adozona.hu
AVI 2008.11.115
AVI 2008.11.115
Az urnafülkék értékesítése nem a temetőfenntartás, hanem az üzemeltetés körébe tartozik, így gazdasági tevékenységnek minősül és áfa köteles [1992. évi LXXIV. tv. 4., 5. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1999-2003 évekre vonatkozóan adó- és költségvetési kapcsolatok keretében vizsgálta az általános forgalmi adót, melynek eredményeként elsőfokú határozatával a felperes terhére 2 930 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely adóhiánynak minősült. Ez után 290 000 Ft adóbírság,
1 464 000 Ft késedelmi pótlék és 5000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A megállapított tényállás szerint a felperes az általa létrehozott A. Alapítvány - min...
AVI 2008.11.115 Az urnafülkék értékesítése nem a temetőfenntartás, hanem az üzemeltetés körébe tartozik, így gazdasági tevékenységnek minősül és áfa köteles [1992. évi LXXIV. tv. 4., 5. §]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1999-2003 évekre vonatkozóan adó- és költségvetési kapcsolatok keretében vizsgálta az általános forgalmi adót, melynek eredményeként elsőfokú határozatával a felperes terhére 2 930 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely adóhiánynak minősült. Ez után 290 000 Ft adóbírság,1 464 000 Ft késedelmi pótlék és 5000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A megállapított tényállás szerint a felperes az általa létrehozott A. Alapítvány - mint közvetítő beiktatásával - végezte az urnafülkék értékesítését. Az igénylők által befizetett adomány ellenértéknek minősül. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, 8. § (4) bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 3. § (4) bekezdés 1. pontja alapján a felperes tevékenysége gazdasági tevékenységnek minősül, így az általános forgalmi adóköteles.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (továbbiakban: Egyház tv.) 18. § (3) bekezdés d) pontja, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény (továbbiakban: Hitéleti tv.) 2. § (7) bekezdés e) pontja, a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Temető tv.) 13. § (1) bekezdése, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 9. § (8) bekezdése alapján a temető fenntartása és üzemeltetése, ezen belül a temetkezési emlékhely, urnahelyek létesítése, illetve értékesítése nem azonos fogalmak. Csak a társasági adófizetési kötelezettség vonatkozásában kell figyelembe venni a felperes speciális adóalanyi státuszát [Egyház tv. 3. §, 18. § (3) bekezdése]. Az Áfa tv. a gazdasági tevékenység meghatározására saját definíció ad, nem utal mögöttes szabályra. Az Áfa tv. 4. § (1) bekezdése határozza meg az adóalany, az 5. § (1) bekezdése a gazdasági tevékenység fogalmát. Az Áfa tv. gazdasági tevékenység fogalma nem azonos a gazdasági vállalkozási tevékenység fogalmával [Egyház tv. 18. § (2) bekezdés]. Ebből következően, a felperes akkor végez áfa-köteles tevékenységet, ha az Áfa tv. 6-9. §-aiban meghatározott termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás megvalósul.
Megállapította, hogy a felperes az áfa adóalanyi körbe bejelentkezett, így az értékesítésről köteles számlát kiállítani, melyben áfa-összeget fel kell számítani, és a költségvetésbe befizetni. A temetkezési szolgáltatást a 9303 Temetkezés SZJ szám alá sorolták be, ide tartozik többek között a sírhely bérbeadása, eladása. A felperes által nyújtott szolgáltatás (urnahely értékesítés) a temető üzemeltetésébe beletartozik, így áfa-fizetési kötelezettség terheli.
A felperes az áfa adóalanya volt, így az alperes jogosult volt a felperesnél az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 85. §-a alapján ellenőrzést lefolytatni. Az alperes helyesen tárta fel a tényállást, és okszerű következtetésre jutott, az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésében foglalt mulasztás nem állapítható meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és keresetének helyt adó döntést. Továbbra is fenntartotta, hogy az adóhatóság jogsértően végzett vizsgálatot, mivel a felperes nem áfa-adóalany, illetve az adományokat nem lehet vizsgálni. Jogsértően minősítette a jogerős ítélet gazdasági tevékenységnek, hogy a felperes temetőt tart fenn, mivel az Egyház tv. 18. § (3) bekezdés d) pontja, a Hitéleti tv. 2. § (7) bekezdés d) pontja szerint ez a gazdasági tevékenységek köréből kivont tevékenységek közé tartozik, melyet az Áfa tv. vonatkozásában is alkalmazni kell. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy nem az egész adományt, legfeljebb az urnafülke bekerülési költségét lehet ellenértéknek tekinteni.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes az állami adóhatósághoz bejelentkezett, az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségével kapcsolatban az általános szabályok szerinti adózási módot választotta, így az Áfa tv. hatálya alá tartozó adóalany. Erre figyelemmel az adóhatóság jogosult volt vizsgálni, hogy a felperes az Áfa tv. hatályos szabályait betartotta-e. Ez nem tekinthető a felperes hitéleti autonómiájába való beavatkozásnak.
A Hitéleti tv. 2. §-a, a 2. § (1) bekezdése valóban tartalmazza, hogy az egyház belső törvényei és szabályai szerint szedett egyházfenntartói járulékról, gyűjtött adományokról az állami, önkormányzati és közigazgatási szervek adatokat nem kérhetnek, és nyilvántartást nem vezethetnek. A perbeli esetben azonban nem erről volt szó. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, hogy az "adományként" befizetett összeg ténylegesen az urnafülkékért fizetett vételár, azaz ellenérték volt. Ezt támasztja alá a peres iratokhoz csatolt, a felperes által alkalmazott Árjegyzék is, amely pontosan kategorizálta, hogy melyik urnáért mennyit kell fizetnie a szolgáltatást igénybevevőnek. A Megállapodás az adományozásról és az urnatemetésről elnevezésű okirat is alátámasztja, hogy itt nem ellenérték nélküli, önzetlen adományról volt szó, hanem gyakorlatilag az urnafülke szolgáltatás megrendeléséről.
Az Egyház tv. 18. § (3) bekezdés d) pontja alapján nem tekinthető gazdasági-vállalkozási tevékenységnek, ha egyházi jogi személy temetőt tart fenn. A temetőfenntartás fogalmának tisztázására az elsőfokú bíróság jogszerűen utalt a Temető tv. rendelkezéseire, amely külön jogi kategóriaként szabályozza a temető fenntartását, illetve a temető üzemeltetését. A Temető tv. 13. § (1) bekezdése alapján a temetőfenntartó feladata a temető rendeltetésszerű használatához szükséges építmények, közművek, egyéb tárgyi- és infrastrukturális létesítmények, valamint a közcélú zöldfelületek karbantartása, szükség szerinti felújítása és gondozása. Ezen felsorolásba nem értendő bele az urnafülkék kialakítása és azok értékesítése. A Temető tv. 16. § a) pontja meghatározza a temetési szolgáltatás, illetve a temetőben végzett egyéni vállalkozási tevékenységek ellátásának temetői rendjét. Ugyanezen szakasz b) pontja alapján az üzemeltető biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit, a h) pont értelmében kijelöli a temetési helyeket.
Az urnafülkék értékesítése tehát nem a temető fenntartás, hanem a temető üzemeltetés fogalomkörébe tartozik. Így az Egyház tv. 18. § (3) bekezdés b) pontja nem kivétel az Áfa tv. 4. és 5. §-ában meghatározottak alól. A felperes tehát az Áfa tv. szerinti gazdasági tevékenységet folytatott, mint az Áfa tv. adóalanya, így vonatkoznak rá az Áfa tv. egyéb szabályai is, vagyis az ellenértékhez kapcsolódó általános forgalmi adó felszámítása.
A sírhely (urnahely) bérbeadása, eladása - mint temetkezési szolgáltatás - a 900303 Temetkezés SZJ szám alá került besorolásra. A felperes által nyújtott szolgáltatás a temető üzemeltetésének kategóriájába tartozik, így azt áfa-fizetési kötelezettség terhelte.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes másodlagos felülvizsgálati kérelemben kifejtett hivatkozásával sem értett egyet, hiszen az urnahely értékesítése előre meghatározott árlista alapján történt, az e szolgáltatást igénybevevők nem az urnafülke kialakítási költségét fizették be, hanem az árlista alapján megállapított ellenértéket.
A fenti jogszabályi hivatkozásokon felül a Legfelsőbb Bíróság utal a Magyar Katolikus Egyház temetőiről, temetkezési tevékenységéről és a katolikus egyház szertartás szerinti temetkezéséről szóló Szabályzatára, melyet 2000. december 7-én a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia bocsátott ki. Ennek a dokumentumnak a III., a temető/temetkezési emlékhely fenntartása, üzemeltetése fejezetében a Temető tv-hez hasonlóan külön kategóriának tekinti a fenntartást és az üzemeltetést. Az V. fejezet foglalkozik a temetkezési szolgáltatásokkal. Ennek egyik alfejezete az általános forgalmi adóról szóló törvény alkalmazása címszót viseli (30-31. §). A 30. § (1) bekezdés rögzíti, hogy a temetkezést és a hozzá tartozó tevékenységet 12%-os áfa terheli. Megállapítható tehát, hogy nemcsak az adóhatóság, hanem a Magyar Katolikus Egyház vezető szervei is az általános forgalmi adó hatálya alá tartozónak tartja a temetkezést és a hozzá tartozó tevékenységet.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben alkalmazandó jogszabályok egybevetésével és helyes értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel mindenben egyetértett, így azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.224/2006.)