adozona.hu
AVI 2008.11.122
AVI 2008.11.122
A mulasztás kimentésére irányuló igazolási kérelem hiánya az adózó terhére nem értékelhető (2003. évi XCII. tv. 172. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a közös képviselő részére 2004. évben 68 604 Ft más, önálló tevékenységből származó jövedelmet fizetett ki, amelyből 26 604 Ft adóelőleget vont le. A felperesnek a kifizetésre figyelemmel adatszolgáltatási kötelezettsége keletkezett, amelynek 2005. január 31. helyett 2005. február 14-én tett eleget.
Az elsőfokú adóhatóság kötelezte a felperest 40 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhag...
AVI 2008.11.122 A mulasztás kimentésére irányuló igazolási kérelem hiánya az adózó terhére nem értékelhető (2003. évi XCII. tv. 172. §)
A felperes a közös képviselő részére 2004. évben 68 604 Ft más, önálló tevékenységből származó jövedelmet fizetett ki, amelyből 26 604 Ft adóelőleget vont le. A felperesnek a kifizetésre figyelemmel adatszolgáltatási kötelezettsége keletkezett, amelynek 2005. január 31. helyett 2005. február 14-én tett eleget.Az elsőfokú adóhatóság kötelezte a felperest 40 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 52. § (4) bekezdésében, 3. számú melléklet A/3. pontjában, 172. § (1) bekezdés a) pontjában, (12)-(13) bekezdéseiben foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes adatszolgáltatási kötelezettségének késedelmesen tett eleget, mulasztását nem mentette ki, ilyenkor az adóhatóság "mulasztási bírságot szab ki". Hivatkozott arra, hogy az adatszolgáltatásról tájékoztatást adott ki, az adózónak kötelezettségeit egyébként külön felszólítás nélkül is ismernie kell, a mulasztás pótlására szolgáló felhívás pedig nem feltétele a bírság kiszabásának. Az alperes a felperes javára értékelte, hogy adatszolgáltatási kötelezettségét a határidőt követően teljesítette, és hogy az adatszolgáltatás késedelmes benyújtása miatt mulasztási bírság kiszabására ezt megelőzően még nem került sor.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta a bírság jogalapját és összegszerűségét.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az állapította meg, hogy az alperes az Art. 172. § (1) bekezdését pontatlanul idézte, a mulasztási bírság ugyanis csupán "kiszabható" szankció. Az alperes az Art. 172. § (12) bekezdése szerinti körülményeket nem helytállóan értékelte. A mulasztási bírság alkalmazása mellőzhető, mivel a felperes, illetve képviselője az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. A felperes ugyanis határidőn túl, de felszólítás nélkül tett eleget adatszolgáltatási kötelezettségének és vele szemben mulasztási bírság kiszabására még nem került sor. Az adóhatóságtól "elvárható", hogy a jogszabályváltozásról az adózókat kellő időben tájékoztassa. A felperes képviselője az ügyintézőnél személyesen érdeklődött, és a társasház adózására vonatkozó kiadványokat beszerezte, ez azonban 2005. évre változást nem tartalmazott.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 52. § (4) bekezdésében, 3. sz. mellékletében, 172. § (1) bekezdés a) pontjában. 172. § (2) és (12) bekezdéseiben foglaltaknak. Határozata a jogalap és összegszerűség tekintetében is jogszerű volt, az Art. 1. § (5) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének is eleget tett, döntését indokolta, mérlegelése nem kirívóan okszerűtlen, ezért a bíróság nem volt jogosult az érdemi döntés felülmérlegelésére, a közigazgatási szerv hatáskörének teljes átvételére. A bírság maximum 20%-ában előírt jogkövetkezmény arányban áll a felperesi mulasztással.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott az önadózás elvére és az ebből fakadó adókötelezettségekre és arra is, hogy az Art. 1. § (5) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének eleget tett azzal, hogy ügyfélszolgálati irodában, médiában, Interneten az adatszolgáltatással kapcsolatos változásokról tájékoztatásokat tett közzé, illetve lehetőséget biztosított arra is, hogy személyesen is felvilágosítást kérhessenek az ügyfelek. Alapos az érvelése a tekintetben is, hogy az elsőfokú bíróság tévesen rótta terhére a tájékoztatási kötelezettség elmaradását a felperes által csatolt okiratokra alapítottan, mivel ezek nem a társasházra, mint kifizetőre vonatkozó információs füzetek. Ezért e körben a perben sem nyert igazolást olyan körülmény, amelynek figyelmen kívül hagyása jogszabálysértő lenne.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó - iratokkal igazolt, felek által nem vitatott - tényállás szerint a felperes, mint kifizető az adatszolgáltatási kötelezettségének késedelmesen tett eleget [Art. 52. § (4) bekezdés a) pontja, 3. sz. melléklet A/3. pontja]. Ez a mulasztás azonban az Art. 172. § (1) bekezdés a) pontja értelmében csupán lehetőséget ad arra, hogy az adóhatóság az adózót mulasztási bírsággal sújtsa. A bírság kiszabása tehát nem kötelező, ezért az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata tévesen utal a bírság kötelező alkalmazására, az alperes tehát érdemi döntését nem a jogszabály által megkívánt keretek között hozta meg.
Az Art. 172. § (12) bekezdése szerint a mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóságnak mérlegelnie kell az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. "A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi."
Az ismertetett törvényhelyekből következően az alperesnek határozatát mérlegelési jogkörében eljárva kellett meghoznia. Az ilyen határozat pedig akkor jogszerű, ha teljes körűen, helyesen tárja fel és vizsgálja meg a mérlegelés során irányadó tényeket, körülményeket és számot ad arról is, hogy az érdemi döntés meghozatalánál mit, miért és milyen súllyal értékelt, megfelel az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak.
Az Art. 172. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az Art 172. § (1) bekezdés a) pontja szerinti késedelem esetén nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ennél fogva a mulasztás kimentésére irányuló igazolási kérelem hiánya az adózó terhére nem értékelhető, így az e körben rögzített alperesi álláspont téves.
Az alperes ugyanakkor helytállóan hivatkozott arra, hogy az adózó javára szóló körülményként nemcsak a bíróság, hanem ő is értékelte, hogy a felperes a mulasztását - még annak hatósági megállapítása előtt - észlelte és adatszolgáltatási kötelezettségét - 14 nap késedelemmel ugyan - de teljesítette, illetve, hogy ilyen jellegű mulasztás miatt korábban bírság kiszabására nem került sor.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az alperes jogi álláspontját a tekintetben is, hogy a közigazgatási perben eljáró bíróság nem jogosult a diszkrecionális jogkörben hozott adóhatósági határozatok felülmérlegelésre, nem veheti át az adóhatóság hatáskörét. Ezért, ha az ilyen határozatok tekintetében a bíróság jogszabálysértést állapít meg, akkor csak a határozatok hatályon kívül helyezéséről dönthet, mégpedig akként, hogy az adóhatóságot új eljárásra kötelezi.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte [Pp. 339. § (1) bekezdése, 275. § (4)-(5) bekezdései].
Az új eljárásban az alperesnek figyelemmel kell lennie arra, hogy a mulasztási bírság kiszabása nem kötelező, hogy a bírság alsó határát a törvény nem határozza meg, csak a felső határát rögzíti, illetve, hogy a bírságnak a mulasztás súlyához kell igazodnia és kiszabása mellőzhető is, valamint arra, hogy a felperes terhére az igazolási kérelem hiánya nem értékelhető. Az alperesnek tehát az új eljárásban már súlyosító körülmény hiányában, a törvényi rendelkezések által meghatározott keretek között - az Áe. 43. § (1) bekezdés c) pontja, illetve a 2004. évi CXL. törvény 72. § (1) bekezdés e) pontja szerinti határozatban - kell a kizárólag a felperes javára értékelendő körülmények mérlegelése alapján döntenie a mulasztás súlyához igazodó bírságról vagy a bírság kiszabásának mellőzéséről. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.172/2006.)