adozona.hu
BH 2010.5.138
BH 2010.5.138
A téves önellenőrzési szándék az adókötelezettség megállapítását nem akadályozza. Az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdése nem vonatkozik valós jogügylet alapján beálló adókötelezettségre [2007. évi CXXVII. tv. 9. §, 55. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2008 áprilisára vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést tartott a felperesnél, melynek eredményeként 1 117 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet és 8 045 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg. A felperes 2003. augusztus 12-én megosztás jogcímén megszerzett telephelyingatlanon 2003-2004-2005. évben beruházást végzett, amely után az általános forgalmi adót levonta, majd az ingatlant 2008. március 31-én kelt szerződéssel 2008. április 2-ai tulajdonjog beje...
BH 2010.5.138 A téves önellenőrzési szándék az adókötelezettség megállapítását nem akadályozza. Az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdése nem vonatkozik valós jogügylet alapján beálló adókötelezettségre [2007. évi CXXVII. tv. 9. §, 55. §].
Az elsőfokú adóhatóság 2008 áprilisára vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést tartott a felperesnél, melynek eredményeként 1 117 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet és 8 045 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg. A felperes 2003. augusztus 12-én megosztás jogcímén megszerzett telephelyingatlanon 2003-2004-2005. évben beruházást végzett, amely után az általános forgalmi adót levonta, majd az ingatlant 2008. március 31-én kelt szerződéssel 2008. április 2-ai tulajdonjog bejegyzéssel és április 7-i birtokba adással 400 millió Ft-os vételáron értékesítette. Az értékesítés kapcsán a K. C. Kft. (továbbiakban: Kft.) által ingatlanügynöki szolgáltatás címén kibocsátott számla után 8 144 000 Ft levonható általános forgalmi adót szerepeltetett adóbevallásában. Az adóhatóság megállapítása szerint a felperesnek a beruházás címén levont általános forgalmi adót arányosítania kellett volna, illetve az ingatlanügynöki szolgáltatással összefüggésben adólevonási jogával nem élhetett volna, mert a szolgáltatást nem adóköteles gazdasági tevékenysége keretében vette igénybe. Az elsőfokú adóhatóság 2008. július 25-ei határozatával a felperest 9 117 000 Ft általános forgalmi adókülönbözet megfizetésére kötelezte, 20%-os mértékű adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. november 10-ei határozatával az adóbírságot 5%-os mértékben állapította meg, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a rendelkezésre álló iratok nem támasztották alá a felperes részéről önellenőrzés benyújtását. Megállapította, hogy az adóellenőrzés a felperesnél 2008. június 6-án megkezdődött, ezt követően önellenőrzés lefolytatására már a felperesnek nem volt módja. Az adómentes ingatlanértékesítéshez kapcsolódó ügynöki szolgáltatás adómentességével összefüggésben az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 120. §-ára utalással a megyei bíróság megállapította, hogy az adóalany csak abban a mértékben jogosult az adó levonására, amilyen mértékben a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárította.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelem, melyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az önellenőrzés benyújthatóságával kapcsolatos ítéleti megállapítás ellentétes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 87. § (2) bekezdésében, 93. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Ezért az önellenőrzési tilalom 2008. június 6-án nem állt be.
Az arányosítás vonatkozásában arra hivatkozott, hogy az ezen a címen fizetendő áfa megegyezett a felperes által benyújtott önellenőrzésben szereplő összeggel. Hangsúlyozta, hogy az Áfa. tv. 55. § (2) bekezdése értelmében a telephelyingatlan értékesítése 2008 márciusában megtörtént, ezért márciusra vonatkozóan a felperes önellenőrzést benyújthatott. Az ügynöki szolgáltatás áfáját illetően az Áfa. tv. 120. §-ára alapozva állította, hogy az adó levonására jogosult volt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte előadva, hogy a felperes 2008. március hónapra vonatkozó önellenőrzést az adóhatósághoz nem nyújtott be. 2008. április hónapra vonatkozóan 2008. június 6-án egyes adókötelezettségek ellenőrzésére irányuló vizsgálat kezdődött, amelyről a felperes jogi képviselőjének feltehetőleg nem volt tudomása. Ezért hivatkozott arra, hogy a 2008. június 10-én aláírt megbízólevél alapján megkezdett kiutalás előtti ellenőrzést megelőzően a felperes önellenőrzést végezhetett. Az ingatlanon végzett beruházások áfájának arányosítását illetően az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: régi Áfa. tv.) 39. § (3) bekezdés b) pontjára hivatkozással hangsúlyozta, hogy a felperes az áfát véglegesen nem vonhatta le, miután az ingatlan értékesítése miatt adófizetés nem terhelte. Utalt arra, hogy az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja alapján az ingatlan értékesítése mentes volt az adó alól. Rámutatott arra, hogy az Áfa. tv. 9. § (1) bekezdése, 55. § (1) bekezdés, és a Ptk. 117. § (3) bekezdésére figyelemmel az ingatlan adásvételének időpontjaként 2008. április 2. napja volt megállapítható, ezért az arányosítást 2008. áprilisig kellett elvégezni. Ezzel összefüggésben az Áfa. tv. 55. § (2) bekezdése - amely teljesítés hiányában történő téves számlakiállításra állapít meg szankciót - nem alkalmazható. Az adásvétel ugyanis valós jogügyletet tartalmazott, a számlán azonban tévesen 2008. március 31-ei teljesítési időpont szerepelt. Az ügynöki jutalék áfájának levonhatóságáról az alperes kiemelte, hogy az Áfa. tv. 119. § (1) bekezdése, 120. § a) pontja értelmében az adómentes ingatlanértékesítéshez kapcsolódó szolgáltatás áfája nem volt levonható.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Art. 49. § (1) bekezdése értelmében, ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. Az önellenőrzés folyamatához kapcsolódó bírói gyakorlat szerint az önellenőrzés olyan folyamat, amely a feltárással és annak nyilvántartásba vételével kezdődik, és az önellenőrzési lap benyújtásával fejeződik be (EBH 2008/1816.). A fentiekből következően az adóhatósági ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás összege önellenőrzéssel már nem helyesbíthető (EBH 2006/1463.).
Az iratokból megállapíthatóan a felperes március hónapra készített elő önellenőrzést, melynek csak abban az esetben lett volna helye, ha a telephely eladása, mint termékértékesítés 2008 márciusában megvalósul. Az Áfa. tv. 9. § (1) bekezdése értelmében azonban a termék értékesítéséhez a birtokba vehető dolog olyan átengedése szükséges, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. Az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdése értelmében az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul. Az Áfa. tv. 56. §-a szerint a fizetendő adót - ha e törvény másként nem rendelkezik - a teljesítéskor kell megállapítani. Az iratokból megállapíthatóan az adásvételi szerződés megkötésére 2008. március 31-én került sor, a birtokba adásra azonban a szerződés szerint a vételár teljes kiegyenlítésekor kerülhet sor. Ennek megfelelően a vételárat 2008. április 3-án, illetve 16-án fizették meg. Az ingatlant az átadás-átvételi jegyzőkönyv szerint 2008. április 16-án adták át a vevőnek. Miután a vevő tulajdonjogának bejegyzésére 2008. április 2-án került sor, az adóhatóság az ingatlanértékesítés teljesítési időpontjaként 2008. április 2. napját állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a vételár későbbi megfizetésére, a birtokba adás későbbi lebonyolítására és a tulajdonjog áprilisi bejegyzésére tekintettel a termékértékesítés 2008 márciusában nem valósult meg. Ezért 2008 márciusára nézve önellenőrzés benyújtása sem volt indokolt. A fentiekre figyelemmel a jogerős ítélet nem ellentétes az Art. 87. § (2) bekezdés, 97. § (3) bekezdésének előírásával.
Az arányosítást illetően az alperes ellenkérelmében helyesen mutatott rá arra, hogy az Áfa. tv. 269. § (1) bekezdése értelmében a felperesnek 2008. február 15-ig nyilatkozatot kellett volna benyújtania az adóhatósághoz abban az esetben, ha az arányosításra az Áfa. tv. rendelkezéseit kívánta volna alkalmazni. Ennek hiányában a régi Áfa. tv. 39. § (3) bekezdés b) pontja alapján kellett az eladott telephelyingatlanon végzett beruházás után 2003-2005 évben visszaigényelt áfát arányosítani, amelyet az adóhatóság 2008 áprilisára vonatkozó határidőben előterjesztett önrevízió hiányában jogszerűen végzett el.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben az Áfa. tv. 55. § (2) bekezdése - amint azt az alperes ellenkérelmében helyesen kifejtette - valótlan jogügylet során kibocsátott fiktív számla esetén rendelkezik az adófizetési kötelezettség beállásáról. Jelen esetben azonban az adásvétel, mint valós jogügylet megvalósult, csak a számla tartalmaz téves teljesítési időpontot.
Az ingatlanügynöki szolgáltatás áfájának levonhatóságával összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Áfa. tv. 87. § b) pontjával ellentétben az Áfa. tv. 119. § (1) bekezdését, 120. § a) pontját kellett alkalmazni. Ennek alapján vizsgálni kellett, hogy az ingatlanügynöki szolgáltatás adóköteles, vagy adómentes ingatlanértékesítés érdekében került igénybevételre. Miután az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) pontja értelmében a felperesi ingatlan értékesítése mentes volt az adó alól, az értékesítés érdekében igénybevett ingatlanügynöki szolgáltatás áfája sem vonható le.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.347/2009.)