adozona.hu
AVI 2008.11.119
AVI 2008.11.119
A Tao.tv. 18. § (1) bekezdése külön nevesíti a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönt [1996. évi LXXXI. tv. 18. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1998-2000. évekre vonatkozóan utólagos adóellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként a felperes terhére 66 000 127 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 63 895 000 Ft adóhiánynak minősült. Az adóhiány után 31 947 Ft adóbírságot és 25 429 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Az ellenőrzési jegyzőkönyv 4. pontja alapján a kapcsolt vállalkozásnak adott pénzt kölcsönnek minősítette, amely után felperesnek kamatot kellett volna felszámítania. A jegyzőkönyv 10. pontjában ...
AVI 2008.11.119 A Tao.tv. 18. § (1) bekezdése külön nevesíti a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönt [1996. évi LXXXI. tv. 18. § (1) bek.]
Az adóhatóság 1998-2000. évekre vonatkozóan utólagos adóellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként a felperes terhére 66 000 127 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 63 895 000 Ft adóhiánynak minősült. Az adóhiány után 31 947 Ft adóbírságot és 25 429 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Az ellenőrzési jegyzőkönyv 4. pontja alapján a kapcsolt vállalkozásnak adott pénzt kölcsönnek minősítette, amely után felperesnek kamatot kellett volna felszámítania. A jegyzőkönyv 10. pontjában reprezentációnak minősítette a külföldi kongresszusokon, szemináriumokon nem orvosi végzettségű dolgozók részvételét. A jegyzőkönyv 15. pontja nem fogadta a felperes által alkalmazott számítást az elhatárolt veszteség társaság adó alapjának csökkenésével kapcsolatban és a társasági adóalapot növelő tételt állapított meg.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot az elévült tételek vonatkozásában megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Ezt követően határozatával módosította korábbi határozatát azzal, hogy az eredetileg kiadott határozatában nem vette figyelembe az elévülésből adódó elhatárolt veszteséget.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A jegyzőkönyv 4. pontjával kapcsolatban kifejtette, hogy kamatot nem kellett felszámítani, ideiglenes pénzeszköz átadására került sor. A jegyzőkönyv 10. pontjával kapcsolatban kifejtette, hogy a kongresszusok célja nemcsak az orvosok továbbképzése volt. Az elsőfokú tárgyaláson kereseti kérelmet a 15. jegyzőkönyvi ponthoz kapcsolódóan is kiterjesztette azzal, hogy az alperes számítása a laikusok számára nem követhető, és megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdés c) pontját.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az ellenőrzési jegyzőkönyv 4. pontjával kapcsolatban kifejtette, hogy a felperes által kötött szerződés kölcsönszerződésnek minősül. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 2. számú mellékletének 10. pontja nem alkalmazható. A társasági és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 18. § (1) bekezdése is nevesíti a kölcsönszerződést, nem ideiglenes pénzeszköz átadás valósult meg. A felperesnek kamatot kellett volna felszámolni, és az alperes helyesen alkalmazta a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 24. § (1) bekezdését. Az Sztv. 15. § (9) bekezdésében foglalt óvatosság elve sem sérült.
A felperes hivatkozott továbbá az adózás rendjéről szóló adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 130. §-ára, mivel az alperes a kapcsolt vállalkozásnál nem minősítette az ügyletet kölcsönnek. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra - bár a kapcsolt vállalkozásnál átfogó vizsgálatra került sor -, az iratokból nem állapítható meg, hogy az érintett kölcsönügylet vizsgálatára sor került-e; az adóalany társasági adóalapjának meghatározásánál érvényesített-e ilyen jogcímen adócsökkentést. Kifejtette, hogy a másik adóalanynál tett megállapítás hiánya nem teszi jogszabálysértővé a felperesnél történt megállapítást, mert a Tao. tv. 18. § (1) bekezdése az alperes számára kötelezővé teszi a jogszabályi rendelkezés alkalmazását.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv 10. pontjával kapcsolatban (reprezentációs költség) kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy az alperes több hiányosságot is rögzített a kiküldetésekkel összefüggésben. A Pp. 164. §-a értelmében a felperest terheli a perben a bizonyítási kötelezettség. Állítása akkor lett volna elfogadható, ha kigyűjti, hogy az ellenőrzéssel vitatott dolgozói hol, mikor és milyen témájú kongresszuson vettek részt. Csatolnia kellett volna a rendezvény témaköréről készített írásos anyagot, melyből megállapítható lett volna, hogy a kifogásolt dolgozó részvétele szükséges volt-e. Önmagában a konferencián résztvevő dolgozók nyilatkozata ennek bizonyítására nem alkalmas, így tanúkénti meghallgatásukat nem tartotta szükségesnek; a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 7. és 8. §-ait az alperes megfelelően alkalmazta.
A jegyzőkönyv 15. pontjával kapcsolatban elsődlegesen részletezte, hogy a közigazgatási perben mikor, miként lehetséges a keresetváltoztatás. Ezt követően megállapította, a peres eljárás során nem volt lehetőség, hogy a felperes a keresetében nem támadott 15. jegyzőkönyvi ponthoz kapcsolódóan is kiterjessze keresetlevelét, ugyanakkor ezt követően érdemben vizsgálta és elbírálta az ehhez kapcsolódó felperesi jogi álláspontot.
Rámutatott arra, hogy a könyvviteli nyilvántartás vezetése, a mérleg és a bevallás elkészítése az Sztv. és egyéb adót szabályozó jogszabályok alapján történik. Nem osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy a levezetés-számításnak mindenkinek, így laikusok számára is követhetőnek kell lennie, mivel ez megfelelő, szükséges szakértelmet feltételez. Nem sérült az Áe. 43. § (1) bekezdés c) pontja.
A felperes bírósági felhívás ellenére sem tudta megjelölni, hogy miben tartja elfogadhatatlannak az alperes számítási levezetését. A felperes az adóhatóság határozataira hivatkozott, amely kérelmét elutasította, és a negatív adóalap elhatárolását nem engedélyezték. Így jelen perben az alperes az elhatárolható veszteségnél nem megfelelő kiinduló adatból vezette le számításait.
Ezen kívül a felperes kifogásolta, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta ellenőrzésekor a könyvvizsgálói jelentést és a könyvvizsgáló által elfogadott záradékot. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy az adóhatóság az ellenőrzést az adózóval szemben folytatja le, megállapításait is az adózóval szemben teszi meg függetlenül, hogy könyvvezetését, könyvvizsgálatát ki végezte és hogyan minősítette. Az alperes ellenőrzése során nem kerül jogviszonyba a könyvvizsgálóval, és határozatát sem a szerint köteles indokolni, hogy a könyvvizsgáló által eszközölt mérleg adatait miért nem fogadja el.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt adást. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette a Pp. 3. § (5) bekezdését, 146. § (1) bekezdését, 196. § (1) és (6) bekezdéseit, a Tao. tv. 17. § (1) és (8) bekezdéseit, az Art. 97. § (3) és (6) bekezdéseit, 130. §-át, a 2000. évi C. törvény 156. § (1) bekezdését, a Hpt. 2. számú melléklet 10. pont g) alpontját, a magyar könyvvizsgálói kamaráról és a könyvvizsgáló tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 29. §-át. Arra hivatkozott, hogy a felperes és a kapcsolt vállalkozás között ideiglenes pénzeszközátadás és nem kölcsön valósult meg. E körben a Fővárosi Bíróság ítélete ellentétes az Art. 130. § rendelkezéseivel. A felperes nem zárható el a bizonyítás lehetőségétől a reprezentációs költség körében. A felperes keresetében a teljes közigazgatási határozatot támadta, és az elsőfokú ítélet tévesen ítélte meg a felperesi társaság veszteségelhatárolását. E körben a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, nem vette figyelembe a független könyvvizsgálat és független szakértő véleményét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta annak helyes ténybeli és jogi megállapításai alapján.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság valamennyi felperes által vitatott ellenőrzési jegyzőkönyvi ponttal kapcsolatban a tényállást teljes körűen feltárta, az ügyben alkalmazandó jogszabályok ismertetésével és az azok megfelelő értékelésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett. A felperes felülvizsgálati kérelmére figyelemmel az alábbiakat emeli ki.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv 4. pontjával kapcsolatban a Hpt. a perbeli ügyletre nem alkalmazható. A Hpt. címe is jelzi, hogy hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényről van szó; a felperes nem hitelintézet és nem pénzügyi vállalkozást folytat. Az 1. § a)-c) pontjai felsorolják a Hpt. személyi és tárgyi hatályát, ezeknek a felperes sem személyében, sem tevékenységében nem felel meg. Erre figyelemmel a 2. sz. melléklet 10/g. pontja sem alkalmazható a perbeli ügylettel kapcsolatban.
A Tao. tv. 18. § (1) bekezdése - mint ahogy arra az elsőfokú bíróság is hivatkozott - külön is nevesíti a kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönt és mind az adóhatóságok, mind az elsőfokú bíróság a szerződés minősítését helyesen végezték el. Nem ideiglenes pénzeszköz átadása valósult meg, hanem kölcsönszerződés, ebből következően a felperesnek kamatot kellett volna felszámolnia.
A felperes hivatkozásával szemben az Sztv. 15. § (9) bekezdésében megfogalmazott óvatosság elve sem sérült. Egyebekben a felperes e körben nem tudta bizonyítani, illetve valószínűsíteni, hogy miért tekintette bizonytalannak a bevétel pénzügyi realizálását a kölcsönszerződés körében.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is az Art. 130. §-ában foglaltak nem sérültek a perbeli jogviszony megítélése körében. A kapcsolt vállalkozásnál lefolytatott átfogó vizsgálat iratanyagából sem volt megállapítható, hogy az adóhatóság ezt az ügyletet vizsgálta-e, illetve miként minősítette. Az iratokban nincs olyan adóhatósági megállapítás, hogy a kapcsolt vállalkozásnál ezt ideiglenes kölcsön átadásának minősítette volna.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv 10. pontjával kapcsolatban helytállóan utalt az elsőfokú bíróság a Pp. 164. §-ára, hogy a közigazgatási perben a felperest terhelte e körben is a bizonyítási kötelezettség, aminek nem tudott eleget tenni. A Legfelsőbb Bíróság elsősorban arra kíván rámutatni, hogy a felperes nem tudott olyan tételes kimutatást elkészíteni, melynek alapján ellenőrizni lehetett volna állításainak valódiságát. Mivel nem egy, hanem több konferenciáról volt szó, nevesíteni kellett volna, hogy mely konferencián ki vett részt, és miért volt szükség részvételére, ezt milyen írásos anyagok bizonyítják. Helytálló volt az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy önmagában a részvétel szükségességére a tanúbizonyítás nem alkalmas. Az elsőfokú bíróság nem zárta el a felperest a bizonyítás lehetőségétől, hanem azt állapította meg, hogy az általa felajánlott bizonyítás (tanúk) önmagukban nem elegendőek a felperesi állítás bizonyítására.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a Fővárosi Bíróság ítélete megsértette a Pp. 146. § (1) bekezdését, de e jogkérdéssel a Legfelsőbb Bíróság azért nem foglalkozik érdemben, mert az elsőfokú bíróság ugyan hivatkozott arra, hogy a felperes nem terjeszthette volna ki keresetét a jegyzőkönyv 15. pontjára, de ezt követően ténylegesen érdemben elbírálta ezt a felperesi kereseti kérelmet is.
A jegyzőkönyv 15. pontjával kapcsolatban helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a felhívás ellenére sem tudta megjelölni, miért tartja elfogadhatatlannak az alperesi számítás levezetését. Önmagában negatív adóalap elhatárolását nem engedélyező adóhatósági határozatokra való utalás nem elegendő. Az alperes az elhatárolható veszteségnél a kiinduló adatot a felperes könyveiből és a veszteségelhatárolás engedélyezése iránti kérelemből származtatta. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy ez a kiindulási adat miért nem megfelelő. E ponttal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a felperes bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére való hivatkozását.
A független könyvvizsgálatra, független szakértői véleményre való hivatkozással kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a közigazgatási per tárgya a jogerős alperesi - ebben az adóhatósági - határozat jogszerűségének vizsgálata. A közigazgatási bíróság a perben nem a könyvvizsgálói jelentést vagy szakértői véleményt vizsgálja felül, hanem az adóhatósági határozatot. Olyan szabályt sem az Art., sem az Sztv., sem más adójoggal kapcsolatos jogszabályok nem tartalmaznak, hogy az adóhatóság ne térhetne el az adózó vizsgálatánál az adózó könyvelését végző könyvelő megállapításaitól vagy akár független szakértői véleménytől. A felperesi hivatkozás gyakorlatilag tagadná az adóhatóság jogkörét és hatáskörét arra, hogy az ellenőrzése alapján az adózóra terhesebb megállapításokat tehessen.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott indokokat nem találta megalapozottnak, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.175/2006.)