adozona.hu
EH 2009.2005
EH 2009.2005
Az adóhatóság kézbesítője az adózó jogi képviselőjének postai küldemények átvételére jogosult meghatalmazottjának szabályszerűen kézbesíthet határozatot [2004. évi CXL. tv. 78. §, 79/2004. (IV. 19.) Korm. r. 30. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-alföldi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2005. évekre végzett személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adó adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés megállapításai alapján a 2007. szeptember 21. napján kelt határozatával a felperes terhére 2001. évre személyi jövedelemadóban 3 604 519 Ft, százalékos egészségügyi hozzájárulásban 995 896 Ft adóhiánynak minősülő ...
EH 2009.2005 Az adóhatóság kézbesítője az adózó jogi képviselőjének postai küldemények átvételére jogosult meghatalmazottjának szabályszerűen kézbesíthet határozatot [2004. évi CXL. tv. 78. §, 79/2004. (IV. 19.) Korm. r. 30. §].
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-alföldi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2005. évekre végzett személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adó adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés megállapításai alapján a 2007. szeptember 21. napján kelt határozatával a felperes terhére 2001. évre személyi jövedelemadóban 3 604 519 Ft, százalékos egészségügyi hozzájárulásban 995 896 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adóhiány, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. december 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes 2001. évben munkaviszonyban állt, amely tevékenységével összefüggésben a személyi jövedelemadó bevallásában 520 802 Ft adóköteles jövedelmet tüntetett fel, ugyanakkor 9 053 597 Ft költségére nem rendelkezett fedezettel. Az elsőfokú hatóság megvizsgálta az adózó bevallásának adatait, ingó és ingatlan értékesítéseit, a tagi kölcsön nyújtásokat, visszafizetéseket, a bankszámláin végrehajtott tranzakciókat, valamint az általa nyilatkozott egyéb, a vagyoni viszonyait érintő körülményeit, és a felállított vagyonmérleg alapján állapította meg azt, hogy a felperes bevallott adóköteles jövedelme, az általa megjelölt jövedelemforrások nem álltak arányban vagyongyarapodásával és kiadásaival, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adóalapját becsléssel állapította meg, és a 2001. évi adóalapot növelő fedezethiány összeget egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette, míg a többi adóév tekintetében megállapítást nem tett.
Az alperes nem fogadta el többek között a felperes azon hivatkozását, hogy az általa nyújtott tagi hitelek forrása az apjától kapott kölcsön lett volna.
Az alperes határozatát felperes képviselőjének saját kézbesítőjével kézbesítette az ügyvédi iroda postai küldemények átvételére jogosított alkalmazottja kezeihez, aki az átvételt és annak időpontját aláírásával a határozat eredeti példányán igazolta. Az alperes a határozatot postai úton is megküldte felperes képviselőjének.
A felperes keresetében elsődlegesen vitatta, hogy a másodfokú határozat adóhatósági kézbesítővel történt kézbesítéséhez joghatás fűződne, mert állítása szerint jogi képviselőjének alkalmazottja a postai kézbesítés során volt meghatalmazva postai küldemények átvételére, a saját kézbesítővel való kézbesítési eljárásra azonban nem volt meghatalmazása. A határozat tehát postai úton lett szabályszerűen kézbesítve, amikor azonban már 2001. évre vonatkozóan elévült az adó utólagos megállapításának joga.
A felperes vitatta továbbá a becslés jogalapját is, állítva egyebek mellett, hogy az apjának 2001. évben volt olyan forrása, amit a rendelkezésére tudott bocsátani a kiadásai fedezésére.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában egyebek mellett az Art. 5. §-ának (1) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 78. §-ának (5) bekezdés f) pontja, a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának (1) bekezdés a) pontja, 30. §-ának (5) bekezdése egybevetésével megállapította, hogy a postai küldemények átvételére - az egyéb jogosult átvevőnek tekintendő - meghatalmazott a hatóság kézbesítője által kézbesített hivatalos irat átvételére is feljogosított, így az alperes határozatának szabályszerű közlése 2007. december 22. napján megtörtént. A felperes elévülésre való hivatkozása ezért nem alapos.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Art. 108. §-ának (1) bekezdése, 109. §-ának (1) bekezdése alapján az adóhatóság helytállóan alkalmazott becslést, míg az adóalaptól való eltérést a felperes hitelt érdemlően nem igazolta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Ket. és az Art. kézbesítési szabályait, a R. 30. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az apjától kapott kölcsön nem szolgálhatott fedezetéül a 2001. évben nyújtott tagi hiteleknek.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Art. 5. §-ának (1) bekezdése alapján ha e törvény vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ket. 40. §-ának (7) bekezdése értelmében az iratokat az ügyfél részére, ha pedig írásban meghatalmazott képviselője van, annak részére kell kézbesíteni. Az adóhatóság a másodfokú határozatot jogszerűen felperes jogi képviselőjének kézbesítette.
A hatósági döntés közlésének és nyilvános közzétételének szabályait a Ket. 78. §-81. §-ai tartalmazzák. A döntés közlésének módjait a 78. § (5) bekezdése sorolja fel, a döntést közölni lehet (többek között): a) postai úton, b) személyesen írásban vagy szóban, (…) f) a hatóság kézbesítője útján. Az adóhatóság kézbesítője útján törvényesen közölte a másodfokú döntést a felperes képviselőjével.
A R.a> külön fejezetben rendelkezik a hivatalos iratok kézbesítéséről, és abban a kézbesítővel való kézbesítésről is. A R.a> hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén a postai szolgáltatást végzőre, a postai közreműködőre és azokra, akik hivatalos iratot kézbesítenek, továbbá a postai küldemény feladójára, címzettjére és egyéb jogosult átvevőjére [1. § (1) bekezdés a)-b) pont]. A R.a> tehát alkalmazandó az adóhatóságra, mint a másodfokú határozat feladójára, és a kézbesítőjére, továbbá a felperes jogi képviselőjére, mint címzettre, és a postai küldemények átvételére jogosult meghatalmazottjára, aki a R. 16. §-ának (2) bekezdése értelmében egyéb jogosult átvevőnek minősül.
Az R. 30. §-ának (5) bekezdése szerint a hatóságok (bíróságok) vagy hivatalok az irataikat a postai kézbesítés mellőzésével saját - munkaviszonyban, köztisztviselői, közalkalmazotti, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyban álló - kézbesítő útján is kézbesíthetik, ha azt a sürgősség indokolja vagy egyéb okból szükséges. Személyes kézbesítés esetén az átvevő az átvétel tényét keltezéssel ellátott aláírásával igazolja. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy e jogszabályhelyek alapján a felperes jogi képviselőjének postai küldemények átvételére jogosult meghatalmazottjának az adóhatóság kézbesítője a másodfokú határozatot szabályszerűen kézbesítette, a felperes ellentétes álláspontja téves.
Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget nyújt az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
E pertípusban, az úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a (Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó) Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy az alperes határozatában a becslés alkalmazott módszerének megfelelősségét bizonyította, az adó alapjának valószínűsítését jogszerűen végezte, a felperes azonban a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően nem igazolta.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében részletesen megindokolta az adóhatóság azon megállapítását, hogy az adózó 2001. évben 9.053.597 Ft költségére nem rendelkezett fedezettel, a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben megcáfolni nem tudta. A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.313/2008.)