adozona.hu
AVI 2008.11.120
AVI 2008.11.120
Az adóhatóságot az étékesítési kötelezettség csak az adóbevallás hivatalbóli helyesbítése esetén terheli [2003. évi XCII. tv. 34. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a társasági adóról, a kettős könyvvitelt vezető adózók részére köteles 0429-es számú adóbevallás benyújtására 2005. május 31-éig.
A felperes ezt a kötelezettségét nem teljesítette, ezért elsőfokú határozatával 80 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta.
Az elsőfokú hatóság a határozatában értékelte az egyes enyhítő és súlyosbító körülményeket.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2005. szeptember 16-án kelt ítéletével az els...
AVI 2008.11.120 Az adóhatóságot az étékesítési kötelezettség csak az adóbevallás hivatalbóli helyesbítése esetén terheli [2003. évi XCII. tv. 34. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a társasági adóról, a kettős könyvvitelt vezető adózók részére köteles 0429-es számú adóbevallás benyújtására 2005. május 31-éig.A felperes ezt a kötelezettségét nem teljesítette, ezért elsőfokú határozatával 80 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta.
Az elsőfokú hatóság a határozatában értékelte az egyes enyhítő és súlyosbító körülményeket.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2005. szeptember 16-án kelt ítéletével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes 2005. február 15-én 0403-as számú bevallást nyújtott be, amely társasági adóbevallást helyettesítő nyilatkozat volt.
Tekintettel arra, hogy felperes kft.-ként működik, nem volt jogosult ennek a nyilatkozatnak a megtételére, ezért az adóhatóság 2005. február 22-én kelt levelében tájékoztatta arról, hogy a bevallás javítása hivatalból megtörtént, egyúttal felhívta a figyelmét, hogy a 2005. május 31-ig nemlegesen is be kell nyújtani a társasági adóbevallást, ellenkező esetben mulasztási bírsággal sújtható.
Az adóhatóság megállapította azt is, hogy a felperes terhére 2004-ben is hasonló mulasztást állapítottak meg, ekkor azonban az adóhatósági felhívásra a szükséges bevallását határidőben 2004. május 28-án benyújtotta.
A felperes keresetében kérte a mulasztási bírságot megállapító határozat hatályon kívül helyezését.
A felperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy nem mulasztotta el az adóbevallás benyújtását, csupán azt nem megfelelő nyomtatványon tette meg. Ezzel kapcsolatban viszont hivatkozott arra, hogy az alperesnek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény. (a továbbiakban: Art.) 1. § (5) bekezdése szerint tájékoztatási kötelezettsége volt. Ezt a kötelezettségét elmulasztotta, ezért a mulasztás az adóhatóságnak is felróható. A felperes bejelentette, hogy az adóhatóság által hivatkozott 2005. februári felszólító-levelet nem vette kézhez.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság a lefolytatott eljárást követően 2. számú ítéletével a keresettel támadott határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság alaposnak tartotta a felperes keresetét. Hivatkozott az Art. 1. § (5) bekezdés, 26. § (1) bekezdés, valamint 34. § (1) bekezdésére. Ennek értelmében megállapította, hogy a felperes a 0403 számú nyomtatvány vonatkozásában határidőben eleget tett bevallási kötelezettségének, de a 0429-es nyomtatvány által érintett körben tévesen társasági adóbevallást helyettesítő nyilatkozatot tett.
Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes azon álláspontját, miszerint téves tartalmú adóbevallás benyújtása nem tekinthető az adóbevallás benyújtás elmulasztásának, ezért mulasztási bírság kiszabására nincs lehetőség. Ugyanakkor megállapította azt is, hogy az alperes észlelte, hogy a felperes a 0403-as számú nyomtatványon helytelenül tett társasági adóbevallást helyettesítő nyilatkozatot, ezért a hibát hivatalból kijavította. A hiba hivatalból való kijavításakor az Art. 34. § (1) bekezdése alapján értesítési kötelezettség terhelte.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság által küldött felhívás tartalmazta a szankció kilátásba helyezését, a hiánypótlási kötelezettség elmulasztása esetén. Ez az értesítés azonban a felperes számára nem került bizonyítottan kézbesítésre. Az alperes ugyanis ezt a felhívását normál postai küldeményként adta fel. A felperes pedig állította, hogy a felhívást nem kapta meg.
Ennek alapján megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az adóbevallás hivatalbóli javításra került, ezért az adóhatóságnak értesítési kötelezettsége volt, az alperes nem tudta igazolni, hogy e kötelezettségének eleget tett-e, ezért a jogszabálysértésre tekintettel a bíróság a mulasztási bírságot kiszabó határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes részletesen kifejtette a határozatában foglalt jogi álláspontját, továbbá arra utalt, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Art. 34. § (1) bekezdésében foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy a bírság kiszabását az Art. 172. §-a alapozta meg, mivel a felperes nem tett eleget a bevallási kötelezettségének.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A perben nem vitás tényállás szerint a felperes kft. mint kettős könyvvitelt vezető adózó a társasági adóról és osztalékadóról szóló többször módosított 1996. évi LXXXI. (Tao. tv.) 5. §-a értelmében a 0429-es számú adóbevallás benyújtására kötelezett. Az adóbevallás benyújtásának határideje az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1-es számú melléklet I.B.2.c) pontja alapján 2005. május 31-e volt. A felperes ennek a bevallási kötelezettségének a határidő alatt nem tett eleget.
Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes 2005. február 15-én 0403-as számú blankettán társasági adóbevallást helyettesítő nyilatkozatot tett.
Az elsőfokú adóhatóság helyesen állapította meg azt, hogy a felperes ilyen nyilatkozat tételére nem volt jogosult, tekintettel arra, hogy a felperes korlátolt felelősségű társaság gazdasági társaságként működik, ilyen nyilatkozat tételére pedig az Art. 31. § (5) bekezdése szerint csak alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, köztestület, egyház, lakásszövetkezet, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár tehet, amennyiben az előírt feltételek fennálltak.
Az elsőfokú adóhatóság a felperest az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontja alapján 80 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta, mivel bevallási kötelezettségét nem teljesítette. Az adóhatóság a bírság mértékénél enyhítő és súlyosbító körülményt is mérlegelt, így a 200 000 Ft-ig terjedő bírság helyett a felperest 80 000 Ft-tal sújtotta.
Az Art. 31. § (1) bekezdésének második mondata szerint az adózó az önadózással megállapított adóról - az eljárási illeték kivételével - továbbá költségvetési támogatásról adónként költségvetési támogatásként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz.
E törvényi megfogalmazás helyes értelmezése szerint a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adózó csak akkor tesz adóbevallási kötelezettségének eleget, amennyiben a megfelelő adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon teszi meg azt. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor ítéletében azt állapította meg, mely szerint a felperes nem mulasztotta el az adóbevallási kötelezettség megtételét, csupán tévesen más nyomtatványon tett ennek eleget. Az adóhatóság helyesen hivatkozott arra, hogy a felperes a megfelelő nyomtatvány kitöltésének elmulasztásával elmulasztotta határidőben a bevallási kötelezettség teljesítését.
Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, miszerint a felperes mulasztása az alperes tájékoztatási kötelezettségének elmulasztásából következett. Az Art. 34. § (1) bekezdése valóban tartalmaz egy olyan rendelkezést, mely szerint az adóbevallás hivatalbóli helyesbítése esetén a hatóságot értesítési kötelezettség terheli. Ez az eset azonban a törvény szövegezése szerint akkor történik, amikor az adóhatóság a bevallás megvizsgálása során számítási hibát, és más hasonló elírást észlel. Amennyiben a kijavítás az adófizetési kötelezettség, vagy az adó-visszatérítés összegét érinti, ebben az esetben kötelező az adózó 30 napon belüli értesítése.
A perbeli esetben a helyesbítésnek nem ilyen esete állt fenn, ezért függetlenül attól, hogy az adóhatóság küldött ilyen írásbeli felhívást a felperesnek, - bár a felhívás szabályos kézbesítését igazolni nem tudta, - a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az adóhatóság ezen mulasztása nem befolyásolhatta a felperesi jogszabálysértést. Az adóhatóságnak ugyanis a perbeli esetben ilyen helyesbítésről szóló hivatali kötelezettsége nem állt fenn. Azt a körülményt pedig, hogy a felperes hasonló mulasztást már az előző évben is elkövetett, az adóhatóság a bírság kiszabásánál súlyosító körülményként értékelte.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság határozata jogszabályt nem sértett. Az ezzel ellentétes bírói ítélet alaptalan volt, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.193/2006.)