adozona.hu
AVI 2008.10.109
AVI 2008.10.109
Az adóhatóság köteles a szerződések valós gazdasági tartalmát feltárni [2003. évi XCII. tv. 10. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2002. és 2003. évekre vonatkozóan utólagos ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 2002. I-IV. negyedévre általános forgalmi adónemben 4 009 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 2 004 000 forint bírságot és 1 968 000 Ft késedelmi pótlékot is kiszabott.
A felperes terhére megállapított fizetési kötelezettség abból adódott, hogy a felperes - mint fő tevékenységében tetőszerkeze...
AVI 2008.10.109 Az adóhatóság köteles a szerződések valós gazdasági tartalmát feltárni [2003. évi XCII. tv. 10. § (7) bek.]
Az adóhatóság a felperesnél 2002. és 2003. évekre vonatkozóan utólagos ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 2002. I-IV. negyedévre általános forgalmi adónemben 4 009 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 2 004 000 forint bírságot és 1 968 000 Ft késedelmi pótlékot is kiszabott.A felperes terhére megállapított fizetési kötelezettség abból adódott, hogy a felperes - mint fő tevékenységében tetőszerkezet építéssel és tetőszigeteléssel foglalkozó társaság - a perbeli időszakban 2002-ben a P. Kft.-vel alvállalkozói jogviszony kapcsán végeztetett tetőszigetelési munkákat. Az e munkálatokról szóló négy darab 2002. március 18-i, május 31-i, október 10-i, és december 30-án kelt, összesen 20 046 125 Ft értékben kiállított számla általános forgalmi adó tartalmát a felperes bevallásaiban levonásba helyezte. Az adóhatóság a vizsgálat során megállapította, hogy ezek a számlák nem voltak hitelesek, tekintettel arra, hogy a számlakibocsátó további alvállalkozókat vont be az ügyletbe, mégpedig a K. Bt.-t, a N. Bt.-t, a T. Bt.-t. Ezek az alvállalkozók a kapcsolódó vizsgálat szerint alkalmi munkásokkal dolgoztak, volt, amelyik nem is ismerte a felperest, az általuk kiállított számlák alakilag, és tartalmilag is hiteltelenek voltak.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2005. július 20-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tárta fel. Különösen nem tisztázta az adózó javára szolgáló körülményeket. Az alvállalkozók iratanyagának hiánya miatt nem is volt olyan helyzetben, hogy megfelelő, megalapozott döntést hozzon.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 11. számú ítéletével a keresettel támadott alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott a vonatkozó általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) és 35. § (1), bekezdéseire, valamint 44. § (5) bekezdésére, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdésére. E jogszabályi rendelkezések alapján az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az alperes nem tárta fel teljes körűen a tényállást.
Az elsőfokú bíróság szerint az adóhatóság nem vizsgálta meg, hogy a felperes részére az alvállalkozói keretszerződésben szabályozottak szerint és a konkrét megrendelők alapján ténylegesen történt-e munkavégzés.
A felperesi ügyvezető, M. T. nyilatkozata szerint a gazdasági társaság építési naplót vezetett a munkálatokról, ez tartalmazta a munkavégzés helyszínét és a munkavégzők számát. Jelenléti ívet is vezettek, amely kizárólagosan a felperesi alkalmazottak létszámát rögzítette, így a jelenléti ív és az építési napló összevetéséből megállapítható, hogy a munkavégzési helyszínen volt-e ténylegesen alvállalkozó.
Az elsőfokú bíróság tisztázandónak tartotta azt is, hogy a fővállalkozó és az alvállalkozó kötöttek-e munkabiztonsági szerződést, szükségesnek tartotta, hogy az alperes derítse fel az általa kifogásolt négy darab alvállalkozói számla esetén a konkrét munkavégzés időpontját, helyét, és azt, hogy azon milyen személyek vettek részt. Ezen túl vizsgálandónak tartotta azt is, miután az alvállalkozói szerződések a P. Kft. és további társaságok közötti jogviszonyra vonatkoztak, hogy a felperes vonatkozásában alkalmazható-e az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írtak, azaz, hogy a felperes kellő körültekintéssel járt-e el az alvállalkozók foglalkoztatása és annak dokumentálása tekintetében.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az Ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Az alperes hangsúlyozta, hogy a tényállás tisztázási kötelezettségének teljes egészében eleget tett. A perbeli esetben kifogásolt számlák nem voltak alkalmasak - hiteltelenségük miatt - adólevonási jog gyakorlására.
Az alperes fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a vizsgálattal érintett szerződések egymásra épültsége során a felperes nem tanúsított kellő körültekintést.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a 4 db P. Kft. által tetőszigetelési munkák végzéséről szóló számla alkalmas volt-e a felperes részéről adólevonási jog gyakorlására.
Az adóhatóság a kérdés eldöntéséhez részletes bizonyítási eljárást folytatott le. A számlakibocsátónál tartott kapcsolódó vizsgálat során az ügyvezető P. B. nyilatkozott arról, hogy a kft. alkalmazottakkal nem rendelkezett, kizárólag további alvállalkozó bevonásával végezte a szerződésben vállalt munkálatait. Az ügyvezető által megnevezett alvállalkozóknál az adóhatóság eljárt, meghallgatta a képviselőiket, adott esetben kísérletet tett a székhely, illetőleg az iratok felkutatására.
Ennek során megállapította, hogy a számlák hiteltelenek. A K. Bt. tárgyi időszakbani beltagja K. I. úgy nyilatkozott, hogy folyamatosan alkalmazottat nem foglalkoztatott, a számlák kiállítását, számlatömbök vásárlását, a számlákon szereplő tetőszigetelési munkák elvégzését nem ismerte el, a P. Kft.-t nem is ismerte. Sem a számlákon szereplő aláírást, sem a bélyegzőt nem ismerte el sajátjának. A K. Bt. képviselője K. Á. azt nyilatkozta, hogy a társaság nevében kiállított számlákat üresen írta alá, a bélyegzőlenyomaton a név hibás, és meghamisították, az általa vásárolt számlatömbből e számlák nem származhattak. A P. Kft.-t nem ismerte.
A K. Bt. képviselőjét az adóhatóságnak nem sikerült nyilatkoztatnia, megállapította azonban azt, hogy a vizsgált időszakra általános forgalmi adóbevallást nem adott le, a nyilvántartás alapján számlatömböt nem vásárolt, bejelentett alkalmazottal nem rendelkezett, egyébként pedig a bejelentett székhely egy albérleti lakás volt, ahol gazdasági tevékenységet nem végzett.
A B. Bt. beltagja B. J. úgy nyilatkozott, hogy a P. Kft.-t nem ismeri, a kiállított számlákon nem az ő aláírása szerepelt. A társaság alakulása óta gazdasági tevékenységet nem végzett, bizonylatai nincsenek.
Mindezen adatok alapján állapította meg az adóhatóság, hogy a perbeli számlák nem tekinthetők hitelesnek, tekintettel arra, hogy ezek a számlák nem tanúsíthatták, hogy a benne lévő gazdasági események a valóságban is a feltüntetett felek között történtek volna meg.
Az Art. 1. § 1/7. bekezdése értelmében az adóhatóság jogosult a szerződések, egyéb cselekmények, adójogi szempontból történő minősítésére, így a szerződéses partnerek cselekményeinek az értékesítési láncolat résztvevőinek vizsgálatára is. A vizsgálódás során az adóhatóságnak a szerződések valós gazdasági tartalmát kell feltárniuk és ezt tette a perbeli esetben az adóhatóság.
Ennek során felderítésre került, hogy az alvállalkozók a tetőszigetelési munkák elvégzését nem ismerték el, alkalmazottal nem rendelkeztek, adott esetben az általuk kiállított számlákon szereplő aláírások, illetve bélyegzők nem tőlük származtak. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 15. § (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és beszámolókban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenni.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, az adott esetben nem azt kellett vizsgálni, hogy a természetben a tetőszigetelési munkálatokat a jelenléti ívek, illetve építési naplók szerint hány dolgozó, és milyen alkalmi munkás végezte el, hanem azt kellett volna beazonosítani, hogy a számlakiállító gazdasági társaságok a valóságban is, a számlában feltüntetett adatok szerint végezték el a munkálatokat.
Az adóhatóság a tényállást megfelelően tisztázva állapította meg, hogy a számlák kibocsátója az adott gazdasági eseményt nem végezte el. Ezzel szemben a felperesnek kellett volna bizonyítania a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint azt, hogy a számla tartalmilag hitelesnek tekinthető.
A felperes ezt a bizonyítási kötelezettségét sem az adóigazgatási, sem a bírói eljárás során nem teljesítette. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság határozata a jogszabályoknak megfelelt. Ezek a perbeli számlák az általános forgalmi adó visszaigénylésére, illetőleg a levonási jog gyakorlására nem voltak alkalmasak. A gazdasági esemény nyilvánvalóan nem a számlán szereplő felek között ment végbe. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében megfogalmazott feltételek fennállásának bizonyítása az alperes feladata. A feltárt tényállás alapján a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az alvállalkozói szerződések megkötésekor, a számlák befogadásakor kellő körültekintéssel járt el. A szerződéses láncolatban résztvevők magatartását nem ismerte és nem is ismerhette. E tényeket csak a felperes tárhatta volna fel, és bizonyíthatta volna akár a közigazgatási eljárásban, akár az azt követő közigazgatási per során.
Erre nem került sor, ezért az alperes új eljárásra kötelezésére törvénysértés hiányában nem kerülhetett volna sor.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.189/2006.)