei önállóan jogszerűeknek tűnhettek, azonban a cselekmények összessége már megtévesztésre alkalmas magatartást eredményezett. A vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás azzal valósult meg, hogy az Alapítvány az áruk nyilvántartásba vételének időpontjában már tudatában volt annak, hogy az áruk nem felelnek meg az EGK rendelet 65. cikkében meghatározott feltételeknek, de ennek ellenére tudatosan valótlan adatokkal nyújtotta be a vámmentes szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó kiegészítő árunyilatkozatot. E magatartás a jogszerűen felszámítható vám és nem közösségi adók és díjak beszedésének elmulasztását eredményezte. Az elsőfokú hatóság a jogellenes elvonás időpontját a Közösségi Vámkódex 76. cikk (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően, helytelenül határozta meg, amely az Alapítványt terhelő vám-, adó- és díj összegének megváltoztatásához vezetett. Kiemelte, hogy a Közösségi Vámkódex nem határozza meg a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonás eseteit, azonban annak 37. cikk (2) bekezdése és 4. cikk 13. pontja értelmezéséből következik, hogy a jogellenes elvonás megvalósult akkor, amikor a szabad forgalomba bocsátáskor - annak tudatában, hogy a termék értékesítésre, nem pedig szétosztásra fog kerülni - vámmentesen kérték a termékek vámeljárás alá vonását, holott erre a megállapított tényállás alapján nem lettek volna jogosultak. Meghatározó jelentőséget tulajdonított az Alapítvány és a felperes között 2005. augusztus 1. napján létrejött megbízási szerződésnek, amely egyértelműen a vámmentesen szabad forgalomba bocsátott áruk értékesítésre történő átadásáról szólt. A feltárt ügyletek és kapcsolatrendszer ismeretében a felperesnek tudnia kellett az Alapítvány megtévesztő magatartásáról. Tekintettel arra, hogy a felperes vámügylet alól elvont terméket szerzett meg, adóssá vált.
A Vtv. 3. §-a, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 21. § (1) bekezdés b) pontja, a környezetvédelmi termékdíjról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Termékdíj tv.) 4. § (3) bekezdése értelmében az Alapítványt általános forgalmi adó és környezetvédelmi termékdíj fizetési kötelezettség terheli, ugyanis a vámmentesség feltételei nem állnak fenn.
A felperes az alperes határozatát keresettel támadta, kérve annak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, azon megállapítással, hogy a határozatok mind anyagi, mind eljárásjogi szempontból jogszabálysértőek. Álláspontja szerint, a vámhatóság téves jogi álláspontra helyezkedett az ügyfél kötelezettségei, a vonatkozó jogszabályi kötelezettségek tartalma és alkalmazása tekintetében. Az EGK rendelet 65-69. cikkeinek értelmezéséből következik, hogy a vámmentesség az áru felhasználásának céljához és nem a felhasználás módjához kötődik. A határozatból nem tűnik ki, hogy a hatóság miben látja a visszaélést, figyelemmel arra is, hogy az áru bizományi értékesítéséből keletkezett árbevétel kiemelten közhasznú szervezethez, az Alapítványhoz került. A vámhatóság nem jelölt meg olyan valótlan adatot, amellyel a vámfelügyelet alóli elvonás megtévesztéssel valósult volna meg.
A határozatok nem utalnak a vámmentesen történt szabad forgalomba helyezésről szóló határozatokra, azokat nem érintették, amely azt is jelenti, hogy ugyanazon ügyre vonatkozóan két határozat tartalmaz rendelkezést.
Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség kapcsán kiemelte, hogy akkor sem lehetne áfa fizetésre kötelezni, ha egyébként vámjogi szempontból, vámadósnak minősülne. Azzal, hogy a jogellenes forgalombahozatal nem történt meg, környezetvédelmi termékdíj megfizetésére sem kötelezhető.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában rámutatott arra, hogy a vámmentességet biztosító határozat felülvizsgálata nem jelen pernek a tárgya. A vámhatóság új tények, körülmények birtokában elrendelhette és lefolytathatta az utólagos ellenőrzést. A Ket. 88. § (1) bekezdése és a 94. § (1) bekezdés b) pontja szerint az ellenőrzés eredményeként új közigazgatási eljárásban, új határozat meghozatalára került sor.
Az alperes a lefolytatott ellenőrzési eljárásban az ügy eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró eseményeket feltárta. Megállapította, hogy az adott ügyben mely gazdasági társaságok cselekményeinek összessége vezetett a vámmentes vámeljáráshoz. Az Alapítvány karitatív jellegéből nem következik a vámmentességhez való alanyi jog, annak szigorú feltételei vannak, amelynek megvalósulása hiányában az Alapítvány azonos megítélés alá esik a vámfizetési kötelezettség alá tartozókkal. Idézte az EGK rendelet 65. cikk (1) bekezdés a)-b) pontját, 69. cikk (3) bekezdését azzal, hogy az ellenőrzés során feltárt körülmények ismeretében tisztázható volt, milyen utat tettek meg a valóságban a nem közösségi eredetű élelmiszerek, illetve az érintett gazdálkodók egymással milyen személyi, gazdasági kapcsolatban álltak.
A megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ellenőrzéssel érintett áruk tekintetében a vámmentes szabad forgalomba bocsátás feltételei nem álltak fenn, és ezzel az Alapítvány és a felperes is tisztában volt. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az áruk az értékesítésig az Alapítvány tulajdonában maradtak-e, de annak sem, hogy azokat ki és hogyan értékesítette, illetve az értékesítésből befolyt pénzösszeget - részben vagy egészben - karitatív célra használták-e fel.
A Közösségi Vámkódex 37. § (2) bekezdéséből azt a következtetést vonta le, hogy a kérelemnek megfelelő vámmentes vámkezelés a felszámítható vám elmaradásához vezetett, megvalósítva ezzel a vámfelügyelet alóli jogellenes elvonást.
A Közösségi Vámkódex 203. cikk (3) bekezdése és 213. cikke biztosított lehetőséget az Alapítvánnyal és a felperessel, valamint a beavatkozóval szembeni fizetési kötelezettség előírására. A keresetet a járulékos fizetési kötelezettségekkel kapcsolatosan sem találta megalapozottnak, utalva az Áfa. tv. és a Termékdíj tv. erre vonatkozó rendelkezéseire.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adást.
Kereseti kérelmével egyezően eljárási és anyagi jogi szempontból is jogsértőnek tartotta az alperesi határozatot. Álláspontja szerint, a Ket. nem biztosított jogszabályi alapot a hatósági ellenőrzés elrendelésére, annak megállapításaira tényállás és kötelező határozat sem volt jogszerűen alapítható. Az alaphatározat hatályon kívül helyezése hiányában két egymással ellentétes, jogerős határozat van az adott ügyben. A bíróság a tényállás és az alapul szolgáló jogszabályok egymásra vetítését, a vitás jogszabályhely értelmezését nem végezte el, vagy ha igen, akkor az indokolásból nem tűnik ki. A Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközően nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tények alapján, milyen jogszabályok, mikénti értelmezése mellett jutott ítéleti következtetéseire, indokolásából a zárt logikai lánc hiányzik. A Ket. 50. § (1) bekezdésébe ütközően olyan adatokat értékelt tényként, amelyek értékelésére a büntető bíróság jogosult és az abban az eljárásban még nem történt meg. A megyei bíróság nem észlelte a határozatok azon fogyatékosságát, hogy a hatóságok az alkalmazott jogszabályokat határozataik végén mechanikusan sorolták fel, illetve az ítélet maga is hasonló hiányosságokban szenved.
Az EGK rendelet 65. cikke alapján a vámmentesség nemcsak abban az esetben illeti meg a szervezetet, ha a termékeket szétosztja, a b) pont arra az esetre is vámmentességet biztosít, ha az árucikkeket a rászoruló személyek javára szolgáló anyagi alapok teremtésére használják. Az átruházás célja az ami eldönti, hogy ahhoz a hatóságok előzetes értesítése szükséges-e, és a vámmentesség fennáll-e vagy sem. A célt azonban a vámhatóság és a bíróság sem vizsgálta, a bíróság az anyagi jogkérdés mibenlétét és jelentőségét fel sem ismerte. A vámhatóság és a bíróság az EGK rendelet 65. cikkében meghatározott feltételeket megváltoztatta, amikor az értékesítés és a 65. cikk (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott célok érdekében történő értékesítés között nem tett különbséget. Az értékesítés nem az itt felsoroltakon kívüli célra történt, ezért a vámmentességet nem befolyásolta. Az EGK rendelet 65. és 68. cikke alapján az is megállapítható, hogy a gazdálkodók között is személyi vagy szervezeti kapcsolatok, illetve a vámmentesség kérelmezése előtt tett "intézkedések" a vámmentesség szempontjából semmifajta jelentőséggel nem bírnak.
A vámáru-nyilatkozat nem volt valótlan. Szándékosságról, megtévesztésről azért sem lehet szó, mert a peres felek között éppen a jogszerűség kérdésében volt és van jogértelmezési vita. Az Alapítvány a tőle elvárható figyelmet és körültekintetést azzal tanúsította, hogy a vámeljárás lefolytatásával professzionális szakmai szervezetet bízott meg.
Fogalmi képtelenségnek tartotta a felperes a szabad forgalomba bocsátott, vámfelügyelet alatt nem álló árunak a vámfelügyelet alóli elvonását, így a Közösségi Vámkódex 4. cikk 13. pontjába és 203. cikk (3) bekezdésében ütközőnek az ítéletet. Előadta azt is, hogy vámfelügyelet hiányában, az az alóli elvonás sem történhetett meg, illetőleg az árut nem az EGK rendelet 65. cikkben előírtaktól eltérő célokra használták fel, ezért az importvámok kivetésének nem volt jogszabályi alapja. Pótlólagos fizetési kötelezettséget sem az Áfa. tv., sem a Termékdíj tv. nem ír elő, tehát az ez irányú kötelezésnek sem volt helye. A bíróság az illetékfizetésre kötelezés jogszerűsége és az azonnali végrehajthatósággal kapcsolatos kérelemmel nem foglalkozott, sértve a Pp. 213. § (1) bekezdését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem kapcsán abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a korábban vámmentesen szabad forgalomba bocsátott, nem közösségi áruk kapcsán folyt vámeljárást érintően, utóbb elrendelt hatósági ellenőrzés megállapításaira tekintettel az Alapítvány vám, általános forgalmi adó és környezetvédelmi termékdíj megfizetésére kötelezhető-e, amennyiben igen, úgy annak megfizetéséért a felperes egyetemlegesen felelős-e.
A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az Alapítvány 2005-től kezdődően több, mint 8000 tonna élelmiszer vámmentes, szabad forgalomba bocsátását kérte, közvetett képviselője útján. A beavatkozó a vámeljárást 4000C20 (árucikkek szabad forgalomba bocsátása jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek részére) eljáráskóddal kezdeményezte.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy a jogvita eldöntésekor a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában közzétett magyar - és nem német vagy angol - nyelvű normaszövegből kell kiindulni.
A vámmentes, szabad forgalomba bocsátás feltételét az EGK rendelet 65. cikke a következők szerinti rögzíti:
(1) A 67. és 68. cikkektől függően, a következő termékek importvámoktól mentesen hozhatóak be, amennyiben ez nem vezet visszaélésekhez, vagy nem torzítja jelentősebb mértékben a versenyhelyzetet;
a) állami szervezetek vagy más jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek által importált alapvető szükségleti cikkek, amelyeknek a rászoruló személyek közötti ingyenes szétosztását jóváhagyták az illetékes hatóságok,
b) mindenfajta árucikkek, amelyeket egy harmadik országban letelepedett szervezet vagy személy ingyenesen és a feladó részéről bármilyen kereskedelmi szándék nélkül küldött az illetékes hatóságok által jóváhagyott állami szervezetek, illetve más jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek részére, hogy alkalmai jótékony célú rendezvényeken a rászoruló személyek javára szolgáló anyagi alapok teremtésére használják;
c) berendezések és irodai anyagok, amit a Közösség vámterületén kívül letelepedett szervezet vagy személy ingyenesen és a feladó részéről bármilyen kereskedelmi szándék nélkül küldött az illetékes hatóságok által jóváhagyott jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek részére, hogy azokat kizárólag a működés igényeik kielégítése céljára, vagy jótékonysági vagy emberbaráti céljaik megvalósítására használják.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az "alapvető szükségleti cikkek" azokat az árucikkeket jelentik, amelyek emberek közvetlen szükségleteinek a kielégítéséhez szükségesek, pl. élelmiszer, gyógyszer, ruhanemű és ágynemű.
Az Alapítvány által importált áruféleségek élelmiszerek voltak, amelyeket 2005. augusztus 1. napján megkötött szerződésnek megfelelően minden esetben átadott értékesítésre a felperesnek. Az értékesítés az élelmiszerek érkezési sorrendjében folyamatosan történt, melyet az Alapítvány és a felperes képviselője is elismert. Ezt támasztják alá az ügyletekben résztvevő szervezetek képviselőinek nyilatkozatai, de bizonyítja a felperes ügyvezetőjének a nyomozóhatóság előtt 2007. május 4-én tett előadása is. A Legfelsőbb Bíróság ehelyütt mutat rá arra, hogy nem volt akadálya bizonyítási eljárás keretében belföldi jogsegély kérésének, ezt a vámhatóság a Ket. 50. § (1), (4) bekezdése és 26. § (1) bekezdése értelmében megtehette.
A lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapítható, hogy az importált élelmiszerek az EGK rendelet 68. § cikk (1) bekezdésébe ütközően, az illetékes hatóságok előzetes értesítése nélkül szabad forgalomba kerültek. Az Alapítvány nem jótékony célú rendezvényeken osztotta szét a vámmentesen szabad forgalomba bocsátott árucikkeket, illetve a felperes az élelmiszert nem a vámmentességi célnak megfelelően használta fel, sértve ezzel az EGK rendelet 65. cikk (1) bekezdés a) és b) pontjában megfogalmazott célokat, illetve a 68. cikk (1) bekezdésében előírtakat. Az Alapítvány a 69. cikk (3) bekezdése értelmében importvám fizetésére köteles. Önmagában az, hogy az Alapítvány karitatív szervezet, nem teszi alanyi jogává az élelmiszerek importvámoktól mentesen történő behozatalát, ha egyébként a jogszabályi feltételeket nem teljesíti. Az Alapítvány maga ismerte el, hogy közhasznú tevékenységét pénzeszközök segítségével kívánta hatékonyabban megvalósítani, ezért adta át a termékeket a felperes részére. A felperes azokat folyamatosan továbbértékesítette hazai áruházláncoknak. A jogvita megítélése szempontjából ennek a ténynek és nem annak van jelentősége, hogy az ellenértéket a felperes az Alapítványnak átadta-e vagy sem.
Helytállóan tárta fel a vámhatóság azon személyi, szervezeti összefüggéseket, amelyek (a felperesi nyilatkozatokon túl) azt mutatják, az érintetteknek tudnia kellett arról, hogy nem áll fenn a vámmentesség.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy jelen ügyben nincs két egymással ellentétes határozat, ugyanis a vámmentes szabad forgalomba bocsátás megtörtént, az e körben született határozat visszavonásáról nem kellett a vámhatóságnak rendelkeznie. A hatósági ellenőrzés során tett megállapítások ismeretében kizárólag a vámteher utólagos kiszabására került sor. A hatósági ellenőrzés eljárási rendjét a Ket. VI. fejezete szabályozza, a Közösségi Vámkódex 78. cikk (3) bekezdése pedig feljogosítja a vámhatóságot a szükséges intézkedések megtételére, így új határozat meghozatalára is. A Vtv. 7. § (2) bekezdése szerint a Közösségi Vámkódex 78. cikkében meghatározott árunyilatkozat utólagos ellenőrzése, továbbá a Ket. alapján végzett hatósági ellenőrzés, illetve a jogszabályban meghatározott ellenőrzési feladatok elvégzése nem minősül utólagos ellenőrzésnek. A vámhatóság tehát nem az árunyilatkozat utólagos ellenőrzését folytatta le, hanem az Alapítvány vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységének felülvizsgálatát végezte el és hozott (hozhatott) a 2007. június 13. napján elrendelt ellenőrzés eredményeképpen a Vtv. 60. § (6) bekezdése alapján új határozatot.
Ez az ellenőrzés állapította meg, hogy a vámáru vámjogi sorsa rendezetlen volt, függetlenül attól, hogy azt szabad forgalomba bocsátották és ott értékesítették, ezért a Közösségi Vámkódex 37. § (1) és (2) bekezdéséből fakadóan mindaddig vámfelügyelet alatt állott, amíg vámjogi helyzetének meghatározásához erre szükség volt. A Legfelsőbb Bíróság ehhez kapcsolódóan osztja az alperesnek a Közösségi Vámkódex 4. cikk 13. pontjához kapcsolódó jogértelmezését, azaz: vámfelügyeletnek kell tekinteni a vámhatóságnak az árura vonatkozó azon tevékenységét, ami az árut terhelő importvám kiszabására és bevételezésére irányul.
A nem közösségi áruknak a Közösség vámterületére történő behozatalakor vámtartozás keletkezett, a Közösségi Vámkódex 203. cikk (1)-(3) bekezdésében foglaltakat a vámhatóság jogszerűen alkalmazta, lévén a feltárt tények, bizonyítékok, személy és szervezeti összefüggések mentén a felperesnek is tudnia kellett, hogy az árut vámfelügyelet alól vonták el. A vámtartozás megfizetéséért több személy felel, akik a Közösségi Vámkódex 213. cikke alapján egyetemlegesen felelősek az ilyen tartozásért.
A Vtv. 3. §-ában adott felhatalmazás alapján jogszerűen került megállapításra az általános forgalmi adó és a környezetvédelmi termékdíj, hiszen a vámmentesség feltételei már a vámkezelés időpontjában sem álltak fenn. Az Áfa. tv. 21. § (1) bekezdés b) pontja és a Termékdíjtv. 4. § (3) bekezdése szerint az ez irányú fizetési kötelezettséget is határozattal kellett megállapítani.
A megyei bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint ítéletét megindokolta, a helyesen megállapított tényállásból az irányadó jogszabályok megjelölésével helytálló következtetést vont le. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben megjelölt körben nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely az ügy érdemi elbírálására lényegesen kihatott volna.
A fentiek alapulvételével a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.204/2009.)