adozona.hu
AVI 2008.11.116
AVI 2008.11.116
Az Áfa tv. 22. § (3) bekezdése nem tartalmaz taxatív felsorolást, csak legtipikusabb, a legjellemzőbben előforduló járulékos költségeket rögzíti [1992. évi LXXIV. tv. 22. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2002 adóévekre folytatott le ellenőrzést, melynek eredményeként 1 695 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg általános forgalmi adó, illetve társasági adónemben, amely után 847 000 Ft adóbírságot és 830 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő. A keresettel érintett elsőfokú határozat 3. pontja (ellenőrzési jegyzőkönyv 4. pontja) általános forgalmi adónemben összesen 1 113 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amellyel a felperes adózás ...
AVI 2008.11.116 Az Áfa tv. 22. § (3) bekezdése nem tartalmaz taxatív felsorolást, csak legtipikusabb, a legjellemzőbben előforduló járulékos költségeket rögzíti [1992. évi LXXIV. tv. 22. § (3) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001-2002 adóévekre folytatott le ellenőrzést, melynek eredményeként 1 695 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg általános forgalmi adó, illetve társasági adónemben, amely után 847 000 Ft adóbírságot és 830 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő. A keresettel érintett elsőfokú határozat 3. pontja (ellenőrzési jegyzőkönyv 4. pontja) általános forgalmi adónemben összesen 1 113 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amellyel a felperes adózás előtti eredményét csökkentette. Az indokolás lényege, hogy a 12%-os áfa-kulcs alá eső azbesztmentes fékbetéteket a szerelési szolgáltatás járulékos költségének kell tekinteni, így 25%-os áfával kellett volna kiszámlázni a vevő felé.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Kifejtette, hogy a főtevékenység a szerviz tevékenység, ehhez kapcsolódott a termékértékesítés.
A felperes keresetében az elsőfokú határozat 3. pontja tekintetében kérte az alperesi határozat felülvizsgálatát, és e körben hatályon kívül helyezését azzal, hogy az alperes megsértette az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 6. § (2) bekezdés c) pontját, 13. § (1) bekezdés 16. pontját, 22. § (3) bekezdés b) pontját.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjára, melynek értelmében az adó alapjába beletartoznak a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek, még akkor is, ha azok külön megállapodáson alapulnak, így különösen az ügynöki, a bizományi, a biztosítási, a közlekedési költségek. Utalt arra, hogy a konkrét esetben a felek által hivatkozott állásfoglalás nem volt alkalmazható. Kifejtette, hogy a felperes által folytatott gyakorlat - vevőket előre tájékoztatja az alkatrészigényről - is arra utal, hogy jól és egyértelműen elkülöníthető gazdasági eseményekről volt szó, amelyek külön-külön tételként kerültek feltüntetésre a számlán.
Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy nem vitathatóan a jogalkotó szándéka az azbesztmentes fékbetétek alacsonyabb áfa-kulcsával az volt, hogy a környezetkímélő alkatrészek felhasználását előnyben részesítse. Ezzel ellentétes lenne az alperesi gyakorlat.
Az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés b) pontja példálózó felsorolásában kizárólag szolgáltatásnyújtás körébe eső gazdasági eseményeket jelöl meg, mint járulékos költség. Ebből levezethető, hogy rendszerint a termékértékesítésnek sosem lesz járulékos költsége egy másik termékértékesítés; szolgáltatásnyújtásnak sem lesz rendszerint járulékos költsége egy darabszámra meghatározható termékértékesítés. Nem látta megalapozottnak azon alperesi érvelést sem, hogy a termékértékesítés és a szerelési szolgáltatást ne lehetne két külön számlán feltüntetni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés c) pontjára utalva kifejtette, hogy az alkatrész-értékesítés melléktevékenységként kapcsolódott a javításhoz, függetlenül attól, hogy az alkatrész értéke mekkora nagyságrendet képviselt a munkadíj értékéhez képest. A konkrét szerződéses kapcsolat alapján kell eldönteni, hogy mi minősül főtevékenységnek.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta annak helyes indokai alapján. Hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet alapján az elsőfokú adóhatóság lefolytatta új eljárását, meghozta határozatát, mely ellen nem élt jogorvoslattal, így kétséges a felülvizsgálati eljárás lefolytathatósága.
Az alperes észrevételezte, hogy a felülvizsgálati eljárásra figyelemmel felügyeleti jogkörben megsemmisítésre került az új elsőfokú határozat.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében és észrevételében, illetve az alperes észrevételében hivatkoztak a jogerős ítélet alapján lefolytatott új adóigazgatási eljárásban, valamint a felügyeleti intézkedés körében hozott határozatra; felperes vitatta ezen eljárás jogszerűségét is.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet jogszerűségének felülvizsgálatát végezheti el, az annak alapján meghozott új határozat jogszerűsége meghaladja a felülvizsgálati eljárás kereteit. Ezért az új eljárásban hozott határozatok jogszerűségével kapcsolatban nem fejtheti ki jogi álláspontját.
A perben vitatott Áfa tv. 22. § (3) bekezdés a) pontja értelmében az adó alapjába beletartoznak a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek még akkor is, ha azok külön megállapodáson alapulnak, így különösen az ügynöki, a bizományi, a biztosítási, a közlekedési költségek. A Legfelsőbb Bíróság már több esetben foglalkozott az Áfa tv. járulékos költségeinek értelmezésével kapcsolatban. Példálózva felsorolva, hogy milyen esetek fordultak elő: homokértékesítés-rakodási szolgáltatás, csomagküldő szolgáltatás, szoftverértékesítés-karbantartás, tanácsadás, oktatás; vadászati szolgáltatás-szállás, étkezés, betonértékesítés-szállítás (Kfv. I. 35.047/2004., KGD 2005/2/28., KGD 2003/10/177., KGD 2006/6/92., BH 2005/10/374., Kfv. IV. 35.244/2001/5.).
A Legfelsőbb Bíróság a fenti ítéletekben kialakított gyakorlata az alábbiakban foglalható össze. Az Áfa tv. 22. § (3) bekezdése nem tartalmaz taxatív felsorolást, csak a legtipikusabb, legjellemzőbben előforduló járulékos költségeket jelöli meg. Állandó, minden esetre kiterjedő meghatározás ezért nem adható. A bíróságnak mindig az adott tényállás függvényében, a különböző szolgáltatások egymáshoz való viszonyában kell mérlegelnie és értékelnie, hogy megvalósult-e a járulékos jelleg. A főszolgáltatás meghatározását nem elsősorban az ellenérték nagysága határozza meg. Kifejezetten járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnak lehet tekinteni az olyan szolgáltatást, amelyet a főszolgáltatás igénybevétele nélkül nem vennének igénybe, vagy igénybe sem vehetnének. A minősítést elősegítő szempont lehet, hogy a tevékenység kiegészíti-e, elősegíti-e a főtevékenység megvalósulását, létrejön-e vagy sem e nélkül a főtevékenység, a főtevékenység vállalásának és megvalósulásának következményeként szokásosan előfordul-e vagy sem, milyen az értéke, előfordulásának gyakorisága, a főtevékenységhez hasonlítva milyen nagyságrendet képvisel.
A fenti szempontokat a konkrét, a jogerős ítélettel elbírált tényállásra vonatkoztatva a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által az ügy érdemében kifejtettekkel. Mellőzi azonban az indokolásból a termékértékesítés-termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás-termékértékesítés járulékos jellegével kapcsolatban kifejtetteket, mivel ezek nem voltak a per tárgya.
A tényállás alapján megállapítható, hogy a felperes gépjármű-javítási, szerelési munkákat végzett a megrendelők felé, melynek szükségszerűen anyagkihatása is volt. A felperes alkatrész-értékesítéssel (termékértékesítés) is foglalkozott, így a szerelési, javítási szolgáltatást igénybevevő az alkatrészt a felperesnél is megrendelhette, megvásárolhatta. Ez azonban nem volt szükségszerű, illetve kötelező jellegű, vagyis adott esetben a szerelési, javítási szolgáltatást igénybevevő az alkatrészt máshonnan is beszerezhette, és a felperessel beszereltethette. Ebből következően bár valóban van összefüggés a javítási, szerelési szolgáltatás és az alkatrész-értékesítés, mint termékértékesítés között, de ez nem volt szükségszerű, a kettő önállóan is megvalósulhatott.
Az elsőfokú bíróság helyesen vonta vizsgálódása körébe, hogy milyen anyag került beszerelésre. A jogszabályalkotó a termék környezetvédelmi jellege miatt alkalmazott alacsonyabb %-kulcsos áfát az azbesztmentes fékbetétek esetében. Az alperesi logikáját alkalmazva, ez a preferált jelleg szűnne meg.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság ítéletét, amikor az Áfa tv. 22. § (3) bekezdés a) pontjában szabályozott járulékos jelleget a perbeli esetben nem tartotta megállapíthatónak. Ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.203/2006.)