adozona.hu
AVI 2008.10.108
AVI 2008.10.108
Az adó megfizetésére kötelezett az ellene indult eljárásban élhet az adózót is megillető eljárási jogokkal [2003. évi XCII. tv. 6. § (2) bek., 35. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. január 4-től volt beltagja a K. Betéti Társaságnak (továbbiakban: bt.), mely 2003. október 30-án felszámolás alá került. A cégbíróság a bt.-t 2005. március 11-i hatállyal törölte a cégjegyzékből.
A bt.-vel szemben az adóhatóság a felszámolást megelőzően - bevallási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt - összesen 450 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
A felszámolás időtartama alatt az adóhatóság 1998. december 16-tól 2003. október 29-ig terjedő időszakra költs...
AVI 2008.10.108 Az adó megfizetésére kötelezett az ellene indult eljárásban élhet az adózót is megillető eljárási jogokkal [2003. évi XCII. tv. 6. § (2) bek., 35. § (2) bek.]
A felperes 1999. január 4-től volt beltagja a K. Betéti Társaságnak (továbbiakban: bt.), mely 2003. október 30-án felszámolás alá került. A cégbíróság a bt.-t 2005. március 11-i hatállyal törölte a cégjegyzékből.A bt.-vel szemben az adóhatóság a felszámolást megelőzően - bevallási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt - összesen 450 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
A felszámolás időtartama alatt az adóhatóság 1998. december 16-tól 2003. október 29-ig terjedő időszakra költségvetési kapcsolatok átfogó tevékenységzáró ellenőrzését végezte. Az ennek eredményeként hozott határozatban kötelezte a "fa" bt.-t több adónemet érintően - adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék, mulasztási bírság jogcímén - összesen 2 351 000 Ft megfizetésére. E határozat első fokon jogerőre emelkedett.
A felszámolási eljárásban az adóhatóságnak a bt.-vel szembeni hitelezői követelése nem nyert kielégítést.
Az elsőfokú adóhatóság a 2005. július 11-én hozott határozatában kötelezte a felperest 3 383 800 Ft megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. szeptember 27-én hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjában, az 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 54. § (1) bekezdésében, 56. § (1) bekezdésében, 90. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a bt. a gazdálkodás során felhalmozott tartozása, az elmulasztott bevallások miatt kiszabott bírság és az ezeket terhelő késedelmi pótlék miatt került felszámolásra. A bt.-nek megszűnésekor felosztható vagyona nem volt, az adóhatósággal szembeni tartozás a felszámolás során nem térült meg. A felperes a bt. beltagja volt a cégjegyzékből történő törlésig, és mint ilyen személy, a társaság kötelezettségéért saját vagyonával korlátlanul és egyetemlegesen felel.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Jogi álláspontja szerint az alperes eljárása nem felel meg az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 42. §-a és 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti rendelkezéseknek. Mivel a felperes a felszámolás alatti revíziós eljárásban félként nem vehetett részt, az ennek során hozott határozatnak rá nézve anyagi jogereje nincs. A felperes ezért a fizetési kötelezettséget vitathatja, az ettől eltérő jogi álláspont méltánytalan és jogellenes helyzetet teremtene.
A jogerős Ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Gt. 54. § (1) bekezdésébe, 90. § (1) bekezdése, 101. § (1) és (3) bekezdéseibe, az Art. 6. § (1) és (2) bekezdéseibe, 35. § (1) bekezdésébe, (2) bekezdés f) pontjába foglaltaknak. Kifejtette, hogy tényállás tisztázási és indokolási kötelezettségének eleget tett, a felperes nem volt jogosult arra, hogy a bt.-vel szembeni határozatok jogalapját és összegszerűségét vitássá tegye. E perben a bíróság csak a mögöttes felelősség alapján meghozott adóhatósági határozat jogszerűségét vizsgálhatta volna felül. A felperes jogorvoslathoz való joga nem sérült, méltányosság pedig e perben nem alkalmazható.
A felperes ellenkérelmében a Pp. 273. § (2) bekezdés a) pontjára alapítottan azzal érvelt, hogy a felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani. Másodlagos kérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 8. számú ítéletét - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
Téves a felperesnek a Pp.</a> 2 73. § (2) bekezdés a) pontjára alapított érvelése, mivel a perben a megyei bíróság nem végzést hozott, hanem az ügy érdemében jogerős ítélettel döntött. Ezért az alperes felülvizsgálati kérelme megfelelt a Pp. 270. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltaknak, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból nem kellett elutasítani, mivel a Pp. 273. §-a szerinti feltételek nem álltak fenn.
Az Art. részletesen szabályozza, ki kötelezett adófizetésre, illetve, hogy az adó meg nem fizetése esetén azt kitől lehet követelni, azaz adóigazgatási eljárásban hozott határozattal erre kit lehet kötelezni.
Az adó megfizetésére kötelezettek adózási kötelezettsége származékos, és az eredeti kötelezett helyetti helytállásra - az eredeti kötelezett által meg nem fizetett, tőle be nem hajtható - adó megfizetésére vonatkozik. Az adó megfizetésére kötelező határozatok tekintetében a jogalapot az teremti meg és határolja be, hogy "az adózó az esedékes adót nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani". Ilyen határozat csak a mögöttes felelős, a helytállni köteles személy tekintetében hozható [Art. 35. § (2) bekezdés a)-i) pontjai].
Az adómegfizetésre kötelező határozat indokolásának ezért tartalmaznia kell, hogy az adózó tartozása min alapul, milyen összegű, annak behajtására milyen intézkedéseket tettek, azok miért nem vagy mennyiben vezettek eredményre, azaz az adózótól a behajthatatlan tartozás mikor, miért keletkezett, hogyan tevődik össze. Az adó megfizetésére kötelezettel szemben mely jogszabályhelyek alapján miért a határozat szerinti összegben került sor a megfizetésre kötelezésre.
Az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti határozat - az Art. 123. §-a szerinti szabályozásból is következően - nem az adózó, hanem az adó megfizetésére kötelezett személy jogát vagy kötelezettségét érintő érdemi döntés. Ennél fogva az Art. 35. § (2) bekezdésére alapított határozatok elleni jogorvoslat során nem az adózóval, hanem az adó megfizetésére kötelezettel szemben hozott határozatok jogszerűsége bírálható felül [Art. 123. §, 143. § (1) bekezdése, Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése].
A pénzügyi jogviszonyra és ebből eredő jogviták elbírálására vonatkozó anyagi és eljárási szabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy az adó megfizetésére kötelezett személy az adózó ellen indult eljárásokban félként eljárjon, vagy az adózóval szemben hozott jogerős határozatot utóbb vitássá tehesse.
A felszámolási eljárás során az adózót a felszámoló képviseli [Art. 14. § (3) bekezdése].
Az adófizetésre kötelezett személyében bekövetkezett változás nem jelenti egyben azt is, hogy újra megnyílnak azok a jogvédelmi eszközök, amelyeket az adózó a közte és az adóhatóság közötti jogvitában korábban már érvényesített, vagy amelyekkel bármely okból nem élt.
Az Art. 6. § (2) bekezdése értelmében nem minősül adózónak a kizárólag adó megfizetésére kötelezett személy [Art. 35. § (2) bekezdése]. A kizárólag adómegfizetésre kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat.
Az előzőekben részletezettekből következően ez azt jelenti, hogy az adó megfizetésére kötelezett az ellene indult eljárásban élhet az adózót is megillető eljárási jogokkal. A fellebbezés, felügyeleti intézkedés iránti kérelem vagy kereset benyújtása során azonban nem vitathatja az adóhatóság által az adózó terhére jogerősen előirt tartozás jogcímét, a végrehajtható okirat szerinti összegszerűségét.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság e körben azt, hogy adótartozás alapulhat bevalláson is, amit az önadózás elvéből következően az adóhatóságnak (önellenőrzés, illetve ellenőrzés hiányában) el kell fogadnia, és az adózó adóalanyiságának megszűnése után az adóhatóság és a mögöttes felelős számára az Art. nem biztosít lehetőséget a bevallás szerinti adatok felülbírálhatóságára.
Az adóigazgatási eljárásnak három szakasza van: az ellenőrzési, a hatósági, határozathozatali eljárás és az adóvégrehajtás. Az adómegfizetésre kötelezés esetében az első szakasz hiányzik, a második, illetve az azt követő valósul meg. A hatósági határozathozatali eljárásban a származékosán kötelezett akként gyakorolhatja az adózó számára is biztosított jogokat, hogy igénybe veszi a jogorvoslati eszközöket, és ennek keretében vitatja az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti feltételek fennállását. E körben hivatkozhat különösen elévülésre, a mögöttes felelősség hiányára, vagy vitathatja annak tartalmát, terjedelmét, a követelés behajthatatlanságát ...
Ettől teljesen független az Art.-ban részére is biztosított jogosultság, hogy pl.: kérheti az adóhatóságnál a tartozás mérséklését és a fizetési könnyítést [Art. 133. § (1) bekezdése]. Az adózókat terhelő kötelezettségek közül az adómegfizetésre kötelezett személyre kizárólag az adófizetési kötelezettség vonatkozik az Art. 35. § (2) bekezdése által meghatározott körben.
Ezért az adó megfizetésére kötelezett az adózót megillető jogokat is kizárólag ennek megfelelően gyakorolhatja. A megfizetésre kötelezett bt. tag az őt megillető jogorvoslati eljárás keretében tehát nem vitathatja az adózó terhére bármely okból jogerősen előírt adókülönbözet jogszerűségét (jogalapját és összegszerűségét), mint ahogy értelemszerűen nem élhet az adózót megillető önellenőrzési, beszámítási joggal sem.
Az elsőfokú bíróság tehát téves jogi álláspontra helyezkedett akkor, amikor lehetségesnek látta és az új eljárásra nézve előírta az adózóval (bt.-vel) szemben jogerős határozatokban előírt fizetési kötelezettség jogalapjának és összegszerűségének vitathatóságát és törvényi felhatalmazás hiányában a felperes keresetét méltányossági jogkörben eljárva bírálta el.
Osztja ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a tekintetben, hogy az e perben felülvizsgálható határozatok nem felelnek meg az Art. 5. § (1) bekezdése folytán irányadó Áe. 43. § (1) bekezdés c) pontja szerinti követelménynek.
Ez a jogszabálysértés a perbeli esetben az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, a bírósági eljárásban nem pótolható eljárási jogszabálysértésnek minősül [Pp. 339. § (1) bekezdése, Kk. 31.].
A tényállást, a bizonyítékokat és az érdemi döntés indokait ugyanis mindig a közigazgatási határozatnak kell tartalmaznia, az ilyen jellegű hiányosságok a határozathozatalt követően ellenkérelemben, felülvizsgálati kérelemben illetve a bírósági határozatban nem pótolhatóak. A közigazgatási perekben eljáró bíróság felülvizsgálatot végez, ezért nem hozhat olyan érdemi döntést (határozatot), amellyel az adóhatóság hatáskörét elvonja, vagy az ügyfelet adóigazgatási eljárásban megillető jogorvoslati jogot csorbítja [Art. 143. § (1) bekezdése, Pp. 339. §, 270. §].
Az adóhatósági határozatok a perbeli esetben nem tartalmazzák az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja szerinti rendelkezés által előírt körben - és a Legfelsőbb Bíróság ítéletében előzőekben részletezett - a bírósági felülvizsgálatra alkalmas tényállást és a bizonyítékokat sem nevesítik. A határozatok rendelkező része és indokolása a fizetési kötelezettség mértékét illetően nincs összhangban, és e körben az elsőfokú határozat szerinti táblázat sem ad eligazítást. A határozatokból nem követhető és ennél fogva nem vizsgálható felül az adó megfizetésre kötelezett fizetési kötelezettségének jogalapja és összegszerűsége.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.181/2006.)