adozona.hu
AVI 2008.10.110
AVI 2008.10.110
Az adójogi jogszabályi rendelkezés nem írja elő kötelezően az adóhatóság számára, hogy a felszámolási eljárásban hitelezői igényt érvényesítsen [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M. Személyszállító Közkereseti Társaság (továbbiakban: Kkt.) felszámolása 2003. április 29-én indult és 2004. július 26-án fejeződött be a Kkt. megszüntetése nélkül. A megyei bíróság, mint cégbíróság a 2005. január 26-án hozott 05. számú végzésében a Kkt.-t megszűntnek nyilvánította, és a további működéstől eltiltotta.
A felperes a Kkt. egyik alapítója, és a felszámolási eljárás befejezéséig a cég tagja maradt.
A Kkt. számláján a felszámolás kezdő időpontjában összesen 311 564 Ft adótart...
AVI 2008.10.110 Az adójogi jogszabályi rendelkezés nem írja elő kötelezően az adóhatóság számára, hogy a felszámolási eljárásban hitelezői igényt érvényesítsen [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek.]
Az M. Személyszállító Közkereseti Társaság (továbbiakban: Kkt.) felszámolása 2003. április 29-én indult és 2004. július 26-án fejeződött be a Kkt. megszüntetése nélkül. A megyei bíróság, mint cégbíróság a 2005. január 26-án hozott 05. számú végzésében a Kkt.-t megszűntnek nyilvánította, és a további működéstől eltiltotta.A felperes a Kkt. egyik alapítója, és a felszámolási eljárás befejezéséig a cég tagja maradt.
A Kkt. számláján a felszámolás kezdő időpontjában összesen 311 564 Ft adótartozás állt fenn. Az adóhatóság megkeresésére a Kkt. felszámolója 2004. április 13-án úgy nyilatkozott, hogy a Kkt. adótartozása, mint hitelezői igény vagyonfedezet hiányában kielégítésre nem kerül, behajthatatlan, és a számviteli nyilvántartásból kivezethető.
Az első fokon eljárt adóhatóság kötelezte a felperest a Kkt. 311 564 Ft összegű adótartozásának megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. szeptember 28-án hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Csődtv.) 3. § (1) bekezdés c) pontjában, 46. § (8) bekezdésében az 1991. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 81. § (1) bekezdésében 90. §. (1) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a Kkt.-vel szembeni követelését a felszámolóbiztos behajthatatlannak minősítette, ezért annak megfizetésére a tartozásért korlátlanul helytállni köteles mögöttes felelőst, a felperest, mint a Kkt. tagját kötelezte.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes a felszámolási eljárásba hitelezőként nem jelentkezett be, ezért az egyezségre figyelemmel a felszámolási eljárás befejezése után követelését már nem érvényesítheti. A behajthatatlansági nyilatkozat nem minősül igényérvényesítésnek ezért az alperes határozata jogszabálysértő.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felszámolás alatt álló szervezet a felszámolás okán és címén nem mentesülhet a közigazgatási jogviszonyból eredő kötelezettségei alól. A felperes a megszűnt gazdasági társaság tagja volt, az adótartozás összege nem vitatott, a felszámoló pedig a követelés behajthatatlanságáról nyilatkozatot adott. Az alperes helyesen állapította meg a felperesnek a Gt. alapján fennálló helytállási kötelezettségét. Az alperes határozata megfelel az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontjában foglaltaknak, érdemi döntése megalapozott és jogszerű. A felek közötti jogvita elbírálására nem a Csőd. tv. szabályai, hanem az adójogi jogszabályi rendelkezések és az e tárgyban kialakított töretlen bírói gyakorlat az irányadó. Az adó megfizetésére kötelező határozat meghozatalának kizárólagos korlátja az elévülés, ami a perbeli esetben nem áll fenn.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Csőd. tv. 41. § (1) bekezdésében, a Gt. 90. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mert mindazok, akik a felszámolási eljárásban hitelezőként nem jelentkeztek be, egyezségkötés esetén az eljárás befejezését követően követelésüket az adóssal, illetve az adós tartozásáért mögöttesen felelős taggal szemben már nem érvényesíthetik.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja a megyei bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspontot, és a következőket hangsúlyozza:
A perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, ennél fogva elbírálására is az adójogi jogszabályi rendelkezések az irányadóak. Minden más egyéb jogszabályi rendelkezés csak ott és akkor alkalmazható, ha ezt az adójogi jogszabály lehetővé teszi.
Az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja értelmében, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásában működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a személy, amely (aki) a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján felel.
Az ismertetett adójogi jogszabályi rendelkezés tehát nem írja elő kötelezően az adóhatóság számára, hogy a felszámolási eljárásban hitelezői igényt érvényesítsen, és a követelésnek a felszámolási eljárás során történő bejelentése sem jelenti azt, hogy az adóhatóságnak részt kell vennie a felszámolási eljárásban [Csődtv. 46. § (8) bekezdése]. Az adótartozás megfizetésére kötelező határozat meghozatalára, azaz a követelés érvényesítésére nézve nem a Csődtv. 41. § (1) bekezdése, hanem az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja tartalmaz irányadó rendelkezést.
A felperes a Kkt. kötelezettségeiért helytállni köteles tagnak minősül az adóhatósági határozatokkal érintett adótartozás tekintetében [Gt. 81. § (1) bekezdése, 90. § (1) bekezdése].
Az alperest nem vitásan terhelte a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy a Kkt. az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle behajtani nem lehet. E bizonyítási kötelezettségének az alperes eleget tett, mivel rendelkezett a felszámolóbiztos Csőd. tv. 46. § (8) bekezdésére, 57. § (1) bekezdésére, az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 5. pontjára alapított nyilatkozatával, mely szerint az elismert követelés a felszámolási eljárásban vagyonfedezet hiányában kielégítésre nem kerül, behajthatatlan.
Hangsúlyozza e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adójogi jogviszonyra nézve az adójogi jogszabályok határozzák meg, a behajthatatlan követelés fogalmát. Az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 5. pontja, illetve a 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pontja értelmében behajthatatlan "a felszámolási eljárás során a felszámoló által írásban adott nyilatkozat alapján várhatóan meg nem térülő követelés" illetve, "amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet". A perbeli esetben az adójogi szabályok szerinti minősítésnek a követelés megfelel, ennek ellenkezőjét a felperes a keresetében és felülvizsgálati kérelmében nem állította, és nem is bizonyította, az adótartozás tényét, összegszerűségét és mögöttes felelősségét pedig nem vitatta.
Az alperes határozata és a jogerős ítélet tehát a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt okokból nem jogszabálysértő, megfelel a jogvita eldöntésére irányadó adójogi jogszabályi rendelkezéseknek. Ezért a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.151/2006.)