adozona.hu
BH 2010.5.133
BH 2010.5.133
Ha a termékértékesítés tárgya nem fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgál, hanem késztermék, az adózó vevő az Áfa. tv. szabályai alapján igényelheti vissza az áfát [1992. évi LXXIV. tv. 14. §, 40. §, 2/1993. Korm. r. 1. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006. június 21-én kérelemmel fordult az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatóságához (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), amelyben az általa belföldön beszerzett termékeket, illetve igénybe vett szolgáltatásokat terhelő, előzetesen felszámított 41 938 378 Ft általános forgalmi adó (áfa) visszatérítésének engedélyezését kérte a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó visszatérítéséről szóló 2/1993. (I. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakb...
BH 2010.5.133 Ha a termékértékesítés tárgya nem fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgál, hanem késztermék, az adózó vevő az Áfa. tv. szabályai alapján igényelheti vissza az áfát [1992. évi LXXIV. tv. 14. §, 40. §, 2/1993. Korm. r. 1. §].
A felperes 2006. június 21-én kérelemmel fordult az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatóságához (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), amelyben az általa belföldön beszerzett termékeket, illetve igénybe vett szolgáltatásokat terhelő, előzetesen felszámított 41 938 378 Ft általános forgalmi adó (áfa) visszatérítésének engedélyezését kérte a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmi adó visszatérítéséről szóló 2/1993. (I. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 1. §-a alapján.Az elsőfokú hatóság a felperes kérelmét a 2006. december 15. napján kelt határozatával elutasította.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. február 14. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolási rész megváltoztatásával - helybenhagyta. Indokolása szerint a rendelkezésére álló iratanyag alapján megállapította, hogy a felperes Magyarországon, magyar adószámmal rendelkező számlakibocsátó által installált hardvereket vásárolt, és azt továbbértékesítette a T. részére. Az elsőfokú határozatban részletezett valamennyi számla ESCALA szerverek (Vtsz. 8471) értékesítését tartalmazza, szállítással, konfigurálással, installálással, és komplettírozással (SzJ-72.50).
Az elsőfokú adóhatóság a kérelmet egyrészt azért utasította el, mert a 34 db számlából 1 db, a 250723 számú gépi számla nem felelt meg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165. §-168. §-aiban foglalt követelményeknek (az eredeti példány nem különböztethető meg; nem állapítható meg, hogy a bizonylat hány példányban készült).
Az elutasítás oka másrészt az volt, hogy a kérelmező Magyarországon gazdasági tevékenységet végzett, ez által bejelentési kötelezettség terhelte, és nem a Korm. r. speciális, hanem az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) általános szabályai szerint gyakorolhatja adólevonási jogát. Az elsőfokú adóhatóság eljárása során helyesen állapította meg, hogy felperes a szerverek belföldön történő értékesítésével - amelynek során a számlakibocsátó egyéb szolgáltatásait: szállítás, konfigurálás is igénybe vette - gazdasági tevékenységet végzett. Mindezek alapján helytálló az a megállapítása is, hogy a felperesnek, figyelemmel az Áfa. tv. 3. §-ának a. pontjára és 5. §-ának (1) bekezdésére, tevékenysége megkezdése napjától adószám megállapítása miatt be kellett volna jelentkeznie az adóhatósághoz, így nem a Korm. r., hanem az Áfa. tv. szabálya alapján igényelheti vissza az áfát.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának - a számlára vonatkozó határozatrész kivételével - a megváltoztatását és a kérelme teljesítését, másodlagosan a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy a BULL s. r.o. cseh társaságtól (a továbbiakban: Számlakibocsátó) rendelte meg a szervereket, azok magyarországi installálását a Számlakibocsátó magyar leányvállalata végezte. A Számlakibocsátó rendelkezik magyarországi áfa-regisztrációval, és részére a leszállított szerverekről áfát tartalmazó számlát bocsátott ki. A felperes a termékeket áfa nélkül számlázta tovább a W. N. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.), amely cég a számlán szereplő összegek áfával növelt értékén, árrésüket hozzáadva kiszámlázta az értékesítést a T. felé.
A felperes álláspontja szerint a kérelmét megalapozta az, hogy telepített számítástechnikai rendszereket adott el a Kft.-n keresztül a T.-nak, amelyek az Áfa. tv. 14. § (2) bekezdésének megfelelő, összeszerelés tárgyául szolgáló termékeknek minősülnek. Ebben az esetben - figyelemmel arra, hogy székhelye nem Magyarországon található - az Áfa. tv. 40. §-ának (7) bekezdése alapján az adót nem az eladó, hanem a terméket saját nevében beszerző adóalany fizeti meg, így a Korm. r. 1. § (1) bekezdése értelmében megilleti az áfa visszaigénylési joga.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletében idézte a Korm. r. 1. §-át, az Áfa. tv. 14. §-ának (2) bekezdését, 40. §-ának (7) bekezdését, és rögzítette, hogy a Pp. 215. §-ában foglaltaknak megfelelően a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között arról kellett döntenie, hogy a felperes által teljesített ügylet az Áfa. tv. 14. §-ának (2) bekezdése alá vonható-e, és ebből következően esetében a fordított adózás, továbbá az adó-visszatérítés feltételei megvalósultak-e.
Az elsőfokú bíróság a felperes és a Számlakibocsátó közötti szerződés, a felperes nyilatkozata, és az általa benyújtott magánszakvélemény alapján azt állapította meg, hogy a felperes nem tudta alátámasztani, miszerint fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgáló terméket értékesített volna. Kiemelte, hogy az Áfa. tv. 14. §-ának (2) bekezdésében foglalt fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékértékesítés lényege, hogy az ügylet termékeladásra irányul, a szerződés fő tárgya az adott termék adásvétele, míg a megvásárolt termék be-, vagy összeszerelése csak járulékos szolgáltatás, így különbözik a szerelési szolgáltatástól. E rendelkezés az elsőfokú bíróság álláspontja szerint olyan ügyletekre vonatkozik, amelyek alkatrészek értékesítését jelentik, és ezek fel-, vagy összeszerelésétől válik működőképessé valamely rendszer, berendezés.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy az ügyben nem fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékek értékesítése történt, hanem a Számlakibocsátó készterméket: hardver és szoftver elemekkel felszerelt szervereket adott el a felperesnek, amelyeket a felperes továbbértékesített. Kiemelte az elsőfokú bíróság a felperes és a Számlakibocsátó közötti szerződés 4.1. pontját, amely szerint a Számlakibocsátó minden szervert már installált, telepített formában ad át a felperesnek; továbbá a 4.2. pontját, amely megrendelt rendszert tartalmaz, valamint 9.3. pontját, amelyben a Számlakibocsátó tudomásul veszi, hogy a felperes továbbértékesíti "a beszerzett rendszereket" Magyarországon.
A felperesi ügyvezető nyilatkozatának beszerzése iránti bizonyítási indítványt az elsőfokú bíróság elutasította, mert indokolása szerint a jogügylet tartalmának megállapításához elegendő bizonyíték állt a rendelkezésére, közöttük az ügyvezetőtől származó, és értékelt üzleti konstrukció leírása.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az Európai Bíróság eseti döntéseire való felperesi hivatkozás nem volt releváns az ügyben, mert az csak magára a telephely fogalomra vonatkozott. Jelen esetben azonban az elsőfokú bíróság már azt sem találta megalapozottnak, hogy az ügylet az Áfa. tv. 14. §-ának (2) bekezdése alá tartozna, ezért a fordított adózás szabályainak alkalmazhatósága - önmagában ezen feltétel hiányában megdőlt, a másik feltételt, a telephely kérdését már nem kellett vizsgálnia.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelme teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Korm. r. 1. §-át, az Áfa. tv. 14. §-ának (2) bekezdését, 40. §-ának (7) bekezdését, a felperes lényegében megismételte és fenntartotta a kereseti kérelmében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felek között nem volt vitatott, hogy a hatóság illetve az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. illetve a Korm. r. megfelelő és hatályos rendelkezéseit alkalmazta, amelyek közül a Korm. r. 1. §-ának (1) bekezdése szerint az az Áfa. tv. 4. §-ában meghatározott adóalany, amely a tárgyévben, illetve a 4. § (3) bekezdésében meghatározott időszakban
a) nem rendelkezik belföldön a termék beszerzésével és a szolgáltatás igénybevételével legközvetlenebbül érintett székhellyel, illetve állandó telephellyel - ide nem értve a kereskedelmi képviseletet és a fióktelepet -, ezek hiányában pedig állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, továbbá
b) nem teljesít belföldön termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, kivéve
ba) ha olyan tevékenységet végez, amelyre vonatkozóan a Magyarországon keletkezett adófizetési kötelezettség nem őt terheli [Áfa. tv. 40. § (2) és (7) bekezdések],
65 ssz=139>bb) ha az Áfa. tv. 11/A. § h)-j) pontjai, illetve az Áfa. tv. 12. § h) pontja szerinti teherközlekedést, illetve ahhoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatásokat, valamint az Áfa. tv. 12. § a) pontja szerinti személyszállítást végez,
[az a)-b) pontok a továbbiakban együtt: külföldön nyilvántartásba vett adóalany] a (2) bekezdésben meghatározott esetekben jogosult arra, hogy a gazdasági tevékenységhez belföldön beszerzett és kifizetett termék és igénybe vett szolgáltatás árában foglalt, illetve - importált termék esetén - a megfizetett általános forgalmi adót, valamint az általa kifizetett kompenzációs felárat (a továbbiakban: adó) visszaigényelje.
A (2) bekezdés alapján a külföldön nyilvántartásba vett adóalany akkor jogosult az adó-visszatérítésre, ha
a) az Európai Közösség valamely tagállamában adóalanyként nyilvántartásba vették, vagy
b) a nyilvántartás szerinti állam és a Magyar Köztársaság között viszonosság áll fenn.
A felperes szerint a Korm. r. 1. §-ának ba) pontja alapján jogosult az adó-visszatérítésre, mert olyan tevékenységet végzett, amelyre vonatkozóan a Magyarországon keletkezett adófizetési kötelezettség nem őt terhelte.
A Korm. r. 1. §-ának ba) pontjában szabályozott tevékenység illetve adófizetésre kötelezett személy meghatározásához e pontban megjelölt törvényhelyet, az Áfa. tv. 40. §-ának (7) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint a 14. § (2), (7) bekezdéseiben meghatározott termékértékesítés esetén az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany fizeti, ha a terméket értékesítő adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén.
Az Áfa. tv. 14. §-ának (2) bekezdése alapján amennyiben a termék fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgál, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a fel- vagy összeszerelés ténylegesen történik.
Az elsőfokú bíróságnak a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján döntenie kellett tehát abban a kérdésben, hogy a felperes fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékeket értékesített-e.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően felsorolta azokat a rendelkezésére álló bizonyítékokat (szerződés, a felek nyilatkozatai, magánszakértői vélemény, a felperes ügyvezetőjének leírása az üzleti modellről), amelyek alapján a termékértékesítés tárgyának kérdésében döntenie kellett. A rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes nem fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékeket értékesített.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, a perben benyújtott okirataikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében részletesen, logikusan és okszerűen megindokolta, hogy felperes nem fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékeket értékesített. A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 3. §-ának (4) bekezdése alapján a felperesi ügyvezető nyilatkozatának beszerzésére vonatkozó bizonyítási indítványt, mint a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelent, helytállóan utasította el, mivel a felperes benyújtotta az üzleti konstrukció ügyvezetője általi leírását. Az ítélet azt is helytállóan tartalmazza, hogy a magánszakértői vélemény féli nyilatkozatnak minősült. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére a felperesnek további bizonyítási indítványa nem volt, azt pedig nem bizonyította, hogy fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékeket értékesített volna. A felperes a többszereplős értékesítési láncot bemutatta, azonban a termékekre vonatkozóan, a keresetében foglalt állítása bizonyítására bizonyítékokat nem nyújtott be, bizonyítási indítványa a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelennek minősült, további bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, az elsőfokú bíróság pedig a rendelkezésére álló, pontosan és konkrétan megjelölt bizonyítékokat okszerűen értékelte.
A keresetnek a termékértékesítés tárgyára (és nem telephelyre) vonatkozóan és bizonyítottság hiánya okán való elutasítása miatt az elsőfokú bíróság ítélete európai normákat nem sértett.
Az elsőfokú bíróság és az alperes azon jogszerűen eldöntött tény alapján, hogy felperes nem fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékeket értékesített, a Korm. r. 1. §-ának helytálló jogértelmezésével állapították meg, miszerint a felperes a Korm. r. 1. §-ában foglaltakat nem teljesítette, ezért a kérelme nem volt teljesíthető.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.528/2008.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2010.173 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
