adozona.hu
AVI 2008.11.117
AVI 2008.11.117
A helyesbítő számla nem azonos a stornó számlával (1992. évi LXXIV. tv. 45/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél 2004. október-december hónapokra vonatkozóan. Határozatával a felperes terhére 13 125 000 Ft jogosulatlan általános forgalmi adó-visszaigénylést állapított meg, amely után 6 562 000 Ft adóbírságot is kiszabott. Megállapította, hogy a felperes a T. Kft.-vel 1998. február 2-án kötött szerződés alapján közművesítési munkákat végzett, melynek ellenértékeként 62 625 000 Ft + 13 125 000 Ft áfa állapodtak meg. Az i...
AVI 2008.11.117 A helyesbítő számla nem azonos a stornó számlával (1992. évi LXXIV. tv. 45/A. §)
Az elsőfokú adóhatóság általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél 2004. október-december hónapokra vonatkozóan. Határozatával a felperes terhére 13 125 000 Ft jogosulatlan általános forgalmi adó-visszaigénylést állapított meg, amely után 6 562 000 Ft adóbírságot is kiszabott. Megállapította, hogy a felperes a T. Kft.-vel 1998. február 2-án kötött szerződés alapján közművesítési munkákat végzett, melynek ellenértékeként 62 625 000 Ft + 13 125 000 Ft áfa állapodtak meg. Az illetékes adóhatóság a T. Kft.-nél adóellenőrzést végzett, mely megállapította, hogy a ténylegesen elvégzett munka 22 543 000 Ft értékben valósult meg.Ezen alperesi határozat ellen benyújtott keresetet a Fővárosi Bíróság ítéletével elutasította.
Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy a felperes által 2004. október 28-án kibocsátott számla nem helyesbítő számla, hanem stornó számla és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (1) és (2) bekezdése alapján az áfa-visszaigénylést jogosulatlannak minősítette. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 45. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel helyesbítő számlát állított ki. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 130. §-ára is.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Sztv. 166. § (2) bekezdésére, mely szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. Az Áfa tv. 35. § (1) bekezdése értelmében az általános forgalmi adó levonása csak hiteles bizonylat alapján eszközölhető.
Az előzményi iratok, így különösen a Fővárosi Bíróság ítélete alapján rögzítette, hogy a felperes és a T. Kft. között a teljesítés nem hiúsult meg, mert a felperes bruttó 22 543 000 Ft értékben, részben elvégezte az általa vállalt feladatokat. Ennek következtében az Áfa tv. 45. § (1)-(2) bekezdéseire figyelemmel helyesbítő számlát kellett volna kibocsátania. A helyesbített összegnek meg kellett volna egyeznie a jogerős ítéletben megállapított adóalappal, adóval és bruttó összeggel.
A felperes azonban helyesbítő számla helyett stornó számlát állított ki, így adólevonási jogosultsága nem nyílt meg, és az Art. 130. §-ában foglalt rendelkezés sem sérült az alperes részéről. A felperes az Áfa tv. 35. § (1) bekezdésére figyelemmel nem rendelkezett adólevonási jogosultságot keletkeztető hiteles bizonylattal.
Az alperes az Art. 170. § (1) bekezdésére figyelemmel az adóbírság összegét is helyesen állapította meg, kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem merült fel.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és keresetének helyt adó döntést. Kifejtette, hogy a stornó számla kibocsátásának feltételei nem álltak fenn, hiszen részteljesítés történt, és helyesbítő számlát állított ki. Az alperes megsértette az Art. 130. §-ában foglalt követelményeket.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy részteljesítés történt, így helyesbítő számlát kellett volna kibocsátania a felperesnek.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felek között abban nem volt vita, hogy a felperesi társaság részéről részteljesítés történt (közigazgatási iratok, Fővárosi Bíróság ítélete, peres felek nyilatkozatai). Az Áfa tv. 45. § (1) bekezdés a) pontja alapján, ha a számla, egyszerűsített számla kibocsátását követően az adóalany az áthárított adó összegét, illetve az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja, erről helyesbítő számlát, egyszerűsített számlát köteles kibocsátani.
Az adóhatóság által a T. Kft.-nél lefolytatott adóellenőrzés, majd az ezt követő közigazgatási per döntésére figyelemmel a felperesi teljesítés bruttó 22 543 000 Ft értékben valósult meg. Ennek figyelembevételével kellett volna a felperesnek a helyesbítő számlát kiállítania.
Az Áfa tv. 45. § (2) bekezdése alapján a helyesbítő számlának, egyszerűsített számlának tartalmaznia kell: a helyesbítés tényére utaló jelzést, az eredeti számla, egyszerűsített számla azonosításához szükséges adatokat; az eredeti, a módosított tételeket és a különbözetet. A felperes azonban nem ezen szabályok figyelembevételével, a különbözetre állította ki a helyesbítő számlát, hanem az általa korábban kiállított számla teljes összegét tüntette fel negatív előjellel. Ebből követően az nem tekinthető helyesbítő számlának, hanem - az Áfa tv. 45/A. § rendelkezéseire figyelemmel - stornó számlának minősült.
Az Sztv. 166. § (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A felperes által kibocsátott, helyesbítő számlának nevezett, de ténylegesen stornó számlának minősülő számla nem tekinthető ilyennek, ezért az Áfa tv. 35. § (1) bekezdése alapján nem rendelkezett adólevonási jogosultságot keletkeztető, hiteles bizonylattal.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem sértette meg az Art. 130. §-át. Az adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak ellenőrzése során ugyanazon jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során. Az alperes mind a T. Kft.-nél, mind a felperesnél lefolytatott adóellenőrzés során azonosan minősítette a jogviszonyt, elismerve a felperesi részteljesítést. E megállapítástól független, hogy a felperes részteljesítésére figyelemmel nem megfelelő módon bocsátotta ki a helyesbítő számlát.
A Legfelsőbb Bíróság az adóbírság körében kifejtett elsőfokú bírósági jogi állásponttal is egyetértett.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.214/2006.)